Az Öreg Az Öreg, aki már mindent látott
“Goodfriend elment, dolga végezetlenül. Szerencsére nem sikerült Budapesten Majdant szerveznie. És ez az ellenzék érdeme is. Akár a nemzeti minimum is lehetne, hogy a vitáinkat nem erőszakkal intézzük.”
Hegyi busz, ritka járat. Este volt, kényelmesen elhelyezkedtem. Elindultunk. Velem szemben ült egy egyszemélyes széles ülésen apa és lánya. Már az első percekben feltűnt, hogy a tizenhárom éves körüli leányka mondhatni túlmozgásos, folyamatosan beszélt. Arra lettem figyelmes a hetedik megálló után, hogy ellentmondást nem türő hangon felszólította apját, üljenek egy nagyobb helyre mert beszorítva érzi magát. A középkorú férfi leintette lányát és motyogott hozzá valamit. Ekkor csattant fel a kicsike. Nem értem, amit mondasz, Apu te magyar vagy? Igen- válaszolta, majd lakónikusan folytatta, de minek!? A kislány csak ennyit mondott: miket beszélsz!
Ez a válasz meghökkentett. Miután leszálltam a buszról, nem hagyott nyugodni ez a kurta, közömbösnek tűnő mondat. Mennyire mások, mennyire különbözőek vagyunk – gondoltam. Mi történhetett, hogy idáig jutott ez a negyvenöt év körüli ember? Ezt tanulta otthon vagy az iskolában? Munkanélküli, anyagi gondjai vannak, elvált vagy csak egyszerűen nem látja értelmét a további létnek? Jó, az elkeseredettségnek sokféle oka lehet, de az ember a gyermekének akkor sem mond magyarságáról ilyet.
Úgy látszik meglepetésekben ezekben a napokban sem volt hiány. Megdöbbenve olvasom, hogy a mi kiváló Goodfriendünk itt hagy minket. Pedig ha hallhatta volna e buszos úr véleményét a magyarokról, saját fajtájáról bizonyosan mosolyra derült volna a mindig szomorkás, keserű arcára. A lényeg, a lényeg, a mi Jó Barátunknak nem sikerült Magyarországból kijevi Majdan (Függetlenség) teret csinálni. Nem sikerült egymásnak ugrasztani az ellentétes érdekű, másként gondolkodó magyarokat. Ezek szerint a magyar ellenzék hangadói (a szociktól a liberálisokig és a jobbikosokig) azért annyira felelősek voltak, hogy az elmúlt hónapok kisebb-nagyobb tüntetésein az utcára hergelt tömeget nem buzdították további erőszakra. Ez azért jó, mert akár a nemzeti minimum egyik pontja is lehetne, hogy a vitás kérdéseket Magyarországon nem ildomos erőszakkal, fegyverrel eldönteni. Igaz, egyszer már megpróbálták és akkor is a mindenre és mindenkire fittyet hányó Gyurcsány volt a bűnös. 2006-os október 23-án gumilövedékkel, viperával, vízágyúval, könnygázzal terrorizálták az ünneplő, tiltakozó tömeget.
A nézetkülönbségek megoldására ott van a parlament, arra vannak ott a négyévenkénti országgyűlési választások, önkormányzati választások, ott kell eldönteni, hogy a többség mit akar. Ezt a meglévő demokráciát, jogállamiságot akarta meghekkelni a mi küldött emberünk, a drága jó André Goofriendünk. Mindegy most már, bye-bye Goodfriend, köszönjük, hogy elmentél! Kívánunk további kellemes lázítást, feszültségkeltést, lejáratást és bomlasztást! De mostantól máshol, más közreműködőkkel.
Jut eszembe a lejáratás és bomlasztás. Éppen csütörtökön volt a telt házas díszbemutatója az Uránia Nemzeti Filmszínházban Huth Gergely és Kerekes András dokumentumfilmjének Lejáratás és bomlasztás – A hálozat örök címmel. A Kádár rendszer legmocskosabb korszakáról szól a film, amikor is becsületes, rendes embereket, tudósokat, jó nevű értelmiségieket járatott le titkosszolgálati eszközökkel a hatalom pusztán azért, hogy a magyar ellenzék ne fedhesse fel a kommunista diktatúra piszkos üzelmeit, az 1956 utáni megtorlás szörnyű bűneit. Érdekes dolgot mondott ott Molnár Tamás, a valamikori Inconnu ellenzéki művészcsoport vezetője: “Mi voltunk a Kádár-rendszer legnagyobb munkaadói, ezernyi nyomozót, beszervezett ügynököt, besugót foglalkoztattunk a megfigyelésünkkel.” Aztán komolyra váltva hozzátette: eltelt huszonöt év, és közülünk sokan súlyos anyagi gondokkal küszködnek. Miközben a besúgóink, a hálózat tagjai, akik a mi megfigyelésünkkel, a lejáratásunkkal foglalkoztak, a Rózsadombon élnek, szépen berendezett lakásaikban. Rendben van ez?” Nincs rendben!- ezt már én teszem hozzá. De az élet ilyen, igazságot nem érdemes keresni. Egyszer minden kiegyenlítődik. Az élet egy másik területén a rossz oldalon álló majd azt veszi el, ami számára a legkedvesebb.
Egyértelmű. Rájöttek, itt jóbarát úr eszével – akinek kb. annyi van, mint egy papírgólyának – nem mennek sokra. Ezen a kis malőrön a szabolcsi mélyszegény általános iskolások is csak röhögcséltek. Lehet, még Venezuelában, vagy máshol elsütik az embert, de szerintem akkor járnak a legjobban, ha a hárombetűs szarkeverésért felelős üzemben felajánlanak neki egy hátsóportási állást. Tudni illik, így okozná a legkevesebb kárt a továbbiakban az országának. Remélem előbb-utóbb nagyondemokratáékat felváltja valami épeszű, becsületes fazon – mondjuk, mint a Reagan volt. Ezek a mostaniak, a rágózó fazonnal az élen, mindent elkövetnek, hogy mindenki megutálja őket. Pedig alapvetően jó hely az és sok nagy arc van arrafelé.
Még azért próbálkoznak a veszprémi kis mikulással is, akiről messziről látszik, hogy egy kis hatalomért a kecskét is megbaszná. Ez a szerencsétlen is addig járt a tengeren túlra, míg rá nem beszélték! Teljesen nyugodt vagyok, amíg kunyhóarcú hősök, meg a szárszói panoptikum és nem utolsó sorban a zárt osztályos túlmozgásos az ellenzék.
A Jobbikkal nem lenne baj, ha végre nem általánosítana és békén hagyná a tisztességes biboldókat, cigányokat. Azt a jó szokásukat, hogy nevén nevezik a dolgokat, megtarthatják.