Évszázadok óta Magyarországon mindig is voltak olyanok, akik kiszolgálták a törököt, szövetséget kötöttek a Habsburgokkal, eladták magukat a szovjetnek, egyszóval hazájuk ellen cselekedtek.
Ez a réteg részben ugyanazokból áll, vagy leszármazottaikból, akik a saját kommunizmusukat építették nem is olyan régen. A rendszerváltás idején azonban irányt váltottak: Brüsszel lett a szent és Washington, onnan jönnek a direktívák. Vannak, akik mindig szükségét érzik a nyalásnak, persze nem ingyért teszik.
Aztán vannak a közömbösek, az érdektelenek és a birkák: több mint két millióan lehetnek. Amióta lehetséges, amióta demokrácia van, soha nem mentek el választani, sem szavazni. Persze közben szívesen fogadják az állami gondoskodást: legyen az rezsicsökkentés, számos ügyintézés ingyenessé tétele, a gyermekvállalás és a fiatal családosok anyagi támogatása vagy devizahitelei egy részének elengedése, könnyítése… Soroljam tovább? Csak a kezüket nyújtják, de visszaadni a nemzetnek, a hazának semmit.
Nézzük csak. A magyarok 3,3 millióan nemmel szavaztak. Az ellen, hogy az Európai Unió erőszakosan betelepítsen az országba a magyar nép megkérdezése nélkül migránsokat. A pártpolitikában gondolkodókra, a minden mindegy, „csak rohadjanak meg” álláspont képviselőire hatott a balliberális propaganda és valóban otthon maradtak, őket nem érdekelte a haza. Hazafiúi érzelem nem dagasztotta keblüket.
Pedig tudni illett volna -számtalanan politikus, szakértő kifejtette már -, hogy Európa és Magyarország ellen jól kiszámított hadviselés folyik. Magyarán háború zajlik Európában, most még nem fegyverekkel, hanem az ázsiaiak, az afrikaiak, a közel-keletiek, az illegális bevándorlók népesedési háborúja.
Ők több milliárdnyian vannak, az európaiak csak ötszáz millióan.
Könnyű kiszámítani, hogy Európa elfoglalása ma már nem katonai kérdés, hanem a migránsok mobilitásának kérdése. És megszámlálhatatlan sok hajó érkezik a NATO és egyéb európaiuniós hajó az említett földrészekről Európába száz-és százezer migránssal. A hajótörötteket már Líbia partjainál szedik fel és nem Afrikába viszik vissza, hanem az olasz és görög partokon teszik ki őket.
Ha milliónyian lábbal akarják elfoglalni Európát és a nemzetállamokat, akkor az nem békés behatolás, hanem agresszív nyomulás. Emlékezzünk a tavalyi röszkei határáttörésre! Ha valakik elfelejtette volna, nemsokára felfrissítheti emlékezetét, Belgrádból megint ezrek indultak el tegnap, hogy áttörjék a magyar határt, hogy betörjenek az országba. S azok a szavazók, akik e ügydöntő népszavazásnál párt vagy egyéni érdekeket szolgáltak és nem a nemzet ügyét helyezték előtérbe, azokat nyugodtan hazaárulóknak lehet nevezni. A tudatlanság nem mentség. Ugyanis ez a népszavazás nemzeti ügy volt.
Szerencsére döntő többségben voltak azok, akiknek számít a hazájuk, ahol élnek.
A nemmel szavazókhoz jócskán csatlakoztak baloldaliak is. Őket a hazug, liberális ideológia és a kollaboráló média nem tévesztette meg. Ne feledjük! A neoliberalizmus részleges sikereit annak köszönheti, hogy tudják, az átlagpolgár becsapható. Nemcsak akkor csapható be, amikor tévét néz, vagy újságot olvas, úgy is, hogy nincs esélye megbízható információkhoz jutni. Emlékezzünk csak a 2006-os országgyűlési választások megelőző időszakára, amikor Gyurcsányék és a vele kollaboráló média csak két dologra figyelt: arra, hogy a valóság még véletlenül se derülhessen ki a gazdaságról, vagy az ország helyzetéről.
A labanckodás csak ideig-óráig kifizetődő. Az árulót még az ellenség is megveti. A Rákóczi-szabadságharc idején a kuruc Ocskay László brigadéros elnyerte méltó büntetését. Görgey Arthur, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc legendás hadvezére a világosi fegyverletétel miatt nem kerülhetett be a nemzet nagyjai – Kossuth, Széchenyi, Batthyány közé. Hegedüs András kommunista miniszterelnök aláírásával hívta be több kollaboránssal együtt a szovjet hadsereget 1956-ban. Hegedűs, Kádár sem kerül be a magyar történelem fényes lapjai közé, bármennyire igyekeznek régi elvtársaik. Ahogyan Gyurcsány Ferenc sem.
Összegezve. Az MSZP, a Demokratikus Koalíció politikusai a népszavazás megtagadására buzdított: Maradj otthon… – mondták. Azontúl, hogy megtagadták – nem először – nemzetüket, alkotmányellenesen is cselekedtek. Egy 2003-as, a magyar parlament által hozott döntés szerint, az a párt, vagy aki, akik bármilyen népszavazás ellen buzdít, az alkotmányellenesen cselekszik.
Drága Uraim! Amellett, hogy kollaborálnak, quislingeskednek, labanckodnak, ismét többszörösen megsértették a magyar nemzetet. Az országra akarnak zúdítani több milliónyi, idegen kultúrájú népséget. Önök elárulták Magyarországot. Mondjanak le, adják vissza a mandátumukat, ha van ilyen.
Már bocsánat, de Görgei igenis a nemzet nagyjai közé tartozik (nem a fegyverletétel, hanem az önálló magyar haderő megteremtése és sikerei miatt), és “labanckodással” vádolása igencsak szerencsétlen. Egyetlen “bűne”, hogy nem végezték ki, mint az aradi vértanúkat, akik éppúgy letették a fegyvert – mert az ellenállás egy szétvert sereggel értelmetlen volt. Mellesleg utána internálták, ausztriai házi őrizetben tartották. Ez lenne a labanckodás? (Sok egyébben ettől még egyetértünk.)
Micsoda véletlen, Hegedűs nevű volt az is, aki az 1552 évben Eger ostromában a töröknek elárulta az Egrieket.
(Dobó István kapitány jó döntést hozott)
Az árulók soha nem tanulnak a történelemből.
Vona is, nem csak a többi ballibek. Vona is az ő emberük.
Azért Görgeít nem nevezném labanckodónak.A legnagyobb hadvézérek között kell emlitenem.Ö nem mészáros,mint az angol tábornok aki egy nap alatt 50 000 angolt végzett ki német géppuskákkal.