Torgyán

Isten vele ! Nyugodjék békében! Sajnálom, hogy elment.

Mint újságíró, jól ismertem Torgyán Józsefet, a rendszerváltás egyik karakteres alakját, az első szabadon választott parlament nagy vitázóját, akivel számtalan interjút készítettem. Meg kell mondanom, élvezetes beszélgető partner volt. Vágott az agya és nagyon érzékenyen reagált minden kritikára, a neki nem tetsző kérdésekre. Nyelvi zseninek is mondhatnám, mert olyan szóösszetételei voltak, amit Kazinczy Ferenc, a nagy magyar nyelvújító is megirigyelhetett volna. Nem beszélve a riportereknek adott válaszairól. Éppen ezért elnézést kérek az FKGP egykori pártelnökétől, de nem nekrológot írnék, hanem egy valamikori színes politikus portréját rajzolnám meg emlékezés gyanánt.

Torgyánt kifejezetten kedveltem. Egyszer megkérdeztem tőle, hogy miért nem bontotta fel azt az átvilágítást tartalmazó borítékot, amit Antall József osztott ki a kisgazda képviselőknek. Ugyanis ő volt az egyedüli, aki bontatlanul visszaadta a miniszterelnöknek a borítékot. Csak nem érintett volt? – kérdeztem ártatlanul. Villámlott a szeme és támadott: “Szerkesztő úr, ne ilyen kérdéseket tegyen fel, inkább forduljon orvosához és gyógyszerészéhez.” De nem hagytam annyiban, mondtam, hogy már voltam náluk, mégis jó lenne, ha felelne erre, mert hívei is jó néven vennék. Erre Torgyán József megenyhült: “Engem ne a politikai ellenfelem világítson át” – fogalmazott röviden.

“A borítékot visszaadtam  Antall Józsefnek azzal, hogy tisztességes eljárásban világítsanak át, vagy a televízió egyenes adásában világítsuk át egymást. Antall József árnyékot akart vetni a nevemre és a média ügynök elemei is mindent elkövettek, hogy ártatlanságom dacára besározzanak. Mindennek az az előzménye, hogy a gyökeres rendszerváltás híve voltam. Ezért a nézeteltéréseink egyre szaporodtak. Az úgynevezett reformkommunistákkal összejátszók nem voltak hajlandók megengedni a radikális rendszerváltást, így azt sem, hogy a régi rendszer prominens személyiségeit kizárjuk a közéletből”.

Ez a gondolatsor a Rendszerváltók című könyvemben található.

Ki tudja kinek volt igaza? Ha radikális rendszerváltás történt volna, valódi reprivatizáció – amit Torgyán akart -, azaz az államosított tulajdonokat – boltokat, üzemeket, gyárakat, házakat, földeket, földbirtokokat – visszajuttatták volna a valódi tulajdonosainak, akkor nem biztos, hogy megtörtént volna a békés átmenet. De Torgyán mindig túldimenzionálta. Egyik felszólalásában a reménytelen helyzetben lévő vidéki térségek lázadását festette fel, s ezt mondta: “patakvér fog folyni!”. Ez a kifejezés önmagában mulatságos volt.

Ahogyan mulatságos volt 1992. április 25-én a “Harag napja”. Nem sikerült lemondatni az Antall-kormányt és a több százezer tüntető helyett csak néhány tízezren jelentek meg a Kossuth téren. Egyszóval harcolt, ütött jobbra, balra és kaptak a koalíciós társai, maga az MDF jócskán.

Azt nem lehet elvitatni, hogy szónoklataiban keményen támadta a balliberális oldalt, ugyanakkor cselekedeteiben többször nekik kedvezett. A balliberális oldal jobban kedvelte őt, mint más konzervatív politikust, mert médiumain keresztül elhitette a közvéleménnyel, hogy “Józsit” nem kell komolyan venni.

Ellentmondásos egyéniség volt. A Horn-kormány alatt tüntetéseket szervezett, a kisgazda szimpatizánsok például ilyen szövegű zászlót tartottak a magasban: “Liberál-kommunisták! Ne fosszátok meg a magyarságot ősi jussától és betevő falatjától!” Igen. Az egyszerű emberekre a világos, egyértelmű, populista szavak hatottak. Ezért is volt népszerű. Vagy olyanokért is szerették, amikor így kritizálta az MSZP-SZDSZ kormány tevékenységét: “Liberális férgek rágják a nemzet testét”. Aztán saját párton belüli szerepéről Torgyán ezt mondta: “A kisgazdapárt nélkülem olyan lenne, mint a vőlegény szerszám nélkül”. Ugyanakkor az ilyen mondatokért sokan mások nevetségesnek tartották. Az tény, hogy nem volt fajsúlyos politikus, de amikor megszólalt, figyelni kellett rá. Nem kért keveset a hatalomból, amikor 1998-ban koalícióra lépett a Fidesszel. Földművelésügyi és Vidékfejlesztési miniszter lett. Egy darabig ez lett az ő játéktere.

A régi kommunista nomenklatúra és a neoliberális erők elleni kirohanásainak harsányságát azonban nem lehet elvitatni tőle. Az MSZP-SZDSZ médiája megvádolta a Kisgazdapártot, hogy antiszemita. Ezért kreálták az un. hordó ügyet, amellyel le akarták törölni a pártot és Torgyán Józsefet a politika színpadáról. Az történt ugyanis 1990. szeptember 18-án a parlamentben, hogy Tölgyessy Péter, az SZDSZ frakcióvezetője szólásra emelkedett a parlamentben. Bekiabálások, zűrzavar, mint ahogy szokás egy parlamentáris demokráciában. Azonban egyesek azt vélték kivenni az egyik bekiabálásból, hogy “Hordót a zsidónak!”. Ezt a beszólást Torgyánnak tulajdonították. Ebből óriási sajtó és politikai hisztéria lett. Később kiderült, hogy ,,Hordót a szónoknak” bekiabálás hangzott el. Ez a nemtelen vádaskodás nem tett jót a Kisgazdapárt elnökének, aki visszautasította a gyanúsítást, mint ahogy a III/III-as ügynök beszervezését is. Bizonyítást még életében egyik sem nyert.

A többi között egyben igaza volt Torgyán Józsefnek, amit egyik interjúmban fejtett ki: “A neo-ultraliberális erők a két történelmi pártot, a Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Pártot meg a Magyarországi Szociáldemokrata Pártot nem akarták beengedni a rendszerváltók közé”. S ez így volt. A szociáldemokratákat az MSZMP  bedarálta és nem kerültek be a parlamentbe.

Az 1947-es nemzetgyűlési választásokon a kisgazdák voltak a legnagyobb polgári párt  57,7 százalékkal. Az első szabadon választott országgyűlési választásokon 12,44 %százalékkal jutottak be a kisgazdák  parlamentbe. 2002-ben már nem érték el a parlamentbe való bejutáshoz a szükséges százalékot.  Voltaképpen ezzel Torgyán József politikai pályája is véget ért. A valamikori nagy történelmi párt még Torgyánnal sem tudta megszólítani a vidéket, a tömegeket. A volt ügyvéd nem tudott haladni a korral, a modern politizálással. Túlságosan központosította hatalmat, magánál tartott minden fontos döntést. Ez lett a veszte? Nem tudom.

Egyfajta tartás, azért jellemezte Torgyánt. Amikor a botrányok miatt felszólításra vagy önszántából (?) távozott 2001-ben a miniszteri székéből, újságírói kérdésre csak ennyit válaszolt: “Nem miniszternek, hanem Torgyán Józsefnek születtem”.