Most, hogy Angela Merkel győzött, a kisebbik rosszal ébredt Németország és Európa. Ezt csak azért írom le, mert egy egészséges közép-kelet-európai ember, negyven év kommunista diktatúra után, nem örülhet a baloldali szocik győzelmének. Abban nem hiszek, hogy a CDU/CSU meg tudja regulázni Merkel ámokfutását a migránskérdésben, hiszen valahová elkötelezett, de a német közvélemény jobbratolódása, a bevándorlásellenes AfD (Alternatíva Németországért) csaknem 13 százalékos választási eredménye fékezni fogja Angelát abban, hogy elárassza Németországot a bevándorlók millióival.
Bár ettől a nőtől nem sok jót várhatunk. Mondjuk azt, hogy Európa teljes szétverése lassabb fokozatba fog átváltani. Szokták mondani, hogy a történelem nem ismétli önmagát, ugyanabba a folyóba kétszer nem léphetünk, mégis számos példát láthatunk ennek ellenkezőjére. Európa soha nem került ilyen veszélybe 476 óta, amikor a Nyugatrómai Birodalom összeomlott, mint most. Akkor az erkölcsében, gazdaságában, katonai erejében évszázadok alatt megromlott, legyengült Róma adta fel a kultúráját. Most Brüsszel dolgozik ezen, hogy feladja a kétezer éves keresztény Európát, a kétezer éves civilizációt.
Éppen ezért sorsfordító évtizedekre számíthatunk az elkövetkezendőkben.
A kérdés az, hogy ebbe a történelmi fordulatba mennyire szólhatunk mi bele mi, közép-európaiak, magyarok. Közismert, hogy történelmünk folyamán mi nem voltunk gyávák, ötlettelenek, tétovák, cselekvés képtelenek, mi a honvédő harc elől nem futamodtunk meg. Mi az elmúlt ezer évben birodalmakat építettünk, befolyásoltunk – egészen a Balti tengerig és Adriáig. A magyar reneszánsz kultúra Olaszországig eljutott, egyszóval keményen formáltuk a Kárpát-medence történelmét, ahogyan most is, jelen esetben a magunkét. Sokszor sikerrel, sokszor sikertelenül.
Az elmúlt évtizedekben kétségtelenül a harminc évvel ezelőtti (1987. szeptember 27.) lakiteleki találkozó volt a sorsfordító. Akkor a magyarság esélyeiről volt szó a rendszerváltás előtti esztendőkben. A falusi sátor alatt a magyar szellemi élet több mint másfélszáz tagja baráti eszmecserére gyűlt össze. Az alapító atyák neve – Csoóri Sándor, Csurka István, Für Lajos, Fekete Gyula, Bíró Zoltán, Kiss Gy. Csaba, Lezsák Sándor- ma már történelem. Az ő hívó szavukra jöttek el az ország különböző sarkából, különböző pártállású emberek, akik megfogalmazták Magyarország kívánságát a Kádár-rendszer, a diktatúra utolsó éveiben, a szovjet katonai megszállás idején. Ehhez kellett egy kis bátorság.
A Lakitelken született közös nyilatkozat akkor mindent elmondott rólunk, magyarokról:
„A magyarság történelmének egyik súlyos válságába sodródott. Népmozgalmi erejében megroppant, önhitében és tartásában megrendült, kohéziójának kapcsai tragikusan meglazultak, önismerete megdöbbentően hiányos. Összeomlással fenyegető gazdasági válságnak néz elébe. A magyar etnikumot példátlan széttagoltság sújtja. Nemzetünknek nincs közösen vállalható jövőképe.”
Eltelt harminc év. Azt nem mondhatjuk, hogy nem történt semmi. A magyarok önhite, önismerete javult. Igaz, belső kohéziójának kapcsai nem javultak, de nincs fenyegető gazdasági válság. A magyar etnikumot már nem sújtja példátlan széttagoltság. Köszönhető a kettős állampolgárság törvénybe iktatásának, amit a kormányzó polgári jobboldal harcolt ki a hazai balliberálisok és nemzetközi nyomás ellenére. Véglegesen világossá vált, hogy a kommunista leszármazottak, az internacionalista, kozmopolita álomvilágban élők nem nemzetben, nem a magyarságban gondolkodnak. Károlyi Mihály, Kun Béla és Jászi Oszkár óta, immár száz éve ott árulják a hazát, ahol tudják.
Ma is válság van, csak más válság.
Európai válság van – bevándorlási invázió –, amely Magyarországot is érinti. Csurka István harminc éve fogalmazta meg Lakitelken: „Örökös védekezésbe kényszerült nemzet lettünk és most már ott tartunk, hogy még ennek a védekezésnek a jogosultsága is sok oldalról megkérdőjeleztetik.”
Ez, ami mára megváltozott. A stafétabotot egy új, fiatal erő, a Fidesz vette át. Az akkori elképzeléseket a Fidesz és pártszövetségesei valósították meg, amit tartalmaz a nagy többséggel 2012-ben megszavazott Alaptörvény. A harmadik ciklusát töltő Orbán Viktor miniszterelnök a szokásoktól eltérően nem magyarázkodik, nem védekezik, hanem külföldi szövetségeseket keres, újabb és újabb megvalósítandó tervekkel áll elő, ha kell hazája érdekében támad.
Az örökös védekezés a múlté. Ettől a politizálástól elszokott a magyarság. Magyarán felfelé ívelő pályán vagyunk, a közmegegyezéstől persze távol. A kérdés, hogy mennyire erős az az építmény, amelyet Orbán épít, és érdemes e kiegyezni azokkal, akik nem akarnak a nemzet részei lenni.
Ennek megválaszolása lesz sorsfordító.
” 13 százalékos választási eredménye fékezni fogja Angelát abban, hogy elárassza Németországot a bevándorlók millióival.”
Kizártnak tartom.
Ez a népirtó háborús bűnös továbbra is azt fogja tenni, amit diktálnak neki.
A nemzetközi jog szerint már az életfogyitglant kellene töltenie.
Nemzetközi jog… Bah! Figyelj! Menjél ki valahová ahol kutyafuttató van és nézzed meg mit csinál az erősebbik kutya. Szóval világos?
Biztos, hogy ők az erősebb kutya? Mennyire biztos ez?
Olyan csodálatos, pozitív változások történnek mostanában mind a nagyvilágban, mind az országunkban, amit még csak egypár évvel ezelőtt is elképzelhetetlennek, reménytelennek tartottam volna.
Ők is csak emberek. Hibázhatnak, legyőzhetőek.
Ezért kell harcolni ellenük.
En is igy latom. Az elkovetkezo fel ev – egy ev arrol fog szolni, hogy az AfD-t nevetsegesse es marginalissa tegye. Aztan mehet minden ugyanugy tovabb.
Sajnos.
Kő kemény cenzúra tombol, amit Merkel szorglamazott.
Merkel kormányt alakíthat Németországban . Számíthatunk rá ,hogy ellenünk is ki fogja mutatni a foga fehérjét. csak ne legyen így.
Pontosan!
Elég sok dolga lesz a kormányalakítással és alighanem az egybetartásával is.
Kevesebb ideje lesz remélhetőleg mikronra és annak a hülyeségeire. Ezenkívül,már nem az a rohadt erős női vezető….Hisz nemrég még az únió vezérének hitte magát.
JÓ cikk. gratulálok