Az utolsó hercegprímás – Negyvenöt éve halt meg Mindszenty József

Most, hogy újra kezembe vettem Mindszenty Emlékirataim című művét, amit Bécsben, 1974 Húsvétvasárnapján fejezett be, a bíboros úr egy gyönyörű gondolata ragadta meg figyelmemet. „Azért tanuskodom, hogy a világ újra tudomásul vegye, mit cselekszik a bolsevista rendszer az alája rendelt emberi életekkel és sorsokkal. A magyar Egyház fejének keresztjét emelem fel a világ előtt: emlékeztetni akarom magyar népem roppant szenvedéseire. Ugyanakkor fel szeretném hívni figyelmét azokra a veszélyekre, amelyek a ma még megmaradt szabad társadalmakat elpusztítással fenyegetik.”

Mindszenty József néhány évnyi szabad világban eltöltött idő után is világosan látta, hogy az emberiségre nemcsak a bolsevizmus jelent veszélyt, hanem a liberalizmus, a mértéktelen fogyasztási és egyben pusztítási vágy is. Amit továbbá táplál a pénzvilág mindent bekebelezni akaró vágya. Mindszenty József hercegprímás a magyar katolikus egyház legszebb hagyományait folytatta – Szent Gellért, Szent Margit, Vitéz János, Bakócz Tamás, Pázmány Péter, Prohászka Ottokár, Apor Vilmos, Serédi Jusztinián, Brenner János, Sándor István, Placid atya, Meszlényi Zoltán, s hosszú a sor –, akik a hitükért, egyházukért, hazájukért, népükért képesek voltak a kínszenvedést, a börtönt vállalni vagy az életüket is feláldozni.

Mindszenty szembeszállt a nyilasokkal, de a kommunista vallásüldözőkkel is.

A szovjet megszállás, a gyilkos Rákosi diktatúra sem riasztotta el. Amíg az ÁVH Rajkkal, Péter Gáborral, Rákosival, Kádárral, Nagy Imrével, Gerővel, Farkas Mihállyal, Ortutay Gyulával, Révai Józseffel az élen morzsolta fel, szalámizta le a polgári demokratikus pártokat 1946 után, miközben támadta, tette lehetetlenné a keresztény egyházakat, számolta fel vidéken a kisebb-nagyobb földtulajdonokat, addig Mindszenty József esztergomi érsek népe mellé állt, küzdött az emberek jogaiért, a katolikus hitért, a katolikus többségű Magyarországért. Első királyunk, Szent István Szűz Máriának ajánlotta fel Magyarországot. A hercegprímás csaknem kilencszázötven év után meghirdette a Mária-évet, így az 1947/48-as év a tomboló kommunista diktatúra alatt a Boldogasszony Éve lett. Jellemző, hogy a legnagyobb félelem légkörében országszerte a zarándoklatokon és az ünnepségeken 4 millió 600 ezer hívő vett részt.

A kommunista diktatúra ezt nem hagyhatta tovább, veszélyes ellenséget látott Mindszenty Józsefben.

A lelkeket terrorizáló, kivégzésekkel, kínzásokkal fenyegető, fegyverekkel felvértezett hatalom tartott a szelíd szótól, az éleslátó kritikus hangtól. Nem volt más mód, mint az esztergomi érsek letartóztatása, börtönbe vetése (Andrássy út 60), kínzások és a kirakatper. Ezek után jöhetett az egyházi iskolák államosítása, a szerzetesrendek feloszlatása. Mindszenty Józsefet 1956 október végén szabadították ki a forradalmárok, a felkelő katonák. November 4-én a szovjet ármádia megtámadta hazánkat, ötnapnyi szabadság után a hercegprímás az USA nagykövetségére menekült. Tizenöt évvel később a Vatikánnal Kádárék megegyeztek, és így Mindszenty József távozhatott.

A rendszerváltás után Adriányi Gábor, felszentelt pap, egyháztörténész hazatért Németországból, ahol Bonnban, a katolikus hittudományi egyetemen tanított. Adriányi atyát jól ismertem mivel a József Attila Gimnáziumból néhány osztálytársammal együtt hittan és biblia órát vettünk a kispapként szolgáló atyától.

Adriányit, csaknem száz kispappal együtt 1959-ben kizárták a Központi Szemináriumból, mert nem voltak hajlandók békepapi gyűléseket látogatni.

Ezután kalandos körülmények között menekült Nyugat-Berlinbe a hittanárunk. Mivel Mindszenty József életével, egyházpolitikai harcával évtizedekig foglalkozott Adriányi Gábor, így interjút készítettem vele a Napi Magyarország című lapban 1998. augusztus 21-én. Íme egy részlet a beszélgetésből:                                             

Adriányi atya: 1971-ben a Vatikánban, a Sixstusi kápolnában VI. Pál pápa és Mindszenty József esztergomi érsek között egy nagyon fontos beszélgetés zajlott le. Ennek előtörténete van. Annak idején én már a bonni egyetemen voltam és az intézet rektoráról Zágon prelátustól – aki két éven keresztül rektorom volt- az eseményekről pontos értesülést szereztem. Mielőtt Mindszenty József elhagyta Rómát, hogy a bécsi Pazmaneumban telepedjék le, a Szentatyával egy reggeli szentmisét közösen koncelebrált, a szentmise után a pápa kiküldött mindenkit a sekrestyéből. Majd a pápa a bíboroshoz fordult és először latinul a következőket mondta: a megegyezés szerint Te vagy és maradsz az esztergomi érsek és Magyarország prímása. Ezek után beszólította Zágon prelátust és ugyanezt elmondta olaszul is jelenlétében. Hozzátéve, hogy szeretete jeléül egy gyűrűt ad neki és ajándékba adja Mindszentynek bíborosi mantellóját, papi körgalléros köpenyét, hogy a hűvös országban védje a hidegtől.

Stefka I.: A pápa valóban megígérte Mindszenty Józsefnek, hogy élete végéig hercegprímás lesz? Mi a valóság?

Adriányi atya: Nemrégiben a Vigiliában is napvilágot látott ezzel kapcsolatosan egy tanulmány. Tanulmányban én is elemeztem ezt a találkozót. A valóság az, hogy mielőtt kijött Mindszenty bíboros Magyarországról, közötte és Zágon prelátus, mint a pápai megbízott közötti tárgyalások első pontja az volt, hogy a pápa tudomására adta Mindszentynek, hogy nem óhajtja megfosztani esztergomi prímási méltóságától. A második és a harmadik pont ezzel kapcsolatosan nem lényeges. Ami lényeges, hogy ezt a pápa néhány hónap múlva a Vatikánban újra megismételte. Mégis volt valami, amit az esztergomi érsek nem tudott. Mikor Mindszenty elhagyta az amerikai nagykövetséget s ezzel Magyarországot, a magyar kormány és a Vatikán között egy titkos megállapodás született. Budapest garanciát kért a Vatikántól, hogy Mindszenty semmi olyat nem fog tenni külföldön, ami a magyar kormány érdekeit sértené.

Stefka I: Akkor két szerződés, két ígéret született.

Adriányi atya: Úgy van, amiről a bíboros természetesen nem tudott. Viszont, amikor Mindszenty József a bécsi Pazmaneumból elindulva megkezdte az öt világrész szétszórt magyarságának meglátogatását, és bejelentette emlékiratainak a publikálását, akkor előállt a Kádár-kormány a garancialevéllel és kérte a Szentszéket, hogy szerezzen ennek érvényt. Az első lépés az volt, hogy Mindszentyt kötelezték, hogy az összes beszédét, megnyilatkozását előbb írásban nyújtsa be a Szentszéknek, kvázi cenzúrázásra. A bíboros ezzel egyetértett abban az értelemben, hogy hajlandó erre, de csak a pápai államtitkárságot ismeri el joghatóságának és nem a pápai kúria alacsonyabb rendű hivatalnokait. Alkalmat erre az adott, hogy Mindszenty egyik útján ideiglenes magyar-osztrák határról beszélt, tudniillik a vasfüggönyt említette, ezt azonban a kommunista sajtó Magyarországon és nyugaton is mindjárt úgy értelmezte, hogy ő kétségbe vonja a trianoni határokat. Természetesen ez rágalom volt és Mindszenty tekintélyének lejáratását célozta. A pasztorális utakat azonban nem nézte továbbra sem jószemmel az Állami Egyházügyi Hivatal, és folyamatosan panaszt emelt a Szentszéknél Mindszenty „ártalmas” külföldi szereplései miatt. A pápa emiatt kétszer is egy magyar prelátust, Csertő Sándort, a Szent Officium harmadik legmagasabb rangú munkatársát küldi a bíboroshoz Bécsbe, ahol visszavonulásra akarták rábírni. Ezeken a tárgyalásokon kiderült 1972. október 10-én, amikor is a bécsi nuncius Mindszenty tudomására hozta, hogy a Szentszék a magyar kommunista rezsimnek 1971 nyarán garanciát adott arra titkos megállapodás keretében, hogy külföldön a hercegprímás nem tehet és nem mondhat olyat, ami a magyar kommunista rendszert ingerelhetné. Erre Mindszenty azt mondta, hogyha erről tudott volna, akkor nem hagyta volna el Magyarországot, s egy ilyen horderejű dologról neki tudnia kellett volna.

Stefka I: VI. Pál pápa akkor miért mondta azt Mindszentynek, amit mondott, s amiről tudta, hogy ígéretét nem tudja majd betartani?

Adriányi atya: Harminc éve foglalkozom a Vatikán keleti politikájával, amely XXIII. Jánossal kezdődik, egy új irányvonallal. Mindszenty József hercegprímás ennek az egyházpolitikának lett az áldozata, vagy mondjuk úgy, hogy föláldozták ennek a politikának az oltárán. Végül a pápa két tűz közé szorítva felmenti Mindszentyt 1974. február 5-én hivatalából, ezzel eltávolítják az esztergomi érseki székből. Ugyanis akkor, amikor a pápa megismételte azt, amit Zágon prelátus hivatalosan is a pápa nevében Budapesten közölt Mindszentyvel, miszerint ő prímás marad, akkor nyilván abból indult ki, hogy a prímás úgy fog viselkedni, hogy nem kell megmondania azt, hogy mi történt a háta mögött. Mindszenty azonban politizált. Ilyen értelemben nem politizált, de természetesen az ő pasztorális megnyilatkozásai, azonkívül a katolikus hit mélyítése, a kommunista-ateista propagandának az elítélése politikai színezetű is volt. Ahogy a katolikus egyház 1945 és 1948 között, amikor védekezett nem politizált, de minden egyes védekezése az akkori politika ellen irányult. 

Stefka I: A Vatikán keleti politikája a magyar katolikus egyház számára mit jelentett?

Adriányi atya: A legnagyobb baj az volt, hogy a Szentszék 1961-től szakított azzal a meggyőződésével, hogy a kommunistákkal semmiféle szerződést, megállapodást azért nem lehet kötni, mert a kommunisták semmiféle szerződést nem fognak betartani. E nézet XII. Pius pápának és elődeinek nagyon kemény és elszánt meggyőződése volt. Ez megváltozott XXIII. János pápa és VI. Pál pápa idejében. Ők abból indultak ki, hogy a kommunista világuralom még hosszú ideig fog tartani és azon a 70 millió római katolikus keresztényen, akik a szovjet érdekszférába kerültek 1945-ben úgy kell segíteni, hogy valamilyen modus vivendit, megegyezést kell keresni a kommunista kormányokkal. Ennek az volt az eredménye, hogy 1964-ben hároméves tárgyalási szakasz után, – amelynek vezetője Casaroli, később bíboros-államtitkár volt – a Szentszék részleges megállapodást kötött Magyarországgal. A lényege az volt, hogy a Szentszék elismerte a status quót Magyarországon, vagyis az egyház meglévő állapotát, azt lehet mondani a rabszolgasorsát ezzel szemben elnyerte azt a lehetőséget, hogy püspököket nevezhessen ki. 

Stefka I: Közvetlenül mégis mit jelentett a Vatikán keleti politikája?

Adriányi atya: Azt, hogy bebetonozta a meglévő negatív helyzetet. Például Magyarországon nem lehetett plébánost, teológiai tanárt kinevezni, nem lehetett még káplánt sem elhelyezni az egyházügyi hivatal nélkül, amelynek államtitkára Miklós Imre előtt, egykori ÁVH-s ezredes.  Még egy plébániai pecsétet sem lehetett megújítani a hivatal hozzájárulása nélkül. Ez azt jelentette, hogy az egyház tökéletesen állami kontroll alá került, de nemcsak, hogy felügyelték az egyházat, hanem beleszóltak a legbensőbb teológiai dolgaiba is, amelynek végső célja az egyház szétzüllesztése volt. A klérusban és a püspöki karban természetesen voltak beépített emberek, besúgók. Persze többen jóhiszeműen cselekedtek, mert abból indultak ki, hogy ezzel az egyházat, a hitet mentik. Meggyőződésem viszont, hogy a katolikus egyház fennmaradását nem azok vitték előre, akik kollaboráltak a kommunista rezsimmel és békepapi vonalon építették a saját karrierüket, hanem azok, akik áldozatot hoztak a hitükért, – elsősorban Mindszenty hercegprímás – a bebörtönzött püspökök, a bebörtönzött papok, szerzetesek és szerzetes nők és a papságnak az a része, akik soha nem alkudtak meg, s végezték csendesen munkájukat.

A teljesebb kép kialakításához, az utolsó magyar  hercegprímás megemlékezéséhez fontosnak éreztem ennek az interjúnak a közlését. Annyit hozzá tennék, hogy Magyarország cserbenhagyása nem először történt meg, akár a politikát nézem vagy a keresztény egyházpolitikát. Azt is meg kell állapítani, hogy a magyar és az európai egyháztörténetben Mindszenty József kivételes személyiség volt. Harca, bátorsága, önfeláldozása, vértanúsága Magyarországért, Európáért, a keresztény világért a kommunizmus ellen egyedülálló, csak Szent II. János Pál pápa tevékenységéhez mérhető. Ha valaki, akkor Mindszenty József esztergomi érsek, hercegprímás érdemelné ki a Boldog vagy a Szent előnevet. Végakarata így szólt:

„Amikor Mária és Szent István országa felett lenyugszik a moszkvai hitetlenség csillaga, holttestemet vigyék az esztergomi bazilika kriptájába.”

Ez történt 1991. május 4-én, amikor is több tízezer fős zarándoklattal elhozták Mindszenty József bíborost az ausztriai Mariacelli kegytemplomból. Ott voltam, láttam Mariacellben a volt sírhelyén, ahol a következő hozzá méltó felirat olvasható: ,,Vixit et vivat Pannoniae Sacre” ( Élt és él szent Pannóniáért).

(1947. Magyarország, Dombóvár Mindszenty József bíboros a gimnázium udvarán 1947. május 17-én. Fotó: Fortepan/Erky-Nagy Tibor.jpg)