Szent István napja elé

Államiságunk 1015. évében most kell hinni és tenni, hogy ne oda jussunk vissza, ahová a balliberális oldal szán bennünket: a kiszolgáltatott, cselekvésképtelen nemzetek sorába.

Szinte naponta olvashatjuk az ilyen és hasonló híreket: “Az Iszlám Állam fegyveresei tizenkét embert fejeztek le és feszítettek keresztre, akik a líbiai szír városért folytatott harcokban vettek részt. A LANA líbiai hírügynökség a hétvégén jelentette, hogy a dzsihádisták további huszonkét embert végeztek ki.” Kadhafi hatalmának megdöntésével, az úgynevezett arab tavasszal elszabadult a pokol, tízezrével menekülnek a keresztények az iszlámisták rémuralma elől.

A narancssárga rabruhába öltöztetett keresztények Krisztus nevével az ajkukon mentek a halálba. A liberálisnak, baloldalinak nevezett sajtó a keresztény népirtásról, a keresztény holokausztról ritkán írnak. Pedig írhatnának, hiszen Győrfi Károly: Keresztényüldözés a 21. század elején című könyvének tanúsága szerint (Kairosz Kiadó) a világban csaknem 400 millió keresztényt üldöznek. Pápánk nyilatkozatai szerint manapság minden öt percben megölnek egy keresztényt a hite miatt. Európában ugyan még nincs keresztényüldözés, de keresztényellenesség annál inkább. Magyarország számára ez akkor derült ki leginkább, amikor az Európai Parlament plenáris ülésén Orbán Viktor miniszterelnök válaszolt a magyarországi balliberálisok által felépített hamis vádakra, amiket az európai szocialisták, balliberálisok, zöldek és egyéb képviselők üvöltve vágtak a magyar kormányfő szemébe. Orbán higgadtan visszautasította a kormányát ért hazugságokat (nincs szólás- és sajtószabadság, diktatórikus intézkedések születnek, erősödik az antiszemitizmus, üldözik a cigányokat, az új alkotmány veszélyezteti a demokráciát, etc…) és csak annyit hangsúlyozott: a magyar kormány a keresztény kurzust akarja megerősíteni. Nos ennél a mondatnál erősödött fel a ribillió. Az is izgatta az Európai Unió egyes köreit, hogy nálunk bevezették a bankadót, a multinacionális cégek extraprofitjának egy részéből kérünk, no de, hogy keresztény kurzus Magyarországon? Ez olyan volt, mint ördögnek a szenteltvíz. A gyűlölet tárgya Nyugatról tehát innen ered és ez nem nagyon akar alábbhagyni, legyen sikeres a gazdaságpolitikánk meg akármi, az nem számít.

Európában, ahol a keresztény egyház és hit ma válságban van, még mindig a lakosság 76 százaléka kereszténynek vallja magát. Ezzel a ténnyel hadakozik az uniós politikusok egy részének erőszakos liberalizmusa, egyházellenessége. Nem véletlenül mondta Joseph Ratzinger korábbi pápa: „ha az egyház kiüresedik, akkor Európa belülről lesz üres.” Ezek a világos szavak. Bár a kereszténység bölcsője nem Európa volt, de a kereszténység végül is Európának, az európai civilizációnak köszönheti megerősödését. A rendszerváltás első, szabadon választott miniszterelnöke hozta vissza azt az értékrendet a magyarság számára, amit a magyarság vallott egy évezreden keresztül. Halálos ágyán, végórájában a többi között ezt mondta Antall József miniszterelnök: “keresztény Magyarországot akartam, mert csak ennek van jövője.” Gyakorlatilag ezt a munkát folytatja politikájával Orbán Viktor miniszterelnök. A keresztény gondolat – amit a balliberálisok nem szeretnek- európai, modern megfogalmazása a biztonságot, a rendet, a demokráciát, a nyugodt építő munkát jelenti. Az úgynevezett bal még mindig az anarchiában, a létbizonytalanságban, a rendetlenségben, az ország eladósításában érdekelt.

Éppen ezért Szent István óta soha nem volt ennyire fontos a keresztény kultúra, a keresztény erkölcs és a keresztény eszmeiség megerősítése, mint most. Tény, hogy azóta Európához tartozunk, de fogalmazhatnánk úgy is, hogy Európa is hozzánk tartozott. A kereszténység és Európa története legnagyobb részét szervesen egymásba fonódva élte át. De ez a bolsevista, majd liberális történetírásnak nem elég. Komoróczy Géza történész például azt állítja, hogy ,,nem lehet, nem szabad Magyarországról, mint keresztény országról és Európáról, mint keresztény földrészről beszélni”. Szerinte ez egy csaknem évezredes, rossz tradíció modernizálása, belemagyarázása. De ezt hagyjuk. A kereszténységért, az európai kultúráért Szent István király szellemében kevés nép tett annyit, mint a magyar. Géza fejedelem és Szent István uralkodásától kezdve folyamatosan védtük hitünket és az európai kereszténységét a keleti (besenyők, tatárok, törökök, oroszok)  hódítók ellen, s sokszor sikerrel. Hunyadiék, Dobóék, Zrínyiék életük árán is óvták Európát, Magyarországot, a kereszténység utolsó bástyáját. Nem véletlen, hogy Szent István Szűz Mária oltalmába, Nagyboldogasszonynak ajánlotta az országot. Ezért nevezzük őt Magyarország égi pártfogójának, azaz Patrona Hungariae-nek.

A keresztényüldözés, a keresztényellenesség mellett ma mi szól a kereszténység mellett? Elsősorban az, hogy kultúránk a kereszténységre épül és az évszázadok folyamán az ősi, több évezredes hagyományunk (szkíta, hun, kun, magyar, székely) beépült a keresztény kultúrába. A kommunisták, a liberálisok ezt próbálták elvenni tőlünk, de nem sikerült. Történelmünket meghamisították, szentjeinktől elvették a szent nevet ( I. István, I. László, Imre herceg, Margit hercegnő stb.), az egyik legrégibb ünnepünket az augusztus 20-a tartalmát átírták. Egyszóval a bolsevizmus világméretű bukása után a huszonegyedik századnak szembe kell néznie a keresztényüldözés mindennél szörnyűbb valóságával: a szélsőséges iszlám és vallási fanatikusok kegyetlenkedéseivel. Másfelől szembe kell nézni az ateizmus, a hit nélküliség, a neoliberalizmus, a cinizmus mételyével, amely szét akarja rombolni a két évezred alatt felépült civilizációs értékrendet. Lassan olyanná kezd lenni a világ, mint a Római birodalom, a véreskezű Néró császár idejében.

Ezért fontos a Szent István által megkezdett, majd az azt követő királyok, államférfiak által felépített, ránk hagyományozott értékrendet legalább augusztus 20-án újra feleleveníteni, megvallani, s amit lehet újra hasznosítani, tovább vinni. Államiságunk 1015. évében most kell hinni és tenni, hogy ne oda jussunk vissza, ahová a balliberális oldal szán bennünket: a kiszolgáltatott, cselekvésképtelen nemzetek sorába.

Most, mintha jó úton haladnánk.

A vezető képen Telcs Ede Szent István szobra (1911) a fővárosi Hősök teréről.