Merkeli úton

Érthetetlen, felfoghatatlan Angela Merkel német kancellár politizálása a menekültügyben. Már az egy milliós bűvös határt is átlépte egy év alatt az illegális migránsok belépése Németországba, a tartományok miniszterelnökei nem akarnak több gazdasági bevándorlót befogadni, pártjában a CDU-ban és a szövetséges CSU-ban egyre nagyobb az ellenszenv, a tiltakozás Merkel önkényes migráns politikája miatt, sőt, egy felmérés szerint a német lakosság 60 százaléka elutasítja a további befogadást, 81 százaléka szerint a kormány elvesztette ellenőrzését a menekültügyi helyzet miatt, ennek ellenére a kancellár hajthatatlan, halad tovább a merkeli úton.

Vajon mi lehet a háttérben, mivel foghatják Merkelt, kik erőltetik akaratukat a kancellárra, avagy ekkora üzlet befogadni további százezreket, netán milliókat Európába? Amíg ezen a kérdésen rágódunk, addig a Visegrádi négyek (Lengyelország, Csehország, Szlovákia és Magyarország) hétfőn Macedóniát és Bulgáriát bevonva tanácskoztak Prágában, ahol az országok egyet értettek abban, ha Görögország továbbra sem képtelen megvédeni az Európai Unió déli schengeni határait, akkor szükség lesz egy második védvonal megépítésére, amely megvédi Európát délről a további menekültáradattól. Angela Merkel sem volt adós a válasszal. A Stuttgarten Zeitung német újságban óva intette az Európai Unió tagállamait attól, hogy a macedón-görög határ lezárását szorgalmazzák a menedékkérők elől. Ugyanis ez vészhelyzetbe sodorná Görögországot, meg aztán, ahogy Merkel fogalmazott: „ez nem európai magatartás”.

De nézzük sorjában, miről is van szó? Miért került veszélybe Európa egysége?- ahogyan Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke fogalmazott a twitteren: valós az Európai Unió felbomlásának veszélye. Ma már egyre többen úgy látják, hogy ennek a migráns hisztériának, mizériának oka és okozója egyaránt maga Merkel. Miután hatalmának, befolyásának köszönhetően magát képzeli az Európai Unió vezetőjének, döntéshozójának, így nem akarja meghallani szövetségeseinek – Ausztria, Nagy-Britannia, Franciaország, Spanyolország, Olaszország, Svédország stb. – rosszallását és figyelmeztetését, hogy ez így nem mehet tovább.

Nem akarja figyelembe venni, az egyre szorosabb kapcsolatot ápoló V4-ek akaratát sem, amelyek az Európai Unió keretein belül újra akarják élni nemzeti identitásukat. Nem érti, hogy ezek a Közép-Kelet Európai államok csaknem ötven évig szovjet elnyomás, kommunista diktatúra alatt éltek és elegük van abból, hogy most egy másik nagyhatalom vagy nagyhatalmi szövetség diktáljon nekik, hogy miként éljenek. A kommunizmus alatt csak korlátozottan vagy titokban élhették meg nemzeti kultúrájukat, hagyományaikat, saját történelmüket, vallásukat, egyáltalán szabadságukat. Ha ennek fontosságát látná Merkel és brüsszeli társai, akkor tudnák azt (tudná azt, mint volt NDK-s), hogy ezeknek a nemzeteknek elegük volt idegen katonák (szovjetek), idegen népek ideológiai, nyelvi, vallási befolyásától.

Aztán. A vak is látja – Budapesti Keleti Pályaudvar, Röszke, Köln, Hamburg, svéd, dán és egyéb példák után -, hogy a muszlim vallást követő szír, iraki, afganisztáni, afrikai népvándorlók százezrei nem akarnak asszimilálódni Európában. Nyelvi, vallási, kulturális különbözőségüket meg akarják tartani), többségük erőszakos, követelődző, nem a munkából akar megélni, nem beszélve, hogy tízezrével áramlanak be az Iszlám Állam hívei, ami a terrorizmus előszobája.

Aztán. Görögország fittyet hány a schengeni határ megvédésére, sőt óriási biznisz a görög hajósoknak a migránsok szállítása, hordozása. A görögöket nem érdekli – senki nem akar letelepedni náluk -, hogy ekkora tömegben nem kívánatosak a népvándorlók Európában. Ez a fajta vég nélküli migráns áradat viszont veszélyt jelent a keresztény Európa, a keresztény kultúra egészének önazonosságára. Ha nem parancsol ennek megálljt Európa, akkor elveszti identitását, gazdasági és katonai erejét.

Az európai közvélemény eközben egyre inkább a magyar megoldás mellé áll, miközben a brüsszeli politika, az uniós bevándorlási politika megbukni látszik, végnapjait éli.

Merkel nem véletlenül nem kér maga ellen bizalmi szavazást, mert most már inog a léc, a bizalom elszállt. Bár Steffen Seibert német szóvívő szerint a berlini vezetés nem szigetelődött el, menekültpolitikáját, a kvótarendszert „nagyon széleskörü” támogatás övezi, a „rögvalóságot”, nyugati liberális eszmetársaival nem akarják tudomásul venni.

Azért azt nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a hagyományosan nagyon jó német-magyar barátság, jó viszony éppen a szépen induló Angela Merkel német kancellár alatt süllyedt a mélypontra. Hol van például Kohl kancellár, Stoiber bajor miniszterelnök magyar-barátsága, tisztelete?  Szerencsére a németek többsége – különösen a bajorok – nem vesztették el realitás érzéküket és értékelik azokat a magyar erőfeszítéseket, amiket tettünk a német-német újraegyesítés, az NDK-s menekültek érdekében. De most nem is ez az érdekes. Inkább az, hogy Merkel asszony kezd ahhoz a valamikor német politikus nőkhöz hasonlítani, akik a többi között végül is Németországot a nemzeti szocializmus karjába taszították. Szélsőséges marxizmusukkal, bolsevik magatartásukkal közvetlenül Adolf Hitler hatalomra kerülését segítették. Kik is ezek? Rosa Luxemburg, előbb marxista szocialista forradalmár, majd a német kommunista párt alapítója. Az izgága lázító az 1919-es berlini forradalmi kísérletben megbukott, mert a monarchia és a jobboldali szabadcsapatok vérbe fojtották a lázadást. Rosa Luxemburgot kivégezték, társa a szintén szélsőbaloldali kommunista Clara Zetkin a Szovjetunióba menekült.

Merkel valóban jót akar Európának és Németországnak az egyre növekvő migráns áradat beengedésével? Ezt hamarosan az egyre drámaibb tények fogják cáfolni, aligha igazolni. Mindenesetre Európát szétzülleszteni akaró, erőszakos etnikai keveredést előkészítő, úgymond forradalmi Angela követi elődeit, Rosat és Clarat. Látszólagos tehetetlenségével, tesze-toszaságával előkészíti Németországban egy új szélsőjobboldali előretörés melegágyát. Kinek áll ez érdekében?