Balzűr ágensekkel

Maradjunk annyiban, hogy Magyarországon sajnos nagyon sok ágens működik, de amíg az ügynökök a pártállami diktatúrában a népet, a lakosságot, egymást figyelték meg, addig a mai ügynökök főként a jobboldali kormányok lejáratásán munkálkodnak.

Nem egyszerű ügynökökről van szó. Hanem olyan ügynökökről, ágensekről, akik valamely kormány megbízásából titkos tárgyalásokat folytatnak, vagy olyan személyek, akik valakiknek az eszméit terjesztik, bomlasztják az adott állam rendjét – nemcsak diktatúrát, hanem demokráciát is. Ráadásul a felforgató aknamunkájukat úgy állítják be, mintha az ország vagy népe számára hasznos lenne, holott az ilyen ágens minden porcikájával azon dolgozik, hogy ártson nemzetének. Természetesen a nemzetét, hazáját nem tartja magáénak, de ezeket az érzéseit nem fedi fel, titokban tartja, sőt azt is, hogy kik a megbízói, s mi a szándéka a háttérből pénzelőknek.

Maradjunk annyiban, hogy Magyarországon sajnos nagyon sok ágens működik, de amíg az ügynökök a pártállami diktatúrában a népet, a lakosságot, egymást figyelték meg, addig a mai ügynökök a rendszerváltás óta főként a jobboldali kormányok lejáratásán munkálkodnak. S hol építik ki bázisukat? Kézenfekvő, hogy azokban a balliberális pártokban, amelyek amúgy is szemben állnak a polgári, konzervatív, keresztény indíttatású pólussal. Persze szétszórva – sokkal kevesebben – fellelhetők a jobboldali pártszervezeteknél is, de ezt a fellazító, felforgató tevékenységet már a legnagyobb titokban végzik. A rendszerváltás első éveiben persze az ágensek még főleg a jobboldali pártokban voltak szétszórva, de ezek a pártok végül vagy kivetették magukból az ilyen bomlasztó személyeket (Fidesz, KDNP), vagy áldozatul estek az ármánynak és eltűntek a történelem süllyesztőjében (MDF, MDNP, FKGP). Az SZDSZ, vagyis a szabaddemokraták még a totális lelepleződés előtt (elvégezve küldetésüket) önmaguktól feloszlottak.

Nos így állunk. Nem szabad félvállról venni a külföldről vagy itthonról pénzelt ügynökhadsereget, mert különböző trükkökkel újabb és újabb támadásokat intéznek a polgári demokrácia ellen, végső céljuk Magyarország eltüntetése, marginalizálása. Hatalmas naivának kell lenni, hogy ne tűnjék fel, miként bukkannak fel újabb és újabb szervezetek a semmiből óriási zűrzavart csapva. Paneljük a szólás-és sajtószabadság követelése, egyetemi jogok hangoztatása, meleg-szabadság akarása, a jobboldali korrupció kivizsgálása, az antiszemitizmus, a rasszizmus és a gyűlölet terjedése a magyarok között. Lényeg, hogy ezekben a programokban azért legyen egy jó adag magyar ellenesség, magyar utálat, magyar lenézés. Gondoljunk csak a Ha-há-sok, a Millások, a Krétakörösök stb… hosszú és kitartó balhéira, rombolásaira. Mindig elbújnak egy-egy nagyobb szervezet, politikai párt, alapítvány mögé (egyetemi szervezetek, egyéb szakszervezetek), hiszen a működésükhöz pénz kell, sok pénz.

Aztán itt vannak a balliberális pártok. Ide is beépültek az ágensek, de ezt azért tudták könnyen megtenni, mert ezekben a pártokban kiirtódott az identitás a tagságban, megszűnt a legfontosabb cél a szolidaritás, a szociális eszmeiség, a nemzeti minimum akarása, a nép, a szegényebb sorsú, dolgozó nép érdekvédelmének szolgálata. Helyette a pénz szolgájaként, a multinacionális, idegen erők kiszolgálóiként léptek elő. Ilyen identitászavarú pártokban (MSZP, DK, LMP, Együtt, PM stb) nem nehéz a tagságot ide-oda taszigálni, megvezetni. A balliberális tagság már azt sem tudja kinek szolgál. A budapesti szocialisták megszavaznák az olimpiát, az országos vezetés ellene megy. Tudják, hogy az újkori népvándorlás milyen veszélyeket jelent a magyarságra, mégis rossz szájízzel, de ellene szavaznak annak a bevándorlási törvénynek, amelynek célja Magyarország megvédése. Addig még ímmel-ámmal támogatták a baloldaliak az MSZP vezetését, amíg Orbán Viktor és kormányának Európai Uniós lejáratása volt a cél. Ott is csak egy szűk kis szocialista, demokratikus koalíciós gárda (Göncz Kinga, Gurmai Zita, Herczog Edit, Tabajdi Csaba, Hegyi Gyula stb., most Udvarhelyi István, Niedermüller Péter, Jávor Benedek) adta meg a jelt, próbálták bemocskolni külföldön Orbánt és rajta keresztül Magyarországot. Ami részben sikerült. De tudják vagy nem tudják, de ma már az egész balliberális oldal saját maga ellen is szavaz. Zuhanórepülésbe kezdett a népszerűségük. S ennek oka a látványos nemzet ellenességük. Ezt az átlag baloldali választó már nem szereti. Ebben a pártzűrzavarban jól tudnak tevékenykedni a külföldön kiképzett titkos ágenseik. Ezek között a balfékek közül egyetlen ember sincs aki józanul gondolkodna és mondjuk a bevándorlási törvény kapcsán ellent mondana a pártvezetésnek. Pedig voltak a baloldalon is, akik tudtak józanul szólni: Szűrös Mátyás, Szili Katalin vagy Csintalan Sándor.

De kik is ezek az újhullámos ágensek, kollaboránsok? Honnan jöttek? Milyen kiképzést kaptak és hol? Egy átlag tanulni vágyó halandó soha el nem juthatott volna el Harvardra vagy Berlinbe, különböző tanulmányi ösztöndíjakkal. Ők a beszervezettek, akik zsíros külföldi állásokért, alapítványi pénzekért cserébe terjesztették a nagyhatalmi akaratot, pénzügyi oligarchák kívánságait, a liberális, nemzetet fellazító eszméket úgy, hogy megtagadták egyben a hazájukat, a szülőföldjüket. A magyar országgyűlés balliberális tagjai közül szédületes lehetőségekhez jutottak és kerültek egyesek.Volt, aki politikusi jószolgálataiért tanárként, előadóként egyből bepottyant az Egyesült Államok -beli Colombia Egyetemre és a Johns Hopkins Egyetemre. De nem volt véletlen, hogy a másik tehetséges baloldali mindjárt az oxfordi menedzserképzőben talált helyet. Egy érdekes fellázító egyéniség a volt Szovjetunió egyik tagállamában kapta a kiképzést. Nyilván megérdemelten holland és spanyol ösztöndíjat nyert. Ez is szükséges volt politikai fejlődéshez. Persze volt, aki ezek közül a Harvardon hallgatott és az ENSZ-ben is dolgozott. Ezek persze lényegtelen dolgok, de mégis elgondolkodtató, hogy az ellenzék soraiban miért dolgoznak olyan vehemensen Magyarország ellen. Ötödik hadoszlopként. Jó így élni?

Schöpflin György egy a Hamvas Intézet által rendezett konferencián, amely a kommunizmus utóélete Közép-Kelet Európában címmel tartottak meg, a posztkommunista magyar baloldali elitről a következőket mondta: a bal erőforrásai kezdenek kifogyni, mivel nem hajlandó megújulni és alkalmazkodni az új magyar valósághoz. Önmagát a nemzeti lét mindenre kiterjedő elutasításával definiálja. S ha ez a baloldali elit folytatja ezt a szerepvállalást, akkor számíthat arra, hogy a magyar történelemben lábjegyzetté válik.

Kérem szépen erről van szó. Nem lehet a nemzet ellenében tenni, a nemzet ellen menetelni. S nincs az a pénz, amiért érdemes ezt csinálni.