Demszky

Furcsa dolog történt, a valamikori rejtélyes ellenzéki és a valamikori budapesti főpolgármester felébredt Csipkerózsika-álmából valahol a horvát tengerparti nyaralójában. Vagy felébresztették.

Demszky Gábor nem szokott céltalanul, öncélúan vagdalkozni, de most ismét hívták, talán így: „Gábor, baj van az egész balliberális oldallal, szólalj meg!” Mi juthatott volna eszébe a regnálása alatt leamortizált, szemétdombbá, kutyaszarossá, hajléktalanvárossá, a korrupció melegágyává vált főváros volt urának, mint hogy jól belerúgjon ismételten „szeretett” városába, amikor a nol.hu-ra megírta a Budapest Orbán lábainál című opuszát.

„A Vár zárva lesz a pesti nép számára, alig marad szabadon bejárható közterület”, „az udvartartást várfalak veszik körül, aki ide meghívást kap, történelmi kulisszák közé kerül”, avagy „a Gellért hegyre tervezett beruházások újabb alkalmat teremtenek a nemzeti emlékezetpolitika alakítására s maga a terület a nemzeti keresztény ideológia terepasztalára kerül”

Ezekkel a víziókkal, hagymázas rémálmokkal nem nagyon érdemes foglalkozni, amely a főváros retteneteit jósolja, mivel minden valóságalapot nélkülöznek a megállapításai, csak egy kudarcot kudarcra halmozó ember keserűsége szólalt meg. Mesélő kedvében van tehát az emlékezethiányosságban szenvedő volt SZDSZ-es politikus, még azt a hazugságot is leírja, hogy az elmúlt hat évben Budapesten semmilyen fejlesztés nem történt, pusztán azokat fejezték be, amelyeket még ő kezdett el, mint a 4-es metró és a fonódó villamoshálózat.

Erre semmit nem kell mondani, újabb ballib szavazókat biztosan nem tudott szerezni.

Odavethetnénk: savanyú a szőlő, Demszky úr? Volt húsz éve, hogy alkosson, de nem tette. De vajon miért nem és helyette mit tett?

Azt le kell szögezni, hogy a Szabaddemokraták Szövetsége – aminek még elnöke is volt Demszky Gábor – regnálása alatt irdatlan nagy károkat okozott az MSZP-vel karöltve a magyar népnek, a nemzetnek.  A Magyar Bálint, Pető Iván, Demszky Gábor, Fodor Gábor és Kuncz Gábor tandemnek köszönhetjük a szocialista szövetségeseik mellett, hogy eladósították az IMF-nek, külföldnek az országot, potom áron eladták Magyarország stratégiai ágazatait (vízművek, gázművek, elektromos művek stb.), megfertőzték liberális elveikkel a magyar oktatást, nevelést, szét akarták zilálni a magyar identitástudatot, elárulták a hazánktól elszakított magyar testvéreinket a kettős állampolgárság megtagadásával, szünet nélküli lejárató hadműveletet folytattak, folytatnak külföldön az Európai Unióban, az Egyesült Államokban Magyarország ellen.

Azt most ne firtassuk, hogy néhány szereplőjük közvetlen családfája ávéhás és kemény pártállami múlttal is rendelkezik. Nem beszélve bekötöttségükről. Nem véletlen tehát, amit eddigi életük folyamán cselekedtek. Az SZDSZ, az ország egyik legnépszerűbb pártjából – először vad kommunista ellenesek, majd szövetséget kötöttek az MSZP-vel – néhány év alatt Horn Gyula samesze lett.  Végül népszerűtlenségük olyan százalékot ért el, amivel 2006-ban ki is esnek a parlamentből.

A fentiekhez képest csak hab a tortán, amit Demszky Gábor főpolgármesterként művelt Budapesttel.

A 4-es metró szerelvények beszerzésével nem az orosz adósságállomány lebontásával foglalkozó orosz cégeket bízta meg Medgyessy Péter akkori szocialista miniszterelnökkel szövetségben, hanem – különös okokból – a franciák kapták a milliárdos üzletet. A különleges okok egyike lehetett, amit éppen a brit nyomozók derítettek fel a napokban. Szerintük az Alstom, francia vasútijármű-gyártó két közvetítő cégén keresztül több mint két milliárd forintot fordított a budapesti illetékesek lekenyerezésére, így biztosítva, hogy az ő ajánlatuk legyen a befutó.

Hogy benne volt-e ebben Demszky? Nem érdekes, mivel ő volt a főpolgármester, az ő felelőssége elkenhetetlen.

Aztán hová tűnt a 4-es metró 400 milliárdja, közben hosszú hónapokig állt az építkezés, hová tűntek azok a százmilliók, amit nem költöttek a BKV járműveinek a felújítására, kicserélésére? Közben a főváros tanácsadói évente 10-15 milliós jutalmat kaptak. De miért? A veszteséges, fejleszteni nem tudó fővárosért?

Akkor is Demszky volt a főpolgármester.

Tarlós István hat év alatt lecserélte majd az egész járműparkot. Működik a 4-es metró és a fonódó villamoshálózat, új buszok járnak a főváros útjain. Sorolhatnánk tovább. Rend van Budapesten.

Az akkori szocialista-szabaddemokrata vezetésű Főpolgármesteri Hivatalt és önkormányzatokat (Hunvald György, Verók István, Weinek Leonárd, Gál György és Wiest János – csak néhány példa) évekig korrupciós botrányok hosszú sora és a hűtlen kezelés  gyanúja lengte körül, nem beszélve Hagyó Miklós, Mesterházy Ernő és Gy.Németh Erzsébet és az MSZP-SZDSZ-es közgyűlés többségének ténykedéséről és közreműködésükről.

Ekkor is Demszky volt a polgármester.

S akkor még nem beszéltünk arról, hogy húsz év alatt mit csinált az SZDSZ-es főpolgármester a fővárossal? A világvárosok közül egyedül Budapesten csinálhattak azt a hajléktalanok, amit akartak. Életvitelszerűen élhettek az aluljárókban, pályaudvarokon, köztereken, maguk mögött hagyva a piszkot, a szemetet, a mocskot. Ez volt az ő liberalizmusa, meg aztán a főváros utcáin a temérdek sok kutyapiszok és a lerohadt tömegközlekedés. Ezért ki vonta felelősségre Demszkyt? Bár a főváros népe évről évre március 15-én fejezte ki véleményét a főpolgármesterről, amikor uszító beszédei közben tojásokkal dobálták meg.

Talán jobb lett volna, ha most Demszky Gábor nem szólalt volna meg, hanem örökre hallgatott volna. Súlytalan, hiteltelen ember. Összegezve, az elmúlt harminc év egyik legkártékonyabb közéleti szereplője.

A maoista múlttól máig nem tudott elszakadni. Ebben az írásában is drukkol, hogy minél rosszabb legyen Budapestnek és az országnak. A régi idők felderítetlen dicsősége – szamizdatok szállítása, nyomtatása a Galamb utcában, kihallgatások a rendőrségen, majd gyors szabadulások, fülledt eszdéeszes női kapcsolatok egymás között, feleségek itt, feleségek ott… – lassan homályba vesznek.

Akik ismerték Gábort, azok is ilyeneket mondtak róla: hiába akart jót, tehetetlen volt. Mások így látták Demszkyt: „lusta, hiú, pszichikailag labilis ember, aki mindent kegyenceire hagyva tönkretette a várost.”

Kérdezem, ki parancsolta lábai elé Budapestet? De már mindegy, mert ennek hála Istennek vége.