Harmadszor is kétharmad!

Választás 2018, április 08.

Három a magyar igazság, egy a ráadás – tartja a közmondás. Ez történt vasárnap. Harmadszor is kétharmad. A magyar nép többsége úgy vélte, hogy kiáll érdekei mellett. Nem törődött a rágalmakkal, a hazugságokkal, az egéretekkel, a fenyegetőzésekkel, amelyek még a választás napján is folytatódtak. Amikor e sorokat írom, hétfő reggel – egy kicsit álmosan, igaz sokan így lehetünk, hiszen hajnalig ünnepeltük Magyarország megmaradását – a híradások egymás után számolnak be a balliberális ellenzék és a hozzájuk csapódott Jobbik vezetőinek lemondásáról. Várható volt? Igen! Bár kétségtelen, tegnap bennem is volt kis adagnyi bizonytalanság, de mint majd alább olvasható, ez az idő múlásával felszívódott.

Ezért közlöm percről-percre, óráról-órára érzéseimet, jegyzetszerű gondolataimat, amelyeket még április 8-án írtam:

06. 34 perc: Orbán Viktor miniszterelnök feleségével, Anikóval elsőként adta le a szavazatát a Zugligeti Általános Iskolában. Soha nem látott sajtóérdeklődés kísérte a kormányfő voksát. Még nem tudom, hogy mi lesz estig a vége, de magyarjait szavazásra buzdította.

10.50 perc: Áder János és felesége érkezett ugyancsak Zugligetbe, hogy szavazatával még inkább növelje a részvételi arányt.
11 óráig, országosan a felnőtt lakosság 29, 93 százaléka járult az urnákhoz. Az előző választásokhoz képest rekordrészvétel, 2 millió háromszázötvenezren, azaz a szavazók 35 százaléka élt jogával. Nagyon remélem, hogy a nemzeti érzelmű többség voksai, mint annyiszor a megtévesztetteket, a szűkkeblűeket, az ellenzékre szavazókat is megmenti az összeomlástól, az újbóli eladósodástól, a népvándorlók százezreinek beözönlésétől.

13 óra: A választók 42, 32 százaléka, azaz 3 millió 330 ezer ember adta le szavazatát.

A PestiSrácok.hu szerkesztőségében meghökkentünk, hogy a 15 órás felmérés szerint 4, 2 millió ember ment el szavazni, ami 53, 64 százalékot jelent. Páran úgy gondolják, hogy ez már az ellenzéknek jó és nem lesz meg a Fidesz-KDNP kétharmada. Sőt egyesek közülünk úgy vélik, hogy veszélybe került a Fidesz parlamenti többség is. Többen azért nem aggódunk, hiszen hónapok, évek óta mondja Orbán Viktor, mondjuk mi jobboldali újságírók, hogy a népvándorlás életveszélyt jelent, Soros el akarja veszejteni Európát és főként Magyarországot. Nagyon utálja a magyarokat! Charles Gatival és a liberális nyugati politikai elittel együtt. A balliberális nemzetárulók s a Jobbik elitje mindenre képes jó pénzért, tehát feltehetőleg ezek a figyelmeztető jelzések eljutottak a jószándékú emberek többségéhez.

Én bízom a mai választás eredményében. Győzünk, kész! – mondogatom.

Közben hallom a hírt, hogy ez a penge ajkú Karácsony Gergely (MSZP-Párbeszéd miniszterelnök jelöltje) – hű mása Révai Józsefnek, Gerő Ernőnek – a családja múltját megtagadó, sehonnai értelmiségi begőzölt és megfenyegette Áder János köztársasági elnököt s ezt találta mondani: ,, … meg ne próbálkozzon azzal, hogy ha Orbán Viktor elveszíti parlamenti többségét (…) mégis őt bizza meg kormányalakítással, hiszen pontosan tudjuk, hogy nincs olyan ellenzéki párt, amely ezzel a bandával, a Fidesszel kormányozni akarna.”

Kis Révai, miért gondolod, hogy hatalomba kerülhetsz?! Könnyű vagy, könnyűnek találtatsz!… Karácsony, olyannal vádolja ellenfelét, amit Ő csinálna meg pirulás nélkül.

Közben a libsi sajtó azt mérlegeli délután 16 óra magasságában, hogy ,,kap-e ütést Orbán Viktor és a NER?” A kis libsi-komcsik gyűlőlik a Nemzeti Együttműködés Rendszerét. Azt tudjuk, hogy Orbán Viktort ki nem állhatják. De miért nem szeretik a nemzeti összefogást, a hazai és a külhoni magyarok együvé tartozását? Igaz, nincs mit csodálkozni, ők sosem szerették, ha Magyarországnak jól megy.

17 óra. Már csak két óra van az urnazárásig. Négy éve ebben az időben kevesebben szavaztak, mint most, mert 63,21 százaléka ment el a választóknak szavazni, csaknem öt millióan. A Jobbik nem engedi be a PestiSrácok.hu riportereit az esti rendezvényükre. Ez mutatja, hogy mennyire tisztelik a szólás-és sajtószabadságot.

És itt hagytam abba hevenyészett jegyzetelésemet. Először a Toronyházban (PestiSrácok.hu szerkesztősége) latolgattuk Huth Gergely főszerkesztővel, Szenvedi Zoltán ügyvezetővel, Szarvas Szilveszter főszerkesztő-helyettessel, Ambrózy Áronnal, Pámer Dáviddal, Susánszky Mátyással és a többiekkel mindahányan az esélyeket. A latolgatást folytattuk a Bálnában, a Fidesz-KDNP eredményvárójában. Ott már nagyon sokan úgy láttuk, hogy megvan a jobboldal győzelme, sőt… Az eredményt tudjuk, éjfélre az is megszületett. A nem hivatalos végeredmények szerint 133 Fidesz-KDNP-s képviselő jutott be a parlamentbe, tehát megvan a kétharmad. A Jobbik 26 mandátummal követi a kormánypártot. A többiek messze lemaradva. Ez mutatja politikájuk támogatottságát.

Gyurcsány Ferenc a DK elnöke azon sopánkodott, hogy nem találja ellenszerét a Fidesz politikájának. De kudarcuk okairól értetlenkedésének adott hangot Vona Gábor, a Jobbik elnöke, Molnár Gyula és Karácsony Gergely az MSZP-Párbeszéd vezetői és Szél Bernadett, az LMP társelnöke.

A bajok forrását leírom, mint annyiszor. Addig balliberális, kommunista kötődésű párt vagy akármilyen pártalakulat nem fog tud győzni Magyarországon törvényes keretek között, ameddig a programja nemzetellenes és a hazája ellen áskálódik. Ezt tudjuk 1918-19 és 1945, 1956 óta. A magyarokat csak katonai erővel vagy pénzügyi összeesküvéssel lehet megtörni, az ehhez csatlakozó hazai kollaboránsokkal együtt.

Egészséges magyar baloldal csak akkor lesz, ha nemzeti lesz és hű lesz a magyar gyökerekhez.

Bennünket, magyarokat annyiszor elnyomtak, leigáztak, megaláztak és ez mind hiábavaló volt, mert mindig fellázadtunk ellene és kivívtuk szabadságunkat. Aki ezt nem érti, Vona, Karácsony, Hadházy és a többiek, azok akár színpadiasan felajánlhatják lemondásukat, hazai fű nem nő számukra. Látniuk kellett volna azt a széleskörű nemzeti erőt, amit hat éven keresztül a Békemenetek fogalmaztak meg. A legutóbbi, március 15-ei Békemenet óriási tömege intő jel lehetett volna az ellenzék számára, hogy eddig és nincs tovább! Magyarország mindenek előtt!
Ezt gondoltuk mi hajnalban, a zsúfolásig megtelt R56-ban, Magyarország egyetlen szabadságharcos sörözőjében barátok, ismerősök, ismeretlenek, amikor összeölelkezve poharunkat emeltük a győzelemre és együtt énekeltük a felvidéki zenekar – mert ők csak tudják!-, az Ismerős arcok, Nélküled című dalát: ,, S bár a lényeget még nem értheted,/ Amíg nem éltél nehéz éveket/ Hogy történjen bármi, amíg élünk s meghalunk / Mi egy vérből valók vagyunk…”