Hazaárulás

A haza szentség! – Mondta nemes egyszerűséggel Balczó András háromszoros olimpiai és többszörös világbajnok öttusázó. Ilyen szavak kevés embernek hagyja el a száját és kevés embernek áll jól, kevés embernek hiszik el az üzenetét. Balczónak elhitték, mert ismerték küzdeni tudását, céltudatosságát, hitét, hitét a magyarságában, embertársaiban, Istenben.

Amikor úszott, lovagolt, vívott, lőtt és futott a győzelemért, akkor nem csak magáért tette, hanem Magyarországért. Azért, hogy felcsendüljön a verseny végén a Himnusz. Küldetéstudata volt. A mai világban az ilyen emberek kimentek a divatból. Nem is értik, miért harcol, mit akar elérni, meg aztán fáradtságos az út vezet odáig, ameddig Balczó eljutott. Nem píszí (PC), ahogyan mondják divatosan.

Érdekes, hogy az ilyen kiemelkedő eredményt elérő magyar sportolók között kevés a baloldali, a liberális, az ateista. Közülük inkább több a konzervatív gondolkodású, istenhívő, keresztény, hazájáért elkötelezett ember. Balczó András ilyen volt, ilyen ma is, ahogyan ilyennek ismertük meg Papp Lászlót, Kárpáti Gyurikát, Gyarmati Dezsőt, Grosics Gyulát Puskás Ferenccel és szinte az egész Arany csapattal az élen. Ők ilyenek voltak: tettek, csináltak valamit a hazájukért, szűkebb pátriájukért, a családjaikért, a barátjaikért.

Hál’ Isten, szinte véget nem érő az ilyesfajta magyarok névsora.

De vannak a másként gondolkodók. Nem a szájunk íze szerint tevékenykedők. Mert gondoljanak csak bele, el tudják képzelni, hogy mondjuk Niedermüller Péternek, Gyurcsány Ferencnek, Botka Lászlónak, Újhelyi Istvánnak, Jávor Benedeknek, netán Juhász Péternek a száján kicsúszhatna ez a mondat, hogy a haza szentség!? Aligha hiszem.

Ez jutott eszembe a napokban, amikor olvastam, hallottam, láttam a hírekben, hogy a gyurcsányista Niedermüller Péter európai parlamenti képviselő tevékenyen részt vett abban az Európai Menekültügyi Ügynökség létrehozásában, amely újabb hatásköröket vonna el a tagállamoktól. Mindezt azért teszik, hogy hatékonyabbá tegyék a bevándorlók betelepítését Európába. A migrációs válság kezdete óta Soros György többször is hangoztatta, miszerint az Európai Uniónak évente legalább egymillió embert kellene befogadnia és a tagállamok között szétosztania.

Ebben működne közre az ügynökség.

Mintha a Demokratikus Koalíció, az MSZP, egyáltalán a magyar balliberális oldal nem tudná a hivatalos magyar álláspontot: a magyarok akarják megmondani, hogy ki élhet Magyarországon és kit kell beengedni hazánk területére. Ez is a nemzeti szuverenitásunk záloga.

Úgy látszik, ezek a magyar balliberális politikusok az Európai Uniós tagságunk óta Magyarország, a magyar társadalom érdekei ellen cselekszenek, magyarán: árulják a hazát. Soros György nemzetvesztő tervét hajtják végre Brüsszelben, aminek végső célja Európa meggyengítése, Magyarország ellehetetlenítése, elpusztítása. Ebben nyújtanak segédkezet ezek a jól megfizetett ügynökpolitikusok.

Nem sorolom fel, hogy nagy magyar íróink, költőink miket írtak a hazáról, a szülőföldről, Magyarországról. Egy földhözragadt, a valóságot kiválóan ismerő nagy magyar reneszánsz költő sorai jutnak eszembe, amikor újra és újra figyelmeztetnünk kell olvasóinkat, hogy kik is képviselnek Bennünket az Európai Unióban. Balassi Bálint ezt írja: „Ki szarral hadakozik, szaros lészen az maga is.”

De lehet másként csinálni? Egyszerűen hallgatni kellene?

Megjegyzem Balassi Bálint költő, végvári vitéz a hazáért, a török elleni harcokban, Esztergom váránál lelte halálát 1594-ben. A magyar irodalomban tőle olvashatjuk először ezt a szókapcsolatot: „édes hazám”.