Kádár közöttünk él

Harminc éve halt meg Kádár János, az MSZMP egykori főtitkára és az 1956-os forradalom és szabadságharc vérbefojtója. Sokáig nem nyugodhatott békében, mert tizenkét éve, május 2-án ismeretlenek ellopták a koponyáját, csontjait és felesége, Tamáska Mária urnáját is. Ezzel együtt a szintén a Fiumei úti temetőben álló munkásmozgalmi pan­teonra azt írták festékszóróval: “Gyilkos és áruló szent földben nem nyugodhat!”

Az elkövetők kilétét, indítékaikat mindmáig homály fedi. Találgatások azonban továbbra is maradnak. Egyes feltételezések szerint a tetteseket a bosszú motiválta, Kádár országlása idején az őket ért sérelmekért vettek elégtételt ily morbid módon. Más vélekedés szerint inkább egy őrült Kádár-rajongó – és segítői – lehetett az elkövető, aki ereklyének rabolta el a néhai pártvezér földi maradványait. Még az is felmerült, hogy egy titokzatos osztrák pszichopata nekrofil, szenvedélyes gyűjtő megbízásából ragadtak ásót a tettesek. Persze a fantázia szabadon nyargalhat, és csak remélni lehet, hogy a sírrablók nem viszik magukkal a sírba titkukat, és valamikor fény derül a rejtélyre.

Mindenesetre szokatlan a történet. Kádár továbbra is itt él közöttünk. Valaki, egy rajongója, egy titkos ismerőse lehet, hogy naponta beszél a koponyájával, tanácsokat kér tőle, ereklyeként, felbecsülhetetlen ékszerként tekint rá, de lehet, hogy valaki naponta hamutálcának használja, akár meggyalázza formálisan is mindazokért a bűnökért, amit elkövetett a magyar nép ellen.

Kétségtelen: 2007. május 2-án kegyeletsértés történt, akárki is volt az illető. De Kádár János halála óta – 1989. július 6. – szellemisége, hazaárulásai, társainak, elvtársainak elárulása másokban tovább él. Tudatlanságuk, vakságuk okán? Nem tudom, de ez a nagy baj. Pontosan fogalmazta meg Deutsch Tamás fideszes EP-képviselő Kádár jellemét a Magyar Nemzetben:

Kádár karaktere a karakter nélküli kommunista személyisége volt. Egy gyakorlatias, ámde szerény szellemi képességekkel rendelkező ember, akinek a nemzetközi kommunista mozgalom a családja és egyben a vallása is volt. Ehhez képest minden másodlagos volt vagy nem is számított neki: az emberek és a saját hazájának sorsa, a jólét és a biztonság mind-mind másodlagosak voltak számára.

Hogy hol van Kádár koponyája, az bünügy. De hogy kihez került rothadt, országot, nemzetet pusztító szellemisége, az közügy. Hiába született az Osztrák-Magyar Monarchiában, a magyar királyságban, a soknemzetiségű Fiumében (ma Rijeka) Csermanek Jánosként magyar anyától, szlovák származású apától, ha ő egész életében érzéketlen volt a trianoni békediktátum miatt országunktól kívül rekedt, kisebbségbe került magyarok milliói iránt. Erre eklatáns példa volt Romániában Kádár marosvásárhelyi megnyilatkozása. A román-magyar küldöttség 1958. február 25-én, reggel 8 órára Marosvásárhelyre (a Magyar Autonóm Tartomány központjába) érkezett, azonban a vártnál háromszor nagyobb tömeg – ötezren – üdvözölte őket érkezésükkor. Erre a nagy érdeklődésre számítani lehetett, ugyanis kivételes dolog, hogy ilyen magas rangú vendégek látogatnak el Magyarországról a tartományi központba. Az állomáson Kádár János mondott beszédet, a magyar politikus elsősorban a román fél megnyugtatására törekedett. Többek között (ismételten) megköszönte a román fél segítségét az “ellenforradalmi események” kapcsán, majd rátért a “kényes pontnak” számító erdélyi kérdésre, mely szerint az

ellenforradalmárok felelevenítették az úgynevezett határkérdést.

Majd gyorsan hozzátette:

Megmondjuk világosan: nekünk semmiféle területi igényünk nincs: azt tartjuk, hogy Magyarországnak van éppen elég földje és népe, hogy azon – testvéri egyetértésben a szomszéd népekkel – felépítse a maga szocialista hazáját.

Ezzel Kádár János sokadik hazaárulását követte el, mert nemcsak lemondott a magyarok jogos igényeiről, hanem elindította azt a folyamatot, amivel a magyar autonóm tartományt a románok szétverték. Szellemi örököseik, a Magyar Szocialista Párt Kovács László és Gyurcsány Ferenc vezetésével 2004. december 5-én aláásta a kettős állampolgárság megszavazását. Ezzel elválasztották a magyarokat a magyaroktól.

Érdemes újra megismételni a pontos kérdést:

Akarja-e, hogy az Országgyűlés törvényt alkosson arról, hogy kedvezményes honosítással – kérelmére – magyar állampolgárságot kapjon az a magát magyar nemzetiségűnek valló, nem Magyarországon lakó, nem magyar állampolgár, aki magyar nemzetiségét a 2001. évi LXII. tv. 19. § szerinti ’Magyar igazolvánnyal’ vagy a megalkotandó törvényben meghatározott egyéb módon igazolja?

A népszavazás – köszönhetően az MSZP és az SZDSZ demagóg, nem-re buzdító kampányának – végül eredménytelen lett, a részvételi arány országos szinten csupán 37,5 százalék volt, szemben az előzetesen várt 45-50 százalékkal. A voksolók száma csak Budapesten közelítette meg az 50 százalékot, a dunántúli megyékben 37, a keleti országrészben 30 százalék körüli volt a részvétel. Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnök hazafias tettnek nyilvánította ezt az eredményt. Magyarán az árulást nyilvánította hazafiasnak. A nemzet becsületén esett csorbát végül is 2010-ben sikerült kiegyenesíteni, amikor is a Fidesz-KDNP-kormány törvénybe iktatta a határon kívül élő magyarok számára a kettős állampolgárságot. A kommunista Kádár szellemiségét Gyurcsány azóta is képviseli, most már a DK (Demokratikus Koalíció) elnökeként, amikor is folyamatosan, különböző fórumokon tiltakozik, uszít a más országokban élő magyarok állampolgári, szavazási jogai ellen.

Kádár diktatórikus, bolsevista szellemisége tehát továbbra is a balliberálisok között él, gondoljunk csak a 2006. október 23-ai békés tüntetők elleni rendőri erőszakra, kardlapozásra, gumibotozásra, könnygázgránátokra és a szemkilövetésekre. Ezt is Gyurcsányék vezényelték le. Kell ennél több magyarázat?

Kádár ott van a DK, az MSZP, a Momentum, a Párbeszéd, a Jobbik és más liberális pártokban. Politikájuk tárházában ott van az erőszak, az utcai randalirozás, a rongálás, a megfélemlítés, a parlamentarizmus leépítése, a hazudozás, az ország kiárusítása, egymás hátba támadása, elárulása, népük feljelentgetése, most Moszkva helyett Brüsszelben. A sémák ugyanazok, csak a pártok, a helyszínek és az arcok változtak. Nekik a magyarság, a nemzet, a haza csak élettelen szavak. Céljuk a hatalom akarása, megszerzése mindenáron. Ebben Kádár János sem ismert tréfát. Aki útjában állt, azt kivégeztette, hosszú időre börtönbe záratta vagy lehetetlenné tette. Igaz, a hatalom gyakorlásának tovább élését biztosították a Magyarországon tartózkodó szovjet megszálló csapatok. Nélkülük semmire sem ment volna. Ahogyan a jelenlegi labancaink sem jutnának egyről a kettőre Sorosék és a globalista háttértámogatóik nélkül.

Így állunk. Kádár kísértete járja be még mindig Magyarországot, egyre kevesebb sikerrel. Guruló dollárjait, gazdasági adósságait, emberiség elleni bűntetteit máig szenvedi az ország, a magyar nép. Koponyája maradjon ott, ahol van, nem tudom, ennyi gyilkosság után tud-e nyugodni békében, de remélem, hogy szellemisége egyre kevesebb hívőt, követőt talál magának.

Kiemelt kép: MTI