Keep right!

Tarts jobbra! – mondja az angol. Look right! – nézz jobbra figyelmeztetnek a közlekedési szabályok Angliában, hiszen ők toryk, konzervatívok sok-sok szász éve. És persze whigek is. A liberálisok hasonlóan gondolkodnak, mert akármelyikük is van hatalmon, ők Európával ellentétben mindent másként csinálnak. Még a lágytojás feltörését is. A  whigek tojás hegyes végét metszik el késsel, míg a toryk a tompa, gömbölydedebb végét vágják el, de a késhez mind a kettő ragaszkodik. S aztán ebből jön ki, hogy a haladási irány is bal felé megy, baloldali kormányzással. De a jobboldal felé való nézés, mindig egyfajta várakozás, reménység. Akkor kinek van igaza?

Ezt nem lehet meghatározni. Mind a kettőnek? Az biztos, hogy ezek a britek soha nem tagadják meg magukat. Összezárnak. Legyen az liberális, konzervatív, meleg vagy hideg, de a birodalom érdekei mindenek felett. Ahogy a királyság vagy a királynő -jelen esetben -, Erzsébet és udvarának tisztelete, akár kritikája az angol monarchia hétköznapjaiban.

A napokban Londonban jártam és nagyon tetszett, hogy bár színes az élet – feketék, fehérek, anglikánok, muzulmánok, még szcientológusok is a multikulti jegyében együtt vannak -, de a múlt és a hagyomány szent. Az angolok ebből élnek és egy tízezred mérföldnyit sem engednek a világukból, nézetükből. Ezért nagyok, ezért tudtak világbirodalom, gyarmatbirodalom lenni, a világ harmadik felében nyugati civilizáció letéteményesei. Jó, nagyokat raboltak az évszázadok alatt, de adtak is valamit. Gondoljunk csak bele, miért lettek világnyelv, Ausztráliától az Egyesült Államokon át Kanadáig? Valamit tudtak.

Ez a viselkedés, ez a trend valahol tetszik a normálisan gondolkodó magyaroknak. Mi a vonzó ebből? Nem a hódítás, hiszen az Mátyás királyunk halálával véget ért. Ami nekünk, ennek a jobboldalnak, ennek a jobboldali kormányzásnak tetszik, az a hagyományok megőrzése, a hagyományok ápolása, a nemzet önazonossága bármi áron. Nemzeteket ez tette naggyá.

Angliát, Nagy-Britanniát is ez tette, teszi örökké valóvá – még ha vége is van gyarmatbirodalmának és világhatalmi státuszának -, hogy foggal-körömmel ragaszkodik az angolhoz, a nemzethez, a fonthoz, a rögbihez, a focihoz, a boxhoz, a golfhoz, a pubokhoz, a százféle sörükhöz és az english breakfest-hez, a lunch-öz, a steakhez, a beefsteakhez, a lóversenyzéshez, a zárt klubokhoz, a különleges színházi világukhoz, a száz oldalas újságjaikhoz, valamint az egyedülálló angol parkjaihoz és legfőképpen a királyi házhoz.

Kell ennél több? Talán ezért nem érti meg őket Európa, az Európai Unió. Lehet, hogy kilépnek, lehet hogy nem. De ők, a Szigetország, az igazi európaiak, ez Európa. Ők voltak az első felvilágosultak, ők csinálták az ipari forradalmat. Se migránsok, se betelepülők nem tudják őket felszámolni, összezavarni, amíg létezik a Tower, a British Museum, a Westminsteri apátság, a Buckingham-palota, a Hyde park és sorolhatnám tovább. Járják a saját utukat.

Voltaképpen most a magyarok ezt csinálják. Jobbra tartanak. Eddig ez hozott csak megváltást.

Mi szeretjük a pusztát, a szürkemarhát, a mangalicát, a paprikát, a téli szalámit, a békéscsabai kolbászt, a szatmári szilvapálinkát, szilvalekvárt, a kecskeméti barackpálinkát, a marhapörköltet nokedlivel, a székely töltött káposztát, puliszkát. Megőrizzük Bartók, Kodály, Petőfi és József Attila útmutatásait és sorolhatnám tovább akár a kemencében sült jó házi kenyeret.

Igaz, a magyar kis nemzet, csak államisága ezerszáz éves, történelme több ezer éves, bár kis nemzetet csináltak belőle, de magyarságuk megőrzése, fennmaradásunk záloga. Maradjunk a hagyományainknál, se jobbra, se balra, maradjunk a magyar útnál! Erről van szó. Lehet keveredni, eldobni a régmúltat, eldobni kisebbségbe került magyar testvéreinket, de minek? Hová vezetne ez? Ezen kellene elgondolkodni barátaim.