Kik voltak az igazi megszállók?

Kálmán Olga, az ATV és a Simicska TV egykori műsorvezetője, a Demokratikus Koalíció szóvivője ismét megerősítette balos párthűségét, amely hol vörös (MSZP), hol kék (SZDSZ), ha kell szivárvány színekben jelenik meg. Az objektivitásáról, történelmi felkészültségéről, e tekintetben nem éppen erős oldaláról ismert, újdonsült politikus nemrég ezt írta: ,,… a Fidesz megszállta az országot, ez egy törvénytelen kormány, felszámolta a köztársaságot és még tönkretette a hazát is.” Tetszetős mondatok, sokban hasonlítanak főnöke, Gyurcsány Ferenc véleményéhez, egyben viszont azonosak, hogy véleményüknek köze sincs a valósághoz.

Vegyük az első vádat, miszerint Magyarország egy párt által megszállt ország. Nyilvánvalóan fogalomzavarról van szó, hiszen nincs se fasiszta, se kommunista párt által vezetett diktatúra. Akkor engedjenek meg egy kis történelmi leckét felnőtteknek a gyengébbek kedvéért. Maradok a magyar történelemnél. Ez ugyanolyan gazdag, mint az európai. Hazánkat eddig, in concreto csaknem ezerszáz év alatt hatszor szállták meg. A tatárdúlás klasszikus értelemben nem volt megszállás, mert ahogy jöttek, úgy mentek is. Maguk mögött pusztulást, rombolást, halálhörgést és siralmat hagytak.

Másodszor a törökök jöttek, amikor csellel, fortéllyal bevették 1541-ben Buda várát. A százötven évig tartó török uralom sem terjedt ki a magyar királyság egész területére, hiszen három részre, egyesek szerint négy részre szakadt az ország. Az északi vármegyéket, a felvidéki területeket a Habsburgokkal szövetséges magyar urak igazgatták. A Dunántúl teljesen a Habsburgok kezére került. Az erdélyi fejedelemségek súlyos pénzekért, mezőgazdasági termékekért cserében meg tudták őrizni a törököktől részleges függetlenségüket. A Történelmi Magyarország középső és déli része került valójában török fennhatóság alá. De ez sem teljesen, mert százötven évig folytak a végvári harcok, a magyar szabadság küzdelmek a török ellen – Eger, Szigetvár, Drégely, Gyula, Esztergom, Kőszeg stb.-, amelyek hol sikerrel, hol vereséggel végződtek. De olyan hősök nevei íródtak bele a magyar történelembe, mint például Balassi Bálint, Dobó István, Jurisich Miklós, Szondi György, Zrínyi Miklós. A karlócai békével (1699) – Temes vidék kivételével- ért véget ténylegesen az Oszmán török birodalom elnyomása, Magyarország felszabadult. De csak részben. Ugyanis a törökök helyét a Habsburgok vették át.

Az ország harmadik megszállása ellen kelt fel Zrínyi Ilona és Rákóczi Ferenc, amelyet a Rákóczi-féle szabadságharcként jegyzünk. A csaknem tíz évig tartó kuruc háború a labancok ellen csak rövid ideig volt sikeres. Rákócziék bujdosásra kényszerültek, mégis az 1711-es szatmári békével több jog visszakerült Magyarországhoz. A szabadságharc küzdelmeit lezáró békekötés kimenetele egy kompromisszum lett a rendiség és a felvilágosult abszolutizmus között, amely egészen 1848-ig biztosította Magyarország rendi különállását a Habsburg Birodalmon belül.

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc újra függetlenné tette Magyarországot, de az orosz cári csapatok segítségével levert szabadságharcot újra a Habsburgok elnyomása, uralma követte. Ez a negyedik megszállás 1867-ig, a kiegyezésig tartott. Az ötven évnyi virágzást, Magyarország aranykorát az első világháború és a Trianon szétverte, elvitte. Bár a Horthy – Teleki – Bethlen- Klebelsberg Kuno korszak visszarántotta az országot a szakadék széléről, a talpra állított társadalom, a hihetetlen fejlődésnek indult gazdaság fényes jövő előtt állt, amikor az álmot elvitte a második világháború és a német megszállás, szám szerint az ötödik.

S akkor kedves Olga, tessék figyelni! Magyarország hatodik megszállását 1945-től jegyezzük, amikor is negyvenhat éven keresztül ,,ideiglenesen” itt tartózkodtak a szovjet katonák százezrei, részben családjaikkal együtt, akiket el kellett tartanunk, etetnünk, itatnunk, engedelmeskednünk kellett. Klasszikusan ezt nevezzük megszállásnak, ami a magyar néppel történt. Megrakott vagonok tízezrei gurultak évtizedeken át a Szovjetunióba jóvátételként a legmodernebb ipari gépekkel, mezőgazdasági termékekkel, bauxittal, kulturális kincseinkkel. A szovjet megszállók kezébe kerültek legfontosabb gyáraink, üzemeink, mint például az Óbudai Hajógyár, a csepeli Weisz- Manfréd gyáróriás (repülőgép-fegyver- és teherautó gyárak…), a Ganz Villamossági Művek, a Győri Vagon-és Gépgyár vagy a Ferihegyi repülőtér. Szuverenitásunkat teljesen elvesztettük, a magyar Belügy-, Külügy-, és Külkereskedelmi minisztériumokat, a rendőrséget, a titkosszolgálatokat a szovjet NKVD-s, később KGB-s tisztek tanácsain keresztül irányították.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő kádári megtorlást, a kihallgatásokat is közvetlenül szovjet tanácsadók vezették. A természetvédelmi területeinkre telepített kétszázezres gépesített hadosztályaik, rakétakilővő bázisaik, hadászati repülőik úgy használták felbecsülhetetlen értékű földjeinket, erdeinket, hogy nem számított a sok ezer tonnányi elfolyt gázolaj, benzin vagy kerozin. Tankjaik gyakorlatozás közben úgy szántották végig, lövéseikkel égették fel a bugaci ősborokásainkat, a hortobágyi, a kiskunsági, apaji nemzeti parkjainkat, hogy még harminc év elteltével is éledeznek.

Megszállás? Kedves Olga! A negyvenhat évnyi szovjet fennhatóság alatt minden, ami történt, az a magyar érdekek ellen zajlott. A vasfüggöny miatt aknazárral, vasketrecbe zártak tízmillió magyart, se ki, se be. A Rákosi és Kádár -korszak alatt folyt a szovjet kommunizmus szellemi megszállása is. Az orosz nyelv kötelezővé tétele csak a kisebbik baj volt, a nagyobbik baj az volt, hogy gúzsba kötötték a szellem szabadságát. Ez volt a szellemi megszállás, a gondolatrendőrség uralkodása. Csak azt szabadott megírni, ami nem tartozott a ,,tiltott” kategóriába. Cenzúra volt Magyarországon a javából, kisebb-nagyobb engedményekkel. Milyen ország volt az, ahol nem beszélhettünk az elszakított magyarjainkról, több mint ezer éves történelmünkről?

Tehát, ha megszállásról beszélünk, akkor a kifejezést komolyan kell venni. Ugye ennyi példa elég volt, hogy mit nevezünk egy ország megszállásának. Minden más komolytalan. Komolytalan az a megjegyzése is Olga, hogy ez a kormány törvénytelen és felszámolta a köztársaságot. Ha Önnek nem mond semmit, hogy az ország választóinak kétharmada, több mint hárommillió ember szavazott a Fideszre, az EBESZ legszigorúbb ellenőrzése mellett, akkor Ön nem hisz a demokráciában, a választói akaratban. Akkor Önnek csak az a törvényes, amit fegyverrel, fenyegetéssel, erőszakkal lehet elérni. Egyébként mondok valamit: ha ez a kormány nem törvényes, akkor Ön sem ül a parlamentben törvényesen.

Nem tudom értelmezni azt a véleményét sem, hogy a Fidesz-KDNP felszámolta a köztársaságot. Miért tetszik ilyet mondani? Van köztársasági elnökünk, van alkotmánybíróságunk, szabad és független bírói karunk, van parlamentünk, mi kell még? Szuverén, szabad állam vagyunk. Ja, hogy nem vagyunk jogfolytonosak a Károlyi Mihály-féle, úgymond első köztársasággal?- ez valóban így van. Károlyi Mihályt nem a nép választotta. Egy szűk, hataloméhes szociáldemokrata, bolsevik, hazáját eláruló csoport emelte a magasba Károlyi Mihályt. Aki szintén elárulta hazáját a legnehezebb időkben. Ez az ember lehet, hogy a kommunisták példaképe volt, de egy demokrata, keresztény, magyar emberé aligha lehetett volna.

Aztán, hogy a negyedik kétharmaddal hatalomra jutott nemzeti pártszövetség ,,tönkre tette” volna a hazát? Ez a megjegyzése nemcsak komolytalan, de nevetséges is. Nélkülöz minden valóságalapot. Az utóbbi százötven évben soha nem éltek ilyen jól, kiegyensúlyozottan, szabadon a magyar emberek, a családok, a fiatalok, a nyugdíjasok, mint most. Soha nem volt ilyen kiszámítható jövőképe a magyarságnak mint most. Soha nem volt ilyen erős az identitásuk a hazai és határon kívül élő magyaroknak, mint most. És soha nem volt ennyire fejlett a magyarok szolidaritás igénye a világ kereszténysége, és a valódi menekültek iránt, mint most.

Ha nem hiszi kedves Olga, akkor járjon után. Elvégre egykor ,, vallató tisztként” újságírónak tartotta magát.

Vezető kép: Horváth Péter Gyula