Legyen vége már!

Béke! béke már! Legyen vége már! Babits Mihály Húsvét előtt című verse 1916-ban jelent meg, két évvel az I. világháború befejezése előtt. Ekkor már nyilvánvalóvá vált, hogy a magyar katonák százezrei nem a magyar érdekekért áldozzák fel életüket.

Nyilvánvalóvá vált, hogy elsősorban nagyhatalmi érdekek húzzák el a háborút és talán a magyar királyságban is sejtették már, hogy a világ újrafelosztása mellett az Osztrák-Magyar Monarchia szétrombolása, a magyarság szétzilálása a cél. Cél egy új világrend kialakítása, melynek első rendű érdekeltjei az Antant és a hozzájuk csapódó, gyarmatosítani akaró kisállamok, birodalmon belül élő kisebbségek, mint a szerbek, szlovákok, csehek, horvátok és a románok. Az tény, hogy a Monarchia csapatai egyetlen fronton sem szenvedtek megsemmisítő vereséget, sőt az olasz fronton, a Monarchia határaitól egy tapodtat sem hátráltak, mégis vereséget szenvedtünk a békediktátumoknál csaknem száz éve.

És most megint megjelent egy hazugság, egy történelemhamisító film Napszállta címmel, amely 1,6 milliárd forint állami támogatást kapott az adófizetők pénzéből. Rendezője és forgatókönyvírója az a Nemes Jeles László, aki Oscar díjat kapott a Saul fia című filmért. A Magyar Idők napilapban olvasom Deák-Sárosi László filmesztétától, hogy a Napszállta azt akarja elhitetni a nézőkkel, hogy a Monarchia, Magyarország, azaz Budapest felelős az első világháború kitöréséért. Ennek a manipulatív, történelemhamisító, bűntudatot gerjesztő filmnek a Franciaországban nevelkedett rendezője mellett még két francia a szerzője. Franciák írnak a magyarok első világháborús felelősségéről filmet, akik a háborúban ellenségeink voltak, akiknek részben köszönhetjük, hogy a Történelmi Magyarország kétharmadát elvesztettük, akiknek köszönhetjük a trianoni békediktátumot és azt, hogy színmagyar területeket 5 millió magyarral elraboltak.

Mi ez, ha nem a történelmi tények meghamisítása?

Mintha nem lett volna Gavrilo Princip, mintha nem létezett volna a franciák, az angolok, az olaszok, és az amerikaiak gyarmatosító étvágya, mintha nem léteztek volna az oroszok pánszláv birodalmi álma vagy a németek hódító törekvései.

Ezek után azt mondom , legyen elég már!

Elég volt, hogy negyvenöt éven keresztül marxisták, bolsevisták mondták meg, hogy milyen legyen a történelmünk. Elég volt (még az emléke is!), hogy november 7-ét, – a Nagy Októberi Szocialista Forradalom – a Szovjetunió ünnepét sajátunkénak kellett ünnepelni. Elég volt (még az emléke is!), hogy április 4-ét felszabadulásként kellett megélnünk és nem a megszállás napjaként. Elég volt abból is, hogy a rendszerváltástól a bolsevik, Révai József-féle, majd Aczél György-féle kulturális diktatúrát a liberális, nyugatias típusú kozmopolita diktatúra vette át. Történelmünket továbbra is arcátlanul meghamisítják az irodalomban, a film-és színházművészetben, egyáltalán a szellemi élet kulturális területein. Abba kell hagyni az olyan filmek állami támogatását, gyártását, amelyek minden történelmi alapot nélkülöznek, amelyeknek egyetlen célja van, hogy lejárassák a magyar nemzetet, agyagba döngöljék identitását, büszkeségét.

Az elmúlt napokban a készülő Hunyadi Jánosról szóló filmforgatókönyv nyilvánosságra kerülésével kirobbant botrány, közfelháborodás rávilágított arra, hogy a hét milliárd forinttal támogatott mű nem szól sem Hunyadiról, nem szól a nándorfehérvári diadal európai hatásáról, nem szól sem a hazáról, a magyar vitézségről, sem a hazaszeretetről. De ez a film, amelyet a Magyar Nemzeti Filmalap finanszíroz közpénzből, az tele van ténybeli hibákkal, tévedésekkel és inkább a török hódítóknak állít emléket, mint sem a végvárakon harcoló magyaroknak.

Abba kell hagyni a megfelelési kényszeres filmek gyártását, amelyek tudjuk, miért készültek, tudjuk, miért kaptak Oscart, Arany Medve és egyéb díjakat. Abba kell hagyni a magyar mea culpázást, a bűntudatkeresést, mert azóta három generáció nőtt fel, semmiért nem felelősek, és ennek ellenére továbbra is antiszemiták maradtunk Nyugat előtt, akármit is teszünk, akármennyire is tudja mindenki, hogy a vádak szemenszedett hazugságok.

Ezek az idegen érdekeket szolgáló, megrendelésre készült filmek többnyire a magyarok lejáratására, történelmünk meghamisítására gyártódtak.

Ehhez adunk mi segítséget a magyar költségvetésből, mindannyiunk pénzéből fizetjük, hogy hülyét csináljanak belőlünk. Nekünk nem kell történeteket kitalálni, fikciókat írni, mivel a hun királytól, Attilától 1500 év óta izgalmas történelmi személyeken át valóságos történelmünk van. Tele vagyunk hősökkel az Árpád-házi királyoktól kezdve Nagy Lajoson, a Hunyadiakon, az erdélyi fejedelmeken át, Rákóczin túl, a reformkor, a magyar forradalmak óriási személyiségein keresztül napjainkig pozitív példákat mutathatnánk be. A magyar bizonyíthatóan befogadó nemzet, a menekülteken, az üldözötteken mindig is segítettünk, még a második világháború alatt is.

Ezekkel a valós történetekkel kellene foglalkoznunk!

Például nem ismerjük a XX. századi történelmünk tragikus végkifejletének (Trianon, 1919, Horthy-korszak, a második világháború és következményei, a szovjet megszállás, magyar nők ezreinek megerőszakolása, a bolsevista diktatúra, Rákosi és Kádár) valódi arcát.

Tessék ennek megvalósítására sok-sok pénzt adni!

Ez legyen a politikának és a kulturális kormányzatnak a felelőssége. Elvégre háromszor kétharmadunk van. Ne támogassák a nemzetüket, hazájukat, a magyarságot gyűlölő, lenéző alkotókat.

Elég volt a trükközésből!

Ők ne kapjanak közpénzt egy fillért sem. Történelmi hamisítványaikat készítsenek a saját pénzükből.

A jövő nemzedékének tudatformálása a tét. A tét az, hogy kinek a kezében marad a kultúra irányítása. Marad-e a balliberális, nyitott társadalmat akaró internacionalisták, sorosisták, a gender-elméletet megvalósítók kezében, vagy átkerül a nemzetet felelősen irányító hazafiak kezébe. Ez a tét!

S ezt tudom, nem kell már magyarázni. De sok az álnemzeti, az álhazafi, akik keresztbe tesznek a jó megvalósulásának.