Petrezselyem

A magyar miniszterelnök hitelességéhez nem fért kétség ezen a találkozón. Nem hogy nem volt fáradt Orbán, inkább újabb harcokra kész politikust láttunk péntek délután.

Orbán Viktornak ideje volt színre lépnie, hogy végre helyre tegye az olykor gőzösfejű, elszabadult politikai elemzőit, tanácsadóit, kritikusait. Magyarán kénytelen volt tiszta vizet önteni a pohárba, s rendezni az olykor saját táborából érkező zűrös gondolatokat, helytelen döntéseket. Másrészt itt volt az ideje, hogy a már túlságosan elszemtelenedett, hamis vádaskodásokkal teli politikai ellenfeleinek üzenjen: hátrébb az agarakkal! A veszprémi fiaskó is idejében jött, mert még van idő felkelni a padlóról.

De hát hogyan is lenne itt a vég, amikor a tizenhetedik évértékelő beszédében a miniszterelnök leszögezte: “Itt most egy nép vált nagykorúvá. Nagykorúvá pénzügyi értelemben. (…) Nevezhetjük ezt egyszerűen összefogásnak, kölcsönös bizalomra épülő összefogásnak. Ezért vagyunk ma kint a vízből, és ezért jöhetett meg az étvágyunk a további sikerekre.”

A balliberális ellenzék is kapott egy kokit a buksi fejére: ,,Mindez jó hír az embereknek, de felbőszíti az ellenzéki pártokat, mert lehűti hatalmi reményeiket, és növeli annak az esélyét, hogy még hosszú ideig árulhatják a petrezselymet a bálteremben.” És ez a hosszú idő lesz az ellenzék számára, akár eltarthat még két-három ciklusig is. Ugyanis most kezd beérni a jobboldali kormányzás sok-sok erőfeszítése, amelynek kedvezményezettje az egyre inkább a terebélyesedő középosztály.

Szellemeskedni akart a Népszava szerkesztője, amikor a szombati címlapjuk Jó reggelt Vietnám! – címmel jelent meg. Utalva a kommunista Vietnám elleni amerikai, dél-vietnámi véres háborúra, a háború értelmetlenségére, amely mintha hasonló harcokat reprodukálna Magyarországon, amikor is Orbán Viktor miniszterelnök évértékelő beszédét így fejezte be: Jó reggelt Magyarország, jó reggelt magyarok! Pedig ez nem vicces. Ha tekintetbe vesszük, hogy nekünk, magyaroknak 2010 után élet-halál harcot kellett vívnunk, hogy az ország ne legyen a világ pénzoligarchiáinak gyarmata és megszabadulhassunk az adósságcsapdától – például a devizahitelektől, az IMF kölcsöntől -, akkor egyáltalán nem vicces vietnámozni. De még Jó éjszakát! sem érdemes mondani a Fidesznek, mert az a jelenlegi helyzetben csak vágyálom marad.

Előbb-utóbb tudomásul kell venni, hogy a Fideszt, amely egy keresztény alapokon nyugvó néppárti közösség, amelynek eszménye, vezércsillaga a polgári Magyarország, nos ezt a közösséget, ezt a hatalmat külső-és belső erőszakkal nem lehet megdönteni, csak demokratikus eszközökkel, parlamentáris választással lehet leváltani. S ezt az időt (lehet hogy nagyon hosszú időt) türelmesen ki kell várnia az ellenzéknek.

Nem volt véletlen tehát, hogy a Várkert Bazárban tartott évértékelőn Orbán Viktor határozottan, egyértelműen megvédte a polgári értékrendet, hitet tett a Polgári Magyarország mellett, cselekvésre szólította fel híveit, hogy a megkezdett úton haladjunk és építsük tovább a polgári Magyarországot. Ezzel közvetve, közvetlenül lezárta azt a vitát, amit G. Fodor Gábor gerjesztett a politikai termék kifejezéssel szándékosan vagy tudatlanul. Ugyanakkor eloszlatta azt a tévhitet is, hogy a Fidesz könnyedén megszabadulna polgári logójától, szimbolumától és csak úgy lemondana egy baloldali politikai kalandor, azaz Gyurcsány javára, akinek a múlt héten étvágya gerjedt polgárságot építeni, de persze bármiféle kereszténydemokrata, konzervatív értékrend nélkül. Ez is jelzi a másik oldalon az ideológiai zűrzavart, a tisztánlátás hiányát. Orbán egyértelművé tette, hogy meg fogják védeni a kisembereket a hatalmasok, a hatalmaskodók ellen. Megerősítette azt is, hogy a magyar érdekek mentén, a realitások talaján egy ideje önálló külpolitikát folytat Magyarország, hogy minél előbb újra Közép-Európa éllovasa legyen.

Bár az Együtt és a Demokratikus Koalíció állítólag fáradt, hazug és megrogyott miniszterelnököt látott, én mégis úgy vélem sok millió honfitársammal együtt, hogy a magyar miniszterelnök hitelességéhez nem fért kétség ezen a találkozón. Nem hogy nem volt fáradt Orbán, inkább újabb harcokra kész politikust láttunk péntek délután. Nem véletlenül jegyezte meg beszéde végén: “Ne felejtsük el, aki azt hiszi, hogy a demokráciában létezik olyan, hogy végleges győzelem, az súlyosan téved. Csak a kommunisták hitték, hogy lehetséges végső harc és végső győzelem…Ha polgári Magyarországot akartok, márpedig azt akarunk, akkor ideje ismét megharcolni érte.”

Ez most a tét, ez a kereszténydemokrata, konzervatív, polgári értékrendet vallók tétje. Akik ebben nem hisznek, azok pedig gyűjtsenek petrezselymet. Az is hasznos foglalatosság.