Próbáld megszeretni 1956-ot!

A 444! újságírója, Ács Dániel az 1956. október 25-ei Kossuth-téri tömegmészárlás általam bemutatott okainak valódiságát kérdőjelezte meg A Fehérballonos című dokumentumfilmem kapcsán. Szerinte A Fehérballonos olyan összeesküvést leplez le, hogy még Havas Szófiának is kettéállna a füle.

Először is köszönöm, kedves Ács Dániel, hogy megnézte az 56-os emlékparkban a filmet. Következtetései azonban sajnos tévesek és pontatlanok.

Remélem Ön nem sorakozott fel azon balliberális újságírók és politikusok közé, akik időről-időre le akarják járatni a magyar forradalmat és szabadságharcot. Bizonyára emlékszik, a hatvanadik évfordulón az egyik hírhedt történész a koncepciós perben kivégzett Tóth Ilona medikust ismét gyilkosnak nevezte, holott Jobbágyi Gábor jogászprofesszor a Néma talp című könyvében bebizonyította, hogy kínozták, tudatmódosító injekciókkal és talpveréssel vették rá a beismerő vallomásra.

Van különbség az óvatos kételkedés és az aljas, cinikus hazudozás között.

Dózsa László forradalmárt és szabadságharcost, a pesti srácot megvádolták azzal, nem vett részt a harcokban, nem is végezték ki, nem ő szerepel a puskásfiú plakáton. Azóta több – még élő – tanú és dokumentum bizonyította, Dózsa László az, akinek mondja magát. Tehát a Nem vallott, eltemetve című filmem nem mesébe illő emlékeit dolgozza fel – mint ahogyan Ön írja -, hanem a véres valóság elevenedik fel a képsorokban.

Visszatérve A Fehérballonos című filmemre, Ön megkérdőjelezi, hogy a Kossuth téri sortűz egy előre kitervelt, dum-dum golyókkal (testben robbanó) végrehajtott tömeggyilkosság volt. Kétségesnek ítéli meg azt is, hogy a keményvonalas komcsik, Piros, Apró és a KGB szervezték volna meg. Azt sem hiszi el, hogy provokátorok terelték be a tömeget a Kossuth térre és már előzőleg kiépítették a háztetőkön a tüzelőállásokat. Az is hihetetlen volt számára, hogy voltak szovjet katonák, akik védték az embereket a pufajkások sortűzétől, s így is ezer halott maradt a téren. Majd azt a tanulságot vonja le a filmből, hogy az elméletem szerint az egész 56-os forradalom kitervelt és kiprovokált esemény volt. Egy szintre hoz azzal a szocialista politikussal, aki fasiszta forradalomnak nevezte 1956-ot, zsidóüldözésről vizionált, és így méltó párja vagyok Havas Szófiának, aki szerint a fasiszták és a CIA állt 56′ hátterében. Összegezve úgy véli, hogy a valósággal való bármi egyezés, csak a véletlen műve lehet filmben.

Kedves Kolléga!

Ideje lenne lefejteni a szürkehályogot a szeméről. A Fehérballonos c. dokumentumfilmet a korszak két legkiválóbb szakértőjével készítettem, akiket meg sem említett. Az egyik Kahler Frigyes, nyugalmazott bíró, akit a többek között az Igazságügyi Minisztérium Tényfeltáró Bizottsága bízott meg a rendszerváltozás idején a magyarországi sortüzek és megtorlás kivizsgálásával, feltárásával. Tudományos kutatásai és ebben a témában megjelent számtalan könyvének következtetései alaposak, megkérdőjelezhetetlenek.

Akárcsak a filmben nyilatkozó Jobbágyi Gábor professzoré, aki az 1956 és Megtorlás Fekete könyve c. munkájában szögezte le a következőket:

• Egyrészt a Kossuth-téri tömeggyilkosság közösen, tudatosan kitervelt magyar-szovjet akció volt. Magyar részről a Gerő-Rákosi-féle, ekkor még hatalomban lévő „sztálinista” pártvezetők és a HM-ben lévő szovjet és magyar végrehajtóik tervezték, illetve hajtották végre a tömeggyilkosságot.
• Másrészt a vérengzést megelőző tüntetés nem spontán volt, hanem az embereket mintegy „beterelték” a Kossuth térre, s ebben a szovjet páncélosok is aktív szereplők voltak.

Ezek a gondolatok szerepelnek a Fehérballonosban. Ez nem összeesküvés-elmélet, hanem a valóság.

A kommunisták valóban gyilkolták 1956-ban a népet. Kár ezt szépíteni, meghamisítani, elhallgatni. De a kommunisták, Kun Béla, Rákosi Mátyás és Kádár János diktatúrája ölte a politikusokat, pusztította a felső- és a középosztályt. Majd  – Kossuth téren – végül sor került a munkásosztályra is.

A magyar polgári oldal sohasem gyilkolt meg miniszterelnököket. De a kommunisták igen. Kezdte a sort Tisza István miniszterelnökkel, majd folytatta koncepciós, népbírósági kivégzésekkel. Így a többi között kivégezték Imrédy Bélát, Bárdossy Lászlót, majd sajátjukat, Nagy Imrét. Bethlen István miniszterelnök gyanús körülmények között halt meg egy szovjet börtönben. Talán éppen ezért nem kellene hitetlenkedni, ami a Kossuth téren történt.

Aztán a 444. újságírója nem hallott sohasem Nagy József Mihály képzőművészről, a híres fehérballonos zászlótartóról, aki egy szovjet tank tetején egy csoporttal fogta a nemzetiszínű zászlót. Mondhatnánk, egy újszülöttnek minden új. De azért utána lehetne nézni a konkrétumoknak. Ez a fotó éppen csak hatvan éve járta be a világot és azóta számtalan hivatkozás alapja. Ez nem tartozik a tényekhez? Most akkor megkérdőjelezzük, hogy Ő-e az Ő? Igen Ő, Nagy Jóska, már negyvenöt éve a barátom, akiről csak a barátai tudták, hogy ott állt a véres csütörtök perceiben a tank tetején.

Ha meg azért íródott meg a cikk, hogy azt firtassák, mennyi pályázati támogatást kapott a 35 perces film Rogán minisztériumától, akkor megmondom: egy fillért sem. A PestiSrácok.hu kiadója kért és kapott másfélmillió forintot, hogy a fillérekből készült munkáimat népszerűsíthesse, a bemutatóhoz szükséges technikai utómunkákat elvégezze. Skandalum!

Tanulságként azt javaslom a cikkírónak, próbálja megszeretni 1956-ot. Próbálja magáénak vallani, ha magyarnak vallja magát. Albert Camus nem volt magyar, hanem egy nagy francia író, de ezt vallotta szabadságharcunkról: „A magára maradt Európában csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol el nem áruljuk, amiért a magyar harcosok életüket adták, és soha, sehol – még közvetve sem – igazoljuk a gyilkosokat.”