Repüljenek!

A tehetetlenség, a fantáziátlanság, a kétségbeesés hozta össze Juhász Péter, az Együtt alelnöke által szervezett tüntetés résztvevőit vasárnap a belvárosban. Úgy álltak ott a színpadon (Karácsony Gergely, Szigetvári Viktor, Hadházy Ákos és a nagy szervező), mint ágról szakadtak, akik maguk sem tudták, mit keresnek ott, de éppen elrepülni készültek. A tehetetlenség súlya azonban visszahúzta őket.

Nagy szerencséje van a nemzeti oldalnak, hogy ilyen ellenzéke van. Igazi marionettfigurák. Nem értik, nem ismerik az őket körülvevő valóságot, de erre politikát próbálnak építeni. Ha nem lennének, ki kellene találni. Az pattant ki a fejükből, hogy ők küzdenek a kormányzati korrupció ellen. Ha igaz is lenne, hogy a mai kormány ténykedését csak a korrupció, a megfoghatatlan korrupció jellemzi, akkor is kevés lenne ahhoz, hogy tömegeket az utcára vigyen.

Száz ember, ha volt az Auchlich utcában a hívek, a támogatók közül. Ennyit sikerült összeszedni a felháborodott milliókból. Vagy talán nincsenek is felháborodott milliók?

Mert hol vannak ezek a Szatmár megyei Papos mindennapjainak küzdelmes mindennapjaitól. És most sorolhatnám a vidéki falvak lakóinak problémáit, melyek olyan messze vannak a pesti baloldal valóságképétől, mint a tüntetés szervezői a kormányváltástól. Nagyon távol van ezektől az emberektől az úgymond kormányzati korrupció, Budapest belvárosi élete, Juhász Péter drogjai, a lehet-e szívni, vagy nem lehet szívni nagy kérdései. Kit érdekel Hadházy Ákos sértettsége, Szigetvári Viktor erőlködése vagy Karácsony Gergely ficsúros kerékpározása  Zuglóban.

A kormányzati korrupció emléktábla avatása cirkusz. Semmi, ahhoz képest, ami az ország más részeiben történik. Az embereket az érdekli, hogy van-e munka, van-e megélhetés, és igen, az, hogy lesz-e vasárnap hús az asztalon, mennyire emelkedik a minimálbér, eléri-e a nyugdíjemelés az 1,6 százalékot. Az ilyen „apró dolgok”, ezeknek a megvalósulása okozza az elégedettséget, vagy elmaradása az elégedettlenséget.

Ezen a vasárnapon, miközben Juhászék tornáztatták magukat az emelvényen, néhányan sípoltak a közönség soraiból nemtetszésüket kifejezve, addig Paposon a Reformátusok Szatmárért Közhasznú Egyesület elnöke, Fülöp István, a polgármester, Illés Béla, a falu és a környék képviselői jótékonykodási adományozást tartottak Papos rászorultjainak. Két-három kiló húst kapott csaknem kilencven család jótékonysági disznóvágás keretében. Ezt a jótékonyságot immár öt éve gyakorolják.  Az ünnepélyesség fényét emelte az ökumenikus istentisztelet a református templomban.

Talán nem véletlen az sem, hogy pont ezen a napon véget ért az Irgalmasság szent éve azzal, hogy Ferenc pápa a hagyományos vasárnapi mise elején behajtotta a Szent Péter bazilika kapujának ajtószárnyait. Ez történt Rómában.

Ugyanebben az időben, ebben a kis középkori keresztény magyar faluban a kommunista diktatúrában sokat szenvedő református püspök, Ravasz László szavait idézték Isten rostájában című beszédeiből: „A szeretet soha el nem fogy… A Szentírás azt is mondja, hogy a szeretet megtartásáért állandóan küzdenünk kell. Kenyeret is ád az Isten, mert megígérte, s a világ soha sem fog éhen veszni, de ha az emberek megszüntetnék a napi kenyérért való kemény harcot, vagy pedig helytelen és vakmerő kalandokba bocsátkoznának, nagyon hamar felkopnék az álluk. Így vagyunk a szeretettel is.”

A paposi templomban a szentmisét hallgatva elgondolkodtam, hogy farizeusság-e a jótékonykodás, az irgalmasság, a másik emberre való figyelés. Nyilván nem lehet végcél az örökös segélyezés, ha az a személy, akinek segítséget nyújtunk, nem tesz semmit azért, hogy kikeveredjen lehetetlen helyzetéből.

De ennek ellenére fontosak az egyesületek, a segélyszolgálatok – az egyik légrégibb szervezet, a Vöröskereszt-, amelyek azért jöttek létre, hogy segítsenek a bajbajutottakon. Az emberek megérzik, hogy ki, kik azok, akik valóban szeretnének a másikon segíteni. Legyen az politikus vagy magánember.

A ,,Repüljenek” szlogen kitalálói valójában nem problémamegoldó céllal akarnak a média középpontjába kerülni. S ez érződik rajtuk. Emiatt kevesen kíváncsiak arra. hogy mit takar ez a repülési inger.

Ez is érdekes

Ne hazudj!

Nem múlik el nap, hogy „újságíró kollégáink” némelyike a Pesti TV megszűnésén ne örvendezett volna. …

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük