Az Öreg Az Öreg, aki már mindent látott
A 2016-os óév utolsó napjaiban a magyar belpolitikát egyvalami tartotta izgalomban a súlyának megfelelően: Medgyessy Péter, volt szocialista miniszterelnök az ATV-ben azt találta mondani, hogy kormányváltás csak abban az esetben történhet meg, ha az MSZP, a DK és a Jobbik összefog. Szokás szerint az érintett pártok elhatárolódtak, tagadtak, szörnyülködtek.
A Jobbik szerint teljes agyrém Medgyessy Péter felvetése. Mirkóczki Ádám kijelentette, bukott gazemberrel, tolvaj párttal vagy politikussal nem akarnak összefogni. Az MSZP hivatalosan nem reagált a volt szocialista politikus szavaira, de a szocialistákhoz közelállók kizártnak tartják, hogy egy ilyen összefogás összejöjjön. A balliberális kis ellenzéki pártok közül az Együtt elnöke, Szigetvári Viktor nem régiben kifejtette: „a mi politikai identitásunkkal ellentétes, hogy a megosztó Gyurcsány Ferenccel közös listán induljunk”. Gyurcsány viszont arról beszélt, nem tudja kizárni, hogy a kétharmados törvények lebontása érdekében összefogjanak a mostani kormányzaton kívüli erők, mert ő akár az ördöggel is szövetkezik. Haraszti Miklós, volt SZDSZ-es politikus azt javasolta, hogy a Fideszen kívül az összes politikai erő – tehát a baloldal és a Jobbik együtt – közösen kényszerítse a kormányzó pártokat egy arányos választási rendszerben lebonyolított voksolásra.
Egyszóval: a miniszterelnökként sikertelen Medgyessy Péter felvetésére dühös elhatárolódás a válasz.
Pedig a magyar politikatörténetben nem különleges a tagadás, a soha, és utána rendre az ellenkezője történik, a letagadott forgatókönyvet valósítják meg a szereplők. Ki ne emlékezne az antikommunista SZDSZ-re, akiknek politikusai 1994-ben mégis összeálltak a hatalomra kerülés érdekében az MSZP-vel. Az MDF-kormány előre látható bukása és a választások előtt hónapokkal Kis János, a szabaddemokraták fő ideológusa tárgyalt a fúzióról Nagy Sándor egykori szakszervezeti vezetővel, a Horn-kormány későbbi gazdasági csúcsminiszterével. Magyar Bálint nagy hangon nyilvánosságra hozta, hogy az SZDSZ olyan kormányba nem lép be, ahol egy pufajkás a miniszterelnök, majd Horn Gyula kormányában oktatási miniszter lett. Kuncze Gábor belügyminiszter és még jónéhány szabaddemokrata politikus fontos pozíciókat töltött be az 1956-os forradalom- és szabadságharc egyik leverőjének kormányában.
Ennyit az SZDSZ rendszerváltó szerepéről és arról, hogyan árulta el ez a párt a rendszerváltozást.
A hatalmat akarták csak, és ennek érdekében a kommunisták szellemi utódaival, sőt, magukkal a kommunistákkal együtt beültek a bársonyszékbe. Ezért nem kell hangoztatni, hogy soha. Velük kapcsolatban soha ne mondjuk, hogy soha! Erre mondta Orbán Viktor abban az időben, hogy összenő, ami összetartozik.
Medgyessy Péter ajánlata tehát nincs messze a valóságtól. Hiszen megtanulta a saját bőrén, hogy a saját pártja, az MSZP bárkit elárul egy tál lencsénél többért, a hatalomba maradásért cserébe bármilyen árat hajlandó megfizetni az SZDSZ-nek. Így kapott az ország egy olyan politikust Gyurcsány Ferenc személyében, aki neoliberális, még balliberálisabb, mint az eredeti SZDSZ és gyökereiben – mint volt KISZ funkcionárius – magával hozta mindazt a rosszat, amit az MSZMP képviselt: a mohó hatalomvágyat, a haza kiárusítását a külföldi multik általi pártkasszába való visszacsorgatás kedvéért. Ne felejtsük, a most aggódó tekintettel figyelt uniós felzárkóztató pénzek kontroll és legfőképpen látható eredmény nélkül folytak ki, cserébe 10-10 százalékot visszacsengettek blumen (MSZP) és vogel (SZDSZ) címszó alatt.
A Jobbik szörnyülködése, tiltakozása egyenesen nevetséges. Hiszen már most számos helyen összefogtak Vonáék a szocialistákkal. Ez történt Tapolcán, Gyöngyösön és Szentendrén. De a parlamentben is számos esetben szavaznak együtt a szocialistákkal.
Ennek legeklatánsabb példája, hogy nem szavazta meg a Jobbik a kötelező kvóta elleni alkotmánymódosítást.
Összegezve, a mérhetetlen hatalomvágy, az Orbán-fóbia a szélsőbal és a szélsőjobb, azaz a bal-jobb összefogását fogja eredményezni a 2018-as választásokra. Ez pedig, azaz az MSZP, a Jobbik, a DK összefogása valódi káoszt hozhat Magyarországra. Egy kilúgozott szocialista párt, egy identitászavaros Jobbik és egy mérhetetlenül hataloméhes, etikátlan Demokratikus Koalíció, melynek vezetője egyszer már a gazdasági csőd szélére vitte az országot.
Három ilyen párt szellemisége, összetétele a magyarság jövőjét veszélyezteti.
Szerintem nem ez, mármint a “Jobbik–Balik”-összeborúlás¹ fogja eldönteni a következő választások kimenetelét hanem az, hogy a Jobbik képes lesz-e elég szavazót ‘elhalászni’ a Fidesztől, és, hogy a kis pártok, mármint a DK és az LMP bejutnak-e a parlamentbe, vagyis átlépik-e a választási küszöböt.
Készítsetek egy választási számítást és láthatjátok, hogy amint a kis pártok az 5%-os küszöb alá csúsznak a nagyobb pártok képviselői száma lépcsőszerűen megugrik — és ellenkezőleg is, amint a kis pártok átlépik az 5%-os választási küszöböt a nagyobb pártok képviselőszáma lépcsőszerűen csökken. Tehát röviden, nem mindegy, hogy a DK vagy az LMP esik-e majd ki a következő választáson — jóllehet egy könnyű kormányzás érdekében, akárki is győzzön, az lenne a legelőnyösebb ha mindkettő kiesne.
_________
¹) Jobbik honlapján — ha jól olvastam — az állt, hogy a Jobbik nem elutasította, hanem kondícióhoz kötötte a kötelező bevándoroltatási kvótát megakadályozó alkotmánymódosítás megszavazását, amit a Fidesz vagy nem akart, vagy nem tudott(?) teljesíteni. Honlapjukon azt is írták, hogy ugyanezt az alkotmánymódosítási javaslatot amit a Fidesz beterjesztett a Jobbik is előterjesztette azzal a megtoldással, hogy ugyanakkor vezessék ki a letelepítési kötvényeket is. Kérésüket a parlamentben még csak napirendi pontra sem tűzték. Amikor a történteket elpanaszolták a köztársasági elnöknek a köztársasági elnök azt mondta nekik, hogy ö ilyesmivel (pártok közötti vitával) nem foglalkozik.
Független szemlélőként nekem úgy tűnik, hogy a Fidesz, és nem a Jobbik megy szembe a szavazók több mint 98%-ának akaratával. Vagyis, Rogán Antal érdekkörei olyan erősek, hogy — a letelepedési kötvények miatt (ami szintén egy fajta bevándoroltatás) — felülírják még az ország érdekét, a szavazók akaratát is? — ilyeneket is olvasni az interneten.