Szánalmasak

A baloldal, az alapvetően elhibázott politikájának köszönhetően egyre távolabb kerül szimpatizánsaitól és a hagyományos szavazóik is egyre inkább elfordulnak tőlük, új helyeken keresik azokat, akiket kitüntethetnek bizalmukkal. Ez ma kitapintható tendencia, nem csak külföldön, de Magyarországon is. Persze Magyarországon – nem pusztán a terhelt múltjuk miatt – még nehezebb helyzetbe lavírozták magukat.

Szánalmas magyarázataik lassan köznevetség tárgyává válnak, hiszen egyre jobban eltávolodnak a valóságtól. Legutóbb Molnár Gyula, az MSZP és Gyurcsány Ferenc, a DK elnöke állapodott meg abban, hogy a két párt együttműködik a kvótanépszavazás bojkottjában. Jelszavuk: „Maradj otthon, maradj Európában!” Úgy tesznek, mintha ez lenne a kérdés. A kisebbik baloldali szervezetek, így az Együtt, a PM és a Bokros Lajos által vezetett Moma szintén a korlátlan bevándorlás mellett kampányolnak.

A szocialistákat az a tény sem zavarja, hogy szavazóik nem követik pártjuk útmutatásait a bevándorlás-pártiságot illetően, nem hisznek az álságos szolidaritás sulykolásának, sőt, jelentős részük szembe megy politikai elitjük akaratával. De hol van már a baloldal politikai elitje?

Akkor még (Horn Gyula, Lendvai Ildikó, Kovács László idejében) a választók hagyták magukat megvezetni – gondoljunk csak a kettős állampolgárság megadásának megtagadására -, de most a szocialisták, egyáltalán a baloldal a jelenlegi és a volt vezetőkkel – mint például Mesterházy Attila, Tóbiás József, Molnár Gyula, Újhelyi István, Gyurcsány Ferenc, Szigetvári Viktor, Jávor Benedek, Szabó Timea és sorolhatnánk tovább – eleve vereségre vannak ítélve.

Ők nem az elit, hanem az arctalanság, a minden ellen magyar politikusai.

Figyelmen kívül hagynak olyan kutatásokat felméréseket, amelyeket például Závecz Tibor és csapata végzett legutóbb, miszerint a szocialista párt hiába bojkottálja a referendumot, ha szavazóinak csupán 29 százaléka ért egyet a felhívással.

A baloldal, a balliberálisok egyre többször kerülnek szembe szavazóikkal és veszítik el őket.

Nyilvánvalóvá válik sokak számára, hogy politikájuk nemcsak szavakban magyarellenes, hanem kimutathatóan Magyarország kárára is vannak. Minden ellen fellépnek, ami a magyarság tehetségét, alkotóképességét külföld, a nagy nyilvánosság előtt bemutathatná.

Ennek eklatáns példája az EXPO lemondása mindjárt azután, hogy az MSZP-SZDSZ pártszövetség hatalomra jutott 1994 májusában. Az 1996-os Világkiállítás megrendezését még az Antall-Boross kormány készítette elő, bevonva magyar vállalkozók ezreit, vidéki városokat, térségeket és természetesen Budapestet is. Azt is tervezték, hogy az EXPO-val egy időben megrendezik a Honfoglalás 1100. évfordulóját, ami megerősítette volna az összmagyarság egymáshoz tartozását, a közös identitást. Ezt a balliberális hatalom anyagi nehézségekre hivatkozva megtorpedózta.

Hogy mennyire egyre járt és jár a bolsevizmus és a neoliberalizmus észjárása magyarság ügyében, azt bizonyítja, hogy az MSZP-SZDSZ, Horn Gyula és Pető Iván koalíciós tárgyalásának alapfeltétele volt az EXPO lemondása. Milyen célt értek el? Sok-sok milliárdot érő beruházások félbeszakítását, sok tízezer ember szellemi, kulturális és anyagi erőfeszítéseinek semmibevételét. Ezek a piszkos hátterű ügyek nem tűntek el nyomtalanul. Voltak és vannak emberek, akik ezt nem felejtették el.

Az igazi megvilágosodás a 2004. december 5-ei népszavazáskor, a kettős állampolgárságról szóló referendumkor jött el. Amikor lelepleződtek a baloldaliak nemcsak Magyarországon, hanem a határon túl élő magyarság körében is.

Nem véletlenül nevezik ma már ezt a napot a Szégyen napjának.

Bár 2010-ben a kétharmados többséggel rendelkező FIDESZ-KDNP pártszövetség orvosolta a nemzet becsületén esett csorbát – megszavazták a kettős állampolgárságot -, de az erdélyi, délvidéki, felvidéki és kárpátaljai magyarok máig nem felejtették Gyurcsányék, Kovács Lászlóék és Kunczéék akcióját. Azt a hazug kampányt, miszerint nemmel kell szavazni a kettős állampolgárságra, ne fizessünk mások helyet adót, egészségügyi hozzájárulást és nyugdíjat. A baloldal hazugságra, dezinformációra épülő propagandája akkor még sikeresen érvénytelenítette a népszavazást. Gyurcsány azzal vezette félre híveit, hogy ezt mondta: „nem kettős, hanem másodrendű állampolgárságot jelent a kettős állampolgárság”.

Ugyanezen pártok és belőlük alakult további kis balliberális pártocskák ma már azt hirdetik: ahhoz, hogy fenntartható nyugdíj és egészségügyi rendszere legyen Magyarországnak, szüksége van bevándorlókra. Érdekes, 2004-ben más számításokat végeztek más érveléssel.

Lassan, de megvilágosodnak az emberek. Egyre tisztábban látják, hogy a romlás zászlóvivőinek nem az építés, az építkezés, hanem a rombolás a célja.

Most éppen ellene vannak, hogy Budapest megrendezze a 2024-es olimpiát. Egyelőre még nem országos, hanem helyi népszavazást kezdeményezett a Fővárosi Közgyűlésen a baloldali ellenzék frakciója, hogy ne lehessen olimpia. Ezt az akciót a kormánypárti többség azonban elvetette, szánalmas kísérletük kudarcba fulladt.

De vajon mi vezetheti ezt a baloldalt a teljes megsemmisülés felé vezető úton? Hiszen mindenki látja, hogy a magyar nemzet, az olimpiai eszme megszületése óta – lélekszámához viszonyítva – mindig sikeresen szerepel a játékokon. Nem véletlenül fordítanak további milliárdokat az elmúlt hat évben a sportlétesítmények fejlesztésére, a testnevelési órák számának növelésére, egyáltalán a különböző sportágak támogatására – nem ablakon kidobott pénz az. Akkor mégis mivel van bajuk, mi nem tetszik nekik? Hogy egységesebb és egészségesebb legyen Magyarország – ez ellen agitálnak újra és újra a baloldali pártok, egyre kisebb társadalmi támogatással maguk mögött.

Itthon nem kaptak jó pontot azok a magyar baloldali képviselők sem, akik az Európai Parlamentben megszavaztak egy olyan javaslatot, amely komoly pénzbüntetést szabna ki azokra a tagállamokra, melyek elutasítják a migránsok befogadására vonatkozó kötelező kvótát.

Ezt ma már többen úgy értékelik, hogy a magyar baloldal külföldön is hátba szúrja Magyarországot.

Az október másodikára tervezett népszavazás az illegális migránsok kvóta szerinti letelepítésének elutasítása mérföldkő lesz a balliberális oldal életében. Ugyanis ebben a kérdésben a bal és a jobboldali szavazók többségénél, egyáltalán a magyar állampolgároknál nincs vita.

Magyarország teherbíró képessége, gazdasága, csaknem kétezer éves kulturális, vallási, nyelvi, népi hagyományokban gazdag élete nem képes befogadni a más értékrendű, más gyökerekkel rendelkező emberek tömegeit, százezreit vagy akár millióit. De nem is akarja, mert ezek az emberek nem menekültek, hanem új honfoglalók, új területfoglalók. Ezt világosan kell látni.

Itt már nem lehet félrevezetni az embereket azzal, hogy a magyar rasszista és nem szolidáris. Ebben a csatában, a más eszmevilágban és idegen érdekeket képviselő baloldal végérvényesen alulmaradhat.

A tét ugyanis most nem a bal- és a jobboldal küzdelme, hanem Magyarország, egyáltalán Európa megmaradása.