Tolvaj tolvajt kiált

Magam sem hittem el, amikor a HVG kirobbantotta és ismertette a Magyar Nemzeti Bank alapítványai által adott pénz szétosztásának címzettjeit, akkor miért azok kiabáltak a legjobban, akik részesedtek a százmilliókból és bizonyára jól is éltek belőle. Többi között egy baloldali, liberális elkötelezettségű internetes portál, a VS.hu kiadója kapott csaknem 600 millió forintot a cikkekért. Akik ebben a szakmában dolgoznak, azok tudják, hogy ez mekkora összeg.

Jó, a fél szerkesztőség felállt és távozott, főszerkesztővel az élén – a saját függetlenségüket “bizonyítva” -, mert ők bizony nem tudták kiktől származott a pénz és főként azt nem, hogy kormányoldallal jó viszonyt ápoló üzletemberek finanszírozták a VS.hu-t. Erre nem tudok mit mondani, oknyomozó újságírók nem tudtak a pénz eredetéről és az sem tűnt fel nekik, hogy a javadalmazásuk nem a minimálbér környékén van, mint a többi, hasonló méretű szerkesztőségeknél.

De ezt hagyjuk, mert tudjuk, az újságírók ki vannak szolgáltatva tulajdonosnak.

Ez az álságos viselkedés végigkíséri a balliberális sajtómunkásokat a rendszerváltás óta, akiket bizony bal-és jobboldali kormányok egyaránt igen jól dotáltak, független attól, hogy egy-egy nemzeti kormányzás idején szemben álltak a kormánnyal. Az persze megint csak érdekes kérdés, hogy ezek a kiapadhatatlan pénzforrások, támogatások a jobboldalról milyen célból születnek? Nekik is meg kell élni valamiből, az ember nem vonulhat egy-egy kormányzati ciklusra téli álomra és ezt tiszteletben kell tartani? Vagy talán azt képzelik, így kevesebb rosszat írnak róluk?

Talán ennek a huszonhat évnek elegendőnek kellett volna lennie ahhoz, hogy rájöjjenek: a balliberális, kollaboráns sajtó-hadat soha nem lehet megvásárolni, legfeljebb kifizetni. Ők elkötelezettek, korábban is azok voltak, most is azok és mindig is nemzetellenesek maradnak. Először Antall-ellenes, most Orbán-ellenes fóbiában fognak szenvednek – akár megfizetik őket, akár nem. Ők akkor is szaladgálni fognak külföldre feljelentgetni Magyarországot, dezinformálni, hazugságokat terjeszteni a belpolitikai helyzetről, akár megfizetik őket a kormányoldalról, akár nem.

De ha a sajtószabadságnak ez az ára, akkor legyen. Egy biztos: a szocialista és szabaddemokrata kormányzások idején – összesen tizenkét év alatt – a jobboldali sajtóorgánumok nemhogy alig kaptak állami hirdetéseket fenntartásukhoz, de híre hamvát sem látták mindenféle kormány által befolyásolt alapítványok pénzeinek.

Tény, kapóra jött a balliberális ellenzéknek Matolcsy György jegybankelnök alapítványi pénzeinek elosztása körüli lufibotrány. Ennek okát kereshetjük abban is, hogy az ügy kezelése borzasztó, köszönhetően a rettentően rossz a kommunikációnak, a hozzá nem értő ügyetlenkedésnek. Érthetetlen, mi a baj azzal, hogy alapítványi pénzekkel – mondjuk ki: közpénzzel – támogatják a felsőoktatást, úgy, hogy közben saját közgazdaságtani elképzeléseiket és tapasztalataiket is viszontláthatják a leoktatott anyagban. A Budapesti Corvinus Egyetemet, Szolnoki- és Kecskeméti Főiskolát, a komáromi Selye János Egyetemet, a kolozsvári Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemet, a nagyváradi Partiumi Keresztyén Egyetemet. Kapnak pénzt könyvkiadások, folyóiratok és alkotói műhelyek – sokan közülük a jelenlegi ellenzékhez közelálló alkotók. Aztán milliárdok mentek állampapír vásárlásra. Ott mi a gond?

Azt tudjuk, a Matolcsy-ügy csak egy állomása az Orbán-ellenes gyűlöletnek. A migráns-kérdés bagatellizálása, a kormányfő fasisztázása, a magyarok rasszistázása, a pedagógusok fellázítása, az egészségügy kriminalizálása nem jött be.

Közben az igazi nagy ügyeket igyekeznek elhallgatni az ellenzék megmondó emberei. Az Alstom vesztegetési botrány a briteknek, a Súlyos Csalások Elleni Hivatalnak köszönhetően most robbant ki. A francia érdekeltségű multinacionális vállalatcsoport Magyarországon 2,2 milliárd forintnyi kenőpénzt fizetett. De vajon kiknek? Az bizonyos, ezek a kenőpénzek az akkor hatalmon lévő balliberálisokhoz köthetők és Demszky Gábornak tudnia kellett az üzletről.

A PestiSrácok.hu-nak nyilatkozó Budai Gyula, volt elszámoltatási kormánybiztos szerint a baloldal e nemzetközi korrupciós botránya ötször nagyobb, mint a Hagyó ügy. Ha csak azt vesszük, hogy az Alstom 2007-ben és 2008-ban csaknem 600 ezer eurót utalt át s ez az összeg, a volt szocialista miniszterelnök, Medgyessy Péter cégénél landolt, majd átkerült felesége magánbankszámlájára, Medgyessyné Csaplár Katalinhoz, az nem semmi.

Az MSZP-nek és az SZDSZ-nek  gyümölcsöző francia kapcsolat tehát több száz milliárd forintos kárt okoztak az országnak, hiszen a 4-es metró megépítését az orosz adósságállomány keretének felhasználásával „ingyen” megépíthettük volna. De a szocialistáknak és a szabaddemokratáknak a franciák kellettek.

Nem feledhetjük az úgynevezett „börtönszocialisták” működését, Hunvald György és Verók István belvárosi polgármesterek tevékenységét, a jelentős vagyoni hátrányt okozó ingatlanügyeiket vagy Wieszt János MSZP-s politikus korrupciós ügyét. Ez csak csepp volt a tengerben. Még Gyurcsány Ferenc, volt miniszterelnök mondta, hogy azért hagyta el pártját, az MSZP-t, mert ott „loptak”.

Most a tolvaj megint tolvajt kiált.

Kunhalmi Ágnes, az MSZP újra megválasztott budapesti elnöke május 1-ei felszólalásában azt mondta, hogy 2018-ban nem csak leváltani kell a kormányt, hanem elszámoltatni és „börtönbe” rakni. Miért is? Azért, mert a nemzeti kormány kivezette az országot az államcsődből, egy százalék körüli az infláció, vége lett a devizahitelesek nyomorúságának, visszafizettük az IMF-től felvett 14 milliárd eurós (négyezer milliárd Forint) gyurcsányi hitelt?

Nem árt emlékezni, hogy mit ígértek az országgyűlési választások előtt a szocialisták és mit tartottak be. Gyurcsány Ferenc újabb ígérete a Városligetben: megtriplázza a jelenlegi fizetéseket, ha a hatalomba kerül.  Jó lesz figyelni.

Igaz az a megállapítás: „Az átlagpolgár életét megvette a neoliberális kapitalista, aki céljai érdekében megtanulta mesterien kihasználni a demokrácia intézményeit, az igazságszolgáltatást és a médiát”.