Tudathasadás?

Európára és Magyarországra egyre erősebben nehezedő migrációs nyomás ellenére a balliberálisok továbbra is el akarják takarni a valódi okokat. Idegenellenességgel, rasszizmussal vádolják a befogadás ellenes országokat. Azt hiszik, ezt a maszlagot is beveszik az emberek, ahogyan annyi mást korábban. De az egyre inkább érzékelhető, hogy ez a fajta megbélyegzés hatástalan a Közép-Kelet Európai országokban, sőt, lassan Ausztriában is.

A legújabb trükk a népvándorlók befogadása mellett – ezt Magyarországon egy liberális párt találta ki-, miszerint a magyarok is bevándorlóként jöttek a Kárpát-medencébe, tehát ha a magyarok bevándorlók, akkor a muszlim bevándorlók millióinak is joguk van Európába jönni.  Ezt a Magyar Liberális Párt elnöke, Fodor Gábor hangoztatja, hozzátéve, hogy a kormányfő és a Fidesz minduntalan a bevándorlók ellen uszít.

Valóban bevándorlók lennénk és nem honfoglalók? Avagy Fodor Gábor elmaradozott a történelem órákról, azért nem tud semmit magyar őseiről, netán nem akar tudomást venni azokról a történeti, régészeti, nyelvészeti kutatásokról, amelyek bizonyítják, hogy a magyarok végleges letelepedésük előtt évszázadokon keresztül harcoltak karddal, nyíllal, tágították életlehetőségüket, eleinte a hunokkal együtt, hogy megtartsák a helyüket Európában.

László Gyula régész Kettős honfoglalás című művében bebizonyította, hogy a magyarság 670-től két lépcsőben szállta meg a Kárpát medencében. Sőt Hóman Bálint, Magyar Történet című nagyszabású ötkötetes könyveiben (Hóman-Szekfű) szintén írt előmagyarokról, akik a Honfoglalás befejezése előtt különböző törzsekkel már a Kárpát-medencében tartózkodtak, valószínűleg Attila hun király kíséretében jöttek be négyszázas években. Tehát előbb, mint ahogy László Gyula gondolta. De a különbséget nem itt kell megfogni.

Nem merem azt gondolni, hogy az MLP elnöke tudathasadásban szenved, vagy egész más okok vezetik. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a jelenleg ideözönlő gazdasági migránsok egy kész országba, egy civilizált, keresztény országba érkeznek, s ez vonatkozik az európai kontinensre is.

Nekik nem kell törvényeket alkotni, nem kell államot szervezni, nem kell megharcolniuk, megdolgozniuk a mindennapi létért.

Számukra a legfontosabb az – a tapasztalatok szerint-, hogy a saját vallásukat, az iszlámot gyakorolják és terjesszék. Nem az európai életformába való beilleszkedés a céljuk, hanem a kereszténység, a keresztény vallás elpusztítása, a kontinens saját arcképükre formálása. Ez így van több mint ezer éve, most sem más a helyzet. Akik a brüsszeli kvóta elfogadását szorgalmazzák – több tízezer, majd százezer muszlim befogadását -, azok hazájuk ellenségei.

De vegyünk egy kis történelem órát, sokan a megszólalók közül eddig ezt elmulasztották. Ajánlom először is a tízkötetes A Magyar Nemzet Története című, 1895-ben, Szilágyi Sándor szerkesztésében megjelent könyvsorozatot.   Olyan történész szerzőik voltak, mint például Frőhlich Róbert, Marczali Henrik, Fraknói Vilmos, Acsády Ignácz és Márki Sándor.

A millennium évében Vaszary Kolos írt hozzá bevezetőt: „Ezer éve, hogy Árpád e hazát elfoglalta. Nagy idő egy nemzet életében is… Hellas, a műveltség hazája, nem élt ezer évig.” Majd így folytatja: „… el kell ismernem, hogy Isten keze tartott fönn bennünket. Isten keze vezérelt ki bennünket Ázsiából, már akkor, midőn a turk népek közt az iszlám tömörülni kezdett, hogy annak egyik ága, a magyar, a törzstől elszakadva századok múlva védőbástyája legyen a keresztény Európának a hatalmassá lett iszlám ellen…Utódai vagyunk azon ősöknek, kik csatabárdjukat villogtatták a honfoglalásért – a szent kereszt jelvényét tűzik ki a hon megtartásáért.”

Már ezerszáz éve foglalkoztatta az iszlám és a kereszténység közötti viszony történészeinket és legtöbbjük arra a megállapításra jutott, hogy az iszlám hódító vallás és nem tűr maga mellett semmilyen más kultúrát, vallást, tradíciót. S ezerszáz éven keresztül a honfoglaló magyarság története nem másról szólt, mint az iszlám elleni küzdelemről, a védekező jellegű keresztesháborúkról, a hódítani vágyó tatárok (a mongoljárás idején még tengri hitű, esetünkben a későbbi és folyamatos krimi betörésekről van szó – a szerk.) és törökök elleni harcról.

Ma miről van szó? Ugyanerről, csak az Ázsiából, Afrikából érkező muszlim milliók más köntösben jelentkeznek. Menekülteknek álcázva magukat, gyakorlatilag le akarnak telepedni Európában, rá akarják magukat erőltetni a keresztény, nyugati világra, most még csak a számbeli fölény megszerzésével, de hamarosan fegyverrel is.

Ezt nem akarja látni az Európát eláruló, elveszejtő nyugati politikusok egy része.

A félrevezető rasszista és idegenellenes jelzőket vissza kell utasítania Európa józanabb politikusainak, a lakosság döntő részének. Csak akkor kerülhetjük el a végleges katasztrófát, Európa és benne Magyarország elvesztését. Akárcsak a középkorban, a török elleni végvári harcokban, úgy most is Magyarország a világítótorony Európa mocsarában, az olykor sötétségben élő Európában. Ahogy ezt Eva Maria Barki, magyar származású osztrák ügyvédnő fogalmazta meg igen élesen.

Ezért furcsa, hogy a magát magyarnak tartó politikus ilyen blődségeket fejtsen ki, miszerint a magyarok is bevándorlók voltak, akárcsak a muszlim ideözönlők. A rendszerváltás kezdetén Torgyán József, az FKGP valamikori elnöke vetette oda ellenfelének, ha valami nem tetszett a véleményében: „Kérem, tisztelt uram, ne állítson ilyeneket, inkább forduljon az orvosához!”

(Nyitókép: Benczúr Gyula, Budavár visszavétele; középső kép: ismeretlen művész)