Varázsütés – avagy egy kis történelemóra a szabadság bajnokainak

Szinte egyidőben került ismét meghatározó véleményformálók és politikusok célkeresztjének középpontjába Magyarország. A hazánkat lejárató kritikákkal kezdte Bill Clinton, volt amerikai elnök, folytatta Francois Hollande francia államfő, aztán megnyilvánult Colleen Bell amerikai nagykövet, nem maradva ki az örökké elégedetlenkedő Fischer Iván karmester, végül, de nem utolsó sorban – nyitva hagyva a kaput az újabb jelentkezők előtt -, most az Európai Bizottság bírálta hazánkat.

Az ,,Ovális-orális szoba” valamikori ura, felesége egyik elnökválasztó kampány rendezvényén ezt találta mondani: „Lengyelország és Magyarország – két ország, amelyik nem lenne szabad az Egyesült Államok és a hosszú hidegháború nélkül – most úgy döntött, hogy a demokráciával túl sok a baj, ezért most egy Putyin-féle vezetést akarnak. Jöjjön csak egy tekintélyelvű diktatúra és ne engedjük be a külföldieket! Ismerősen hangzik? Ez megy mindenütt!” Szóra sem lenne érdemes, ha nem mondta volna Clinton, hogy a magyarok és a lengyelek nem szeretik a demokráciát, a függetlenséget, a szabadságot.

Feltételezem, Bill tudta, hogy hazudik.

Európa legrégebbi (és mai napig fennálló) keresztény államai közé tartozik e két ország, melyeket több mint ezer éves, olykor közös történelmét a függetlenségi harcok, küzdelmek, véráldozatok sora kísérték. A magyarok vitézül küzdöttek a tatárok, a törökök ellen, másfél évszázadon át megvédve Nyugat-Európát a török inváziótól. Az európai forradalmak sorában kiemelkedő és legtovább tartó szabadságharcot a magyarok vívták – lengyel hazafiak segítségével – a Habsburgok, valamint a segítségükre siető orosz cár seregei ellen 1848-49-ben. A világ legnagyobb szárazföldi seregét, a szovjet hadsereg katonáit hátráltatta meg néhány hétig az 1956-os forradalomban és szabadságharcban a függetlenségéért harcoló magyar nép.

A bolsevista diktatúra ellen felkelt nép nem szerette a szabadságot, nem akarta volna a demokráciát? Kik rengették meg először a szovjet-kommunista rémuralmat?

Melyik nemzet volt 1989-ben elsőként, amelyik átvágta a vasfüggönyt és szabad utat engedett a menekülő NDK-soknak? A magyar. Ezt hazudta le Bill Clinton úr, lebecsülve a magyar nemzetet. Az amerikai nép többsége remélhetőleg nem így gondolkodik, nem így vélekedett Ronald Reagen sem, csak egyes (mai) vezetőik. Az Egyesült Államokban a történelmet ismerők tudják, hogy emberségből, szabadságszeretetből milyen példát mutattak a világnak Kossuth Lajosék, az aradi vértanúk, a magyarság az 1956-os forradalom- és szabadságharcban, az azt követő véres megtorlásban és milyen szerepünk volt a kommunizmus lebontásában, a német újraegyesítésben.

Mi hosszú ideig hittünk az amerikai szabadságban, és abban, hogy elhozzák Magyarországra is. De helyette kaptuk Trianont, hazánk szétszabdalását, a második világháború után a szovjet megszállást és 1956 után a szabadság helyet újabb harminchárom év rabságot. Miről beszél a volt amerikai elnök?

Varázsütésre megszólalt a napokban a szocialista francia elnök, Francois Hollande is. Szintén nem ismeri a magyarokat, akik legalább annyira szeretik a szabadságot, mint a franciák. Az apropót az adta, hogy Sárközy, volt francia köztársasági elnök a Le Monde-ban védelmébe vette Magyarországot és Lengyelországot. Véleménye szerint ötven évnyi kommunista iga után ezek az országok működőképes demokráciát hoztak létre, és most rendkívül erős migrációs nyomás nehezedik rájuk. Hollande francia államfő azonnal reagált a jobboldali Nicolas Sárközy volt elnök véleményére: „ Láttam, hogy egy volt köztársasági elnök remeknek találta ami Magyarországon és Lengyelországban folyik. Nos, én nem szeretnék ilyen társadalmat.”

A francia elnök csak azt az apróságot felejti el, hogy mind a két ország jelenlegi kormányának, pártjainak hatalomba jutását szabad választásokon, szabad sajtó mellett döntötték el. Mindkét ország kormányai nemzeti érdekeket képviselnek. S ez jellemző a Visegrádi országok bevándorlás-politikájára is. Ez a baj? Az, hogy az ezévre előre jelzett három millió gazdasági bevándorlót nem akarják ezek a Közép-Kelet Európai országok számoltalanul, a kötelező kvóta alapján befogadni?

Aztán nem tudom, hol nem szeretne élni Hollande? Magunkról már sokszor írtam, miért nem kedvelnek bennünket, de számára miért gyűlöletesek a lengyelek is? Azért, mert évszázadokon keresztül harcoltak függetlenségükért az orosz cárok ellen? Aztán szembe szegültek a második világháború nyitányában az egyszerre érkező hitleri és sztálini hódító seregek ellen? Majd megindították – Lech Walesaval az élen – a kommunista diktatúra ellen a Szolidaritási mozgalmat? S ez az ország adta a katolikus egyháznak a katolicizmust forradalmian megújító lengyel pápát, II. János Pált, Karol Woytylát?

Ha ezeket nem látja Hollande, ez legyen az ő baja.

Mindenesetre gyanús egybeesések kísérik a Magyarország és a Lengyelország elleni támadásokat. Az USA magyarországi nagykövete, Colleen Bell a napokban a Közép-Európai Egyetemen (CEU) tartott előadásában kifejtette, hogy aggasztja a magyarországi korrupció. De ezt csak úgy általánosságokban mondta, minden konkrétum nélkül. Hasonlóan a volt amerikai ügyvivőhöz, André Goodfriendhez, csak ködösített, név nélkül utalgatott. Miért pont most? Akkor miért nem aggályoskodtak, amikor a szocialisták és a liberálisok szétlopták Medgyessy, Gyurcsány, Bajnai alatt az országot? Akkor nem érdekelte őket sem a szocialista Hagyó, sem Hunvald, sem Verók, sem Weisz, sem Gyurcsány ügyei.

Persze, ezek az urak engedték a nemzetközi multinacionális cégeket, bankokat, külföldi ingatlanspekulánsokat adómentesen nyerészkedni a magyar lakosság kárára.

Minden a pénz. Fischer Iván karmesternél is. Szakmai hírnevét is kockáztatja a világhírű karmester, amikor ő is beszáll hazája gyalázásába. Nem először diktatúrázza, fasisztázza, antiszemitázza Magyarországot. Holott ez a gonosz állam, gonosz kormánya csak 2016-ban másfél milliárd forinttal támogatja a Budapesti Fesztivál Zenekart. Évi három milliárd forinttal gazdálkodik a BFZ. És most azért tüntet, balhézik Fischer, mert a fővárostól kétszáz millió forinttal kevesebb támogatást kap, mindössze hatvan millió forintot. Nem irigylem, megérdemlik kiemelt fizetést ezek a művészek. De miért e sírás, amikor háromszor-négyszer többet keresnek más, szintén tehetséges zenész társaiknál. Nem biztos, hogy egy művésznek csak egyik oldalra -mindig a balliberális oldalra – kell folyamatosan játszania és be kell állnia abba a sorba, amit labanckodásnak neveznek mifelénk.

Főként, ha ezek a szálak messze érnek, egészen Sorosig, a sok milliárd dollár vagyonnal rendelkező pénzspekulánsig. Sorost, a magyar származású pénzgurut sem lehet érteni igazán. Miért ez a magyargyűlölet? Nem kellene elfelejtenie, hogy a német megszállás alatt az elhurcolástól éppen egy magyar házaspár mentette meg, bújtatta saját svábhegyi házukban. Nekik köszönheti az életét. Volt szomszédunkra, Prohászka bácsira és Muci nénire gondolok. Ők segítettek. Ő is segíthetne, támogathatná honfitársait és nem azokat pénzelné, lázítaná, akik rosszat akarnak hazájuknak.

Végül, de nem utolsó sorban a varázspálca meglegyintette az Európai Bizottságot is. A brüsszeli bürokraták is üzentek Orbánéknak: baj van az oktatással, a szociális ellátással és a közmunkaprogrammal. Magas korrupciós kockázatot látnak. Nyilván ezek a bírálatok addig tartanak -immár hat éve folyamatosan -, ameddig meg nem érti a független nemzeti magyar kormány, hogy Soros és a jelenlegi Európai Unió vezetőinek kottájából kell játszaniuk.

Ez a kívánalom szerencsére nem fog teljesülni. Köszönhetően annak, hogy demokrácia van Magyarországon és a többségi népakarat érvényesül.