Zöldek

Lassan meg kell tanulnunk, a zöldek egyre meghatározóbb politikaformáló erőként szerepel Európa-szerte. Persze a balliberálisok támogatásával, mert már talán sosem volt igaz az a politikai elvük, amit a legrégebbi zöld párt, a német Bündis 90/Die Grünen alapítója határozott meg: se nem jobb, se nem bal, hanem előre.

Ausztriában a napokban a nevető harmadik futott be, a Grüne Alternatíve Liste az osztrák elnökválasztás második fordulójában. A különbség nem nagy, sőt minimális, mivel 0,6 pontos különbséggel (kb. 30 ezer szavazat) győzött a zöldek által támogatott, Európa-párti Alexander Van der Bellennek a szabadságpárti (FPÖ)  Norbert Hofer ellenében. Méghozzá furcsa módon nem a személyes jelenlét, hanem a levélszavazatok döntötték el, hogy ki lett az osztrák államelnök. De ez is úgy látszik osztrák specialitás.

A zöldeket eddig is a harsányság, az erőszakosság jellemezte egy kis ökológiai mázzal bekenve, bárhol jelentek meg. Voltaképpen legjelentősebb szószólóik a 68-as franciaországi diáklázadás alakjaiból kerültek ki, akik közül néhányan áthajoltak a hírhedt Vörös Brigádokhoz, amit aztán gyilkosság, emberrablás követett.

Fellázadtak a polgári rend, egyáltalán a társadalmi rend ellen.

Így nem nehéz elhelyezni politikailag a 68-as diáklázadás egyik vezetőjét, Daniel Marc Cohn Benditet, az Európai Zöldek-Európai Szabad Szövetség francia társelnökét, aki minden mérsékelt, keresztény, európai hagyományt támadott. Támogatja a multikulturalizmust, az európai muszlimok teljes emancipációját követeli és harcol a könnyű drogok liberalizációjáért. Ismerős? Mintha Juhász Péteréket, Szigetvári Viktorékat hallanám. Többen megvádolták Cohn Benditet pedofíliával is, amit ugyan nem tudtak rábizonyítani, de érdekes módon nem indult újra az európai parlamenti választásokon.

Mindenesetre nem volt meglepő 2010 után, amikor Magyarország gazdaságilag, társadalmilag és erkölcsileg talpra akart állni a polgári demokrácia keretein belül, akkor a Vörös Dani – így becézték harcos- és elvtársai – hihetetlen vehemenciával támadta a magyar kormányt, a magyarokat. Az Európai Parlamentben élesen bírálta Magyarország médiapolitikáját, az új magyar alkotmányt, mert a Hitvallásban szerepelt az „Isten” szó. Természetesen, mint zöld, a magyarországi liberálisokat, neoliberálisokat, szocialistákat (Gyurcsány Ferenc, Bajnai Gordon, Gurmai Zita, Göncz Kinga, Bokros Lajos…) támogatta minden egyes felszólalásában. Sőt, javasolta, hogy – a véleménye szerint diktatórikus- Magyarországtól vonják meg az Európai Uniós tagságot. Ez persze csak egy zöld politikus, de a legtöbbjük ilyen. Kórusban szidták, citálták Magyarországot különböző „szégyenpadokra” elvtársával, a neoliberális belga Guy Verhofstadtal együtt.

Összegezve, a balliberálisok és a zöldek nincsenek távol egymástól. Hol van már az alapgondolatuk, amely minden pártirányzattól az egyenlő távolságtartást irányozta elő. Ma már odáig jutottak, hogy a német zöldek – Cem Özdemir, a németországi zöldek társelnöke – szankciókat sürgetnek Magyarország ellen, a magyarok menekültpolitikája miatt.

Ezekhez képest, a szintén 68-as diáklázadások vezető alakja, Joschka Fischer, volt zöldpárti német külügyminiszter egy elviselhető polgári demokrata volt. Igaz, mint a „Die Grünen” meghatározó alakja kiállt a németországi bevándorlási szabályok könnyítése mellett. Az eredményt ismerjük. A népvándorlók célországa lett Németország, tavaly több mint egy millióan érkeztek illegálisan a németekhez, idén akár három millió migráns is várható.

Ezek után minket a zöldek újbóli megerősödése – főként Ausztriában – mennyiben érdekel, mennyire érint?

Azt tudtuk, hogy Ulrike Lunacek, az Európai Parlament osztrák zöldpárti képviselője nem az Orbán kormány és nem Magyarország barátja. Szinte folyamatosan kritizálta, járatta le az EP-ben Magyarországot. A hazájukat állandóan feljelentgető magyar szocialistákat és liberálisokat támogatta, Niedermülleréket és társaikat.

Ez nem sokat változott ma sem.

Van az Európai Parlamentben egy zöld képviselőnk, Jávor Benedek személyében, aki nem az ökológiai és fenntartható gazdaság ügyében lobbizik Brüsszelben, hanem a pártjukat képviselő balliberális magyar rezidensek „magyar-lejáratás” nevezetű csapatával működik együtt. Így Magyarország nemzeti politikája, az illegális bevándorlást szabályozó törekvései nem biztos, hogy támogatást nyernek majd a zöldektől.

Bár ki tudja? Ausztria érdekei sok esetben egybe esnek Magyarország érdekeivel. Sok függ attól, hogy az új osztrák-zöld államfő hajlandó-e a hagyományos magyar-osztrák barátságot erősíteni vagy hallgat az itthonról és külföldről érkező, rosszindulatú, balliberális szírénhangokra.