Szegény lövétei lány

Ki küldte a Tusványoson füttyögő lövétei lányt? Milyen gyökértelen társaságba került, amely ekkora hatással volt rá? Elgondolkodtató, hogy a jól fizetett, Soros-féle zavarkeltők közül a fővárosból senki nem jött el a tusványosi fesztiválra megméretni magát. Felmérhették az erőviszonyokat és az indulatokat, de a Soros-féle civil szervezetek vadásznak az ilyen labilis érzelmű emberekre.

Nem gondoltam volna, hogy Orbán Viktor miniszterelnök huszonnyolcadik tusványosi beszéde alatt egy zavart, székely lány füttyögetése miatt lesz Lövéte ismertté. Orbán Balázs a Székelyföld leírása című művében jegyzi meg, hogy a regényes helyen fekvő Lövéte, amely magas, sűrűn egymás mellé és egymás fölé épített házaival, különösen távolból festőileg szép tájat alkot, közötte pedig áttört a malmokat és ványolókat működtető Homoród vize…Ezen szétszórt, apró havasi faluk lakóit részint az önvédelem eszméje, de főként a pestis pusztítása vonta egy csoportba. “Mert Lövéte népe derék és munkás, a nők főként megtartották a régi székely viseletet, a kerekkontyos, cifrán hímzett fehér főkötőt, amelyre ünnepélyesebb alkalmakkor kecsesen bonyolított fehér fátyolt kötnek: olyat, minőt Priscus Retor leírása szerint a hun nők is viseltek Attila udvarában.” Ilyennek látta tehát a lövétei embereket százötven évvel ezelőtt Orbán Balázs.

Ez a lány, Ladó Andrea, aki magát lövéteinek nevezte, aktivistának tartva magát egy ilyen székely faluból származik. Feltehetőleg mit sem tudhat az ősei múltjáról, a székely önvédelemről, az összetartozásról, a hagyományokról, arról, hogy talán soha nem volt olyan szükség a nemzeti önvédelemre, mint most.

Mit sem tudhatott arról, hogy az az ember, aki ellen tüntetni, provokálni akart, az nem másról beszélt, mint Európa és a magyarság megmaradásáról, amely kemény küzdelmekkel jár a multinacionális, nemzetállamokat szétverő erőkkel szemben. Ez a politikus, akit Orbán Viktornak hívnak nem másról beszélt, mint hogy soha ennyire nem volt szükség a magyarság, a határon túl élő magyarság összefogására, egymás megvédésére, mint most. Ebbe beletartozik Székelyföld, Erdély önrendelkezése, mint ahogy beletartozik más elcsatolt országrészeink magyarjainak autonómiája.

Ez a lány erről mit sem tudhatott. Csak összefüggéstelen mondatokkal hajtogatta tiltakozását a paksi szerződésről, a Római-part tönkretételéről…Édes Istenem, őt nem zavarja milyen jogfosztás folyik közvetlen környezetében Székelyföldön, mi történik székely testvéreivel? Neki a nyolcszáz kilométerre távolabbi Budapest élete a fontos?

Ja, igen. A lövétei lány azt is hajtogatta, hogy a fővárosban él. Vajon mit csinálhat, mivel üti el az idejét? Arról nem beszélt, hogy ki küldte, milyen gyökértelen társaságba került, akik ekkora hatással voltak rá, hogy egyedüli nőként szembe merjen szállni egy egyívású tömeggel. Nem is merek arra gondolni, hogy bedrogozták, vagy tudatmódosító szert adtak neki, mert egy értelmes mondatot nem tudott végig mondani. Állítólag egy sátorbeli beszélgetésen maga alá piszkított. Félelmében, idegességében? Szánni való, de javára legyen írva, hogy a dulakodás miatt nem akar feljelentést tenni. De miért is tenne? Hiszen Juhász Péter pajtásaihoz hasonlóan ő meg akart zavarni egy rendezvényt, s erre kivezették. Az LMP azon nyomban jogsegélyt ajánlott fel a lánynak, de ő visszautasította. Nem lett belőle politikai ügy. Pedig nagyon szerették volna.

Elgondolkodtató, hogy a jól fizetett, Soros-féle zavarkeltők közül a fővárosból senki nem jött el a tusványosi fesztiválra megméretni magát. Felmérhették az erőviszonyokat és az indulatokat. Amit Budapesten a békés magyarokkal meg lehetett tenni hónapokon keresztül – erőszakoskodás, törvénytelenségek, rendőrök bántalmazása -, azt a csípős hangulatú székelyekkel aligha. Ezt felmérték. Sikerült viszont egy betépett székelyt találniuk – fajtája szégyenét -, akire lehet mutogatni: lám a székelyek is…

Nem szabad azonban elfelejteni Budapest jótékony hatása mellett, Budapest liberális, erkölcsöt szétziláló, identitást szétverő, romboló hatását is. A Soros-féle civil szervezetek vadásznak az ilyen labilis érzelmű emberekre. Sajnos sok, határaikon kintről tanulni, dolgozni hazaérkező magyar nemzetiségű fiatal Magyarországon sokszor a rosszat, mintsem a jót tanulja el: ez vonatkozik a munkához való hozzá állásra, a társadalomba való beilleszkedésre a magyar nemzethez való elkötelezettségre. Pedig Erdélyben, Felvidéken, Kárpátalján és Délvidéken a magyar fiatalok döntő többsége arra vágyik, hogy magyarságát, kultúráját, hagyományait, nyelvét elismerjék. Ide érkezve mindent elfelejt? Talán túl nagy a szabadság, igaz nem is lehet másként.

Pedig, aki kicsit odafigyelt az erdélyi, tusványosi találkozóra- ez vonatkozik a lövétei lányra is, aki rossz társaságba keveredett- az könnyen megjegyezhetett két fontos üzenetet: Európaiaké lesz e Európa? Magyarország a magyaroké marad-e? Nagy a tét. Sikerül-e meggátolni az Európát migránsokkal elárasztó Soros-tervet. Nem nehéz eldönteni, hogy kiktől függ. Tőlünk. A mi szavazatainktól, a mi akaratunktól.