A Látogató

A múlt század hatvanas éveinek végén megjelent Konrád György könyve a szociográfus igényességével, valódi társadalomkritikát fogalmazott meg a szocialista diktatúráról. Egy gyámügyes hivatalnok dokumentarista jelentése a megalázottak, a szegény sorba taszítottak mélyvilágából, a lumpenélet minden borzalmáról. Úgy tűnt, A Látogató írója ezzel a művével a jelentős magyar írók táborát gazdagítja majd. Nem így történt.

Életét a Szabad Kezdeményezések Hálózatán át a Szabad Demokraták Szövetségén keresztül az úgynevezett Soros-féle Nyílt Társadalom befolyásolta, amibe belefért a kommunista rendszerrel, Aczél Györggyel történt alkuk sora, a besúgás, az árulás, majd a világútlevél.

Akkoriban egy világútlevél különleges kincsnek számított, csak igen megbízható vagy beszervezett elvtárs rendelkezhetett ilyesmivel.

Így lett Konrád György nagyreményű ellenzéki íróból a kommunista rendszer liberálisainak utazó nagykövete és egy-egy megnyilatkozásával a magyarság ellensége. Amióta ismert lett a politikában mint a liberálisok megmondó embere, nem jelenthető ki, hogy tanácsaival sikereket aratott volna. A többi között ott volt a marxista filozófussal, Heller Ágnessel együtt abban a tanácsadói testületben, amely 2013-ban Bajnai Gordont javasolta miniszterelnök-jelöltnek Orbán Viktor ellenében.

Tudjuk, csúfos bukás lett a vége.

Nem is olyan régen a magyar zsidóság „fideszesítése” ellen mozgósított a Heller–Konrád-féle ellenzéki kör, akiknek olyan tagjai voltak rajtuk kívül a többi között, mint Karsai László, Vágó István és Zentai Péter. Egy 28 oldalas proklamációban igyekeztek meggyőzni Joszi Amrani izraeli nagykövetet arról – Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök magyarországi látogatása előtt –, hogy a Soros György-ös plakátkampány antiszemita és az újjáéledő horthyzmus látható benne.

Az izraeli nagykövet nyilatkozatában aggodalmainak adott hangot, de Izraelből a kritikákat gyorsan leállították. Sőt az idelátogató Netanjahu biztosította Magyarországot az egyre mélyülő jó kapcsolatukról Izraellel és arról, hogy a magyar kormány nem antiszemita. Hozzátéve, hogy Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezetője többször kifejtette, miszerint nem antiszemita a Soros-ellenes kampány.

Tehát ez a magyarellenes kísérlet is kudarcba fulladt.

Most legutóbb Konrád György Orbán-ellenes megnyilatkozásai váratlan fordulatot vettek. Látogatása a politikában már nem annyira békés. A Heti Világgazdaságban (HVG) nyilatkozó író egyenesen a magyar miniszterelnök likvidálására szólít fel. Úgy látszik elszakadt a cérna nála. Ezt mondta: „Rejtelmes mozgások egyszer csak oda vezethetnek, hogy a miniszterelnök, ha nem akar Nicolae Ceausesecu sorsára kerülni, akkor önként elmegy valahová. Jóakaratú emberként azt kívánom, hogy Felcsútra menjen”. Tehát ez a „jóakaratú” ember tanácsokat osztogat és összehasonlítja a román tömeggyilkos diktátort – akit a román kommunisták rögtönzött katonai bíróság ítéletével brutálisan kivégeztek – egy törvényesen, kétharmaddal megválasztott Orbán Viktorral, akinek máig kétharmados a támogatottsága.

Eddig ilyen durva kiszólásra egyetlen balliberális értelmiségi, politikus nem vetemedett, ez idáig a Jobbik szintje volt.

Illetve, volt előtte egyszer egy felszólítás, utalás a magyar miniszterelnök meggyilkolására, méghozzá 2001 áprilisában. Frei Tamás az orosz maffiával készített interjút, és ott egy bérgyilkosként szerepeltetett statiszta, Frei kérdésére, azt a nagy botrány kavart kijelentést tette, hogy egymillió dollárért megölné a magyar miniszterelnököt, azaz Orbán Viktort. Juszt László újságíró leplezte le, hogy egy felbérelt amatőr színésszel beszélgetett Frei és nem valódi maffiózóval. Frei Tamás ezt máig tagadja, és állítja, hogy nem akarta megöletni Orbánt. Azóta sikeres üzletemberként, büntetlenül tengeti külföldön életét a mélyen elkötelezett balliberális riporter.

Szerintem ezeknek elment az eszük! Ezek csak papolnak a demokráciáról, a szabad választásokról, és ha nem tudnak simán hatalomba kerülni, akkor a régi kunbélás, rákosista, kádárista módszert vetnék be: gyilkolni, gyilkolni és gyilkolni.

Miután sehol sincs a baloldali ellenzék, ezért bediliztek annak a lehetőségétől, hogy a tavaszi választásokon ismét a polgári erők fognak győzni, Orbán Viktorral az élen. Ennek megakadályozására összefeküdnének a zsidózó, rasszista Jobbikkal, befogadnák Vona Gábort is, csakhogy visszakaparinthassák a hatalmat. Heller Ágnes, Konrád György és társaik saját szakállukra felmentést adnak a szélsőjobboldali, cigány- és zsidóellenes pártnak, mert Konrád szavaival élve az „ördög öreganyjával” is összefogna Orbánék ellen.

Az író-politikus nem ellenezné a „technikai koalíciót” a balliberálisok és a szélsőjobb között. A kérdés az, hogy mit szólnak azok a jó érzésű baloldali emberek, vagy akár a magyar zsidó társadalom liberális része, akik még támogatják szavazataikkal ezeket az amorális, Magyarország-ellenes pártokat, személyeket.

Egyvalamit nem szabad elfelejteni, a kommunista utódpárt, az MSZP politikáját valójában a mindenkori koalíciós partnere, a Szabad Demokraták Szövetsége (most más alakzatokban) és annak értelmiségi holdudvara határozta meg, Horn Gábor, Magyar Bálint, Kuncze Gábor, Pető Iván, Bauer Tamás, Korniss Mihály, Heller Ágnes, Konrád György, Vásárhelyi Mária és társaik szállították az ideológiát. Ma is így van ez.

A névsor természetesen mindig változik.

Konrád György, mint jó úttörő, mindig ott árt, ahol tud. A 2010-es választási vereséget követően a hatalomból kiszorult szocialisták és egykori szabaddemokraták szinte azonnali támadásba mentek át. Konrád György a Berliner Zeitung című lapnak azt nyilatkozta, hogy az Orbán-kormány hatalomra kerülése őt erősen emlékezteti 1933-ra, amikor az NSDAP (Nemzetiszocialista Német Munkáspárt) többséggel győzött, látszólag demokratikus feltételek között. Egyszóval: az író egy demokratikus választáson győztes (Fidesz-KDNP) demokratikus pártot Hitler pártjával hozza egy szintre. Aztán a támadások Magyarország lejáratása folytatódtak az Európai Unióban, az Európai Parlamentben, a többi között a szólás és sajtószabadság hiányát, valamint a bírói függetlenség hiányát kérték rajtunk számon.

Ez az állandósult számonkérés, a kettős mérce alkalmazása, a magyarellenesség a mai napig is tart, mert Budapest belvárosából sustorognak badarságokat, hazugságokat az európai fülekbe. Amikor már a törvényes magyar kormány és Orbán Viktor miniszterelnök leváltását, lecserélését fontolgatták a multinacionális, külföldi háttérerők az idegen érdekeket képviselő magyar ötödik hadoszloppal kötelékben repülve, akkor lépett a tyúkszemükre a magyar társadalom többsége a Békemenettel, 2012. január 21-én. Soha nem látott, félmilliós tömeg vonult fel némán a Hősök terétől a Parlamentig.

Mi, demokraták megvédtük a választások eredményét, megvédtük a törvényes magyar kormányt, megvédtük a nemzeti szuverenitásunkat, megvédtük az alkotmányos demokráciát.

Tudnunk kell, ez a Látogató, ezek a látogatók már nem a segítőkész, barátságos, gyámügyi hivatalnok képében jelennek meg. Ő személyében maga a Takarító. Aki elvégzi, felvállalja a piszkos munkát és szabad utat nyit a további pusztításnak, a megsemmisülésnek. No, ezt nem szabad hagyni. Az ilyenektől meg kell szabadulni. De nem úgy, ahogy ők teszik, erőszakkal, hanem hátat kell nekik fordítanunk, mindannyiunknak. De örökre.