Barátok, egymás között

Hosszú idő után, hogy egy hetet Ausztriában, Kals am Grossglockneren tölthettem egy sítúrán, így sok mindenen elgondolkozhattam. Hóvihar volt, szünet nélkül esett a hó, több méternyire belepte a környékbeli, kétezer méter feletti  hegyeket – Cimarosst, Adlert, Blauspitzt, Glocknerblicket, Goldfriedet és a falut, Lesachot is – mégis síeltünk a csípős, szeles hidegben, ködben és az olykor előbukkanó napfényben is. Idegnyugtató volt az itthoni felzaklató, strici világ után, melynek célja egyértelműen a felforgatás, a rombolás, a káosz megteremtése, életben tartása.

Tirol, ez a jobboldali többségű sziget pontosan tudja, hogy mi az összetartozás, mi a hagyomány, mi a továbbélés titka. Reggelente varázsütésre jönnek a többszázéves faházakból a hókotrók, a Steyer-traktorok, az erőgépek, hogy eltakarítsák a havat. Mindegy, hogy közút vagy magánút, a lényeg, hogy lehessen közlekedni, élni. Nincs idő a belvárosi bécsi szocdemek, komcsi-libsik hülyeségeit hallgatni a bevándorlók százezreinek csodatételeiről. Itt a hegyekben évszázadok óta kemény munka folyik a túlélésért az állattartásban, az erdőgazdálkodásban, a földművelésben, és az elmúlt hetven évben a síturizmus, a bakancsos természetjárás és a vendéglátás kulturált feltételeinek megteremtésében.

Esténként, egy egész napos, kiadós síelés után ennek a túlélésnek a titkairól beszélgettünk családi körben Josef Oberlohr egyik tiroli faházában (Gästehaus) Fábry Szabolcs, nagyvázsonyi polgármesterrel és Huth Gergellyel, a PestiSrácok.hu főszerkesztőjével. Mi történik ma velünk? Miért van, hogy egy normális, szabályos országgyűlési választás után a balliberális és jobbikos ellenzék egyes képviselői mindenféle tömegtámogatás nélkül, veszett kutyaként, erőszakkal próbálják érvényesíteni akaratukat, felrúgva minden írott és íratlan szabályt, kockáztatva a kialakult társadalmi békét. Abban megegyeztünk, hogy ezt a gyenge, kétségbeesett ellenzéket külföldről irányítják, pénzelik, és a szálak a Soros-gépezethez, azaz az Európai Uniót vezető migránspárti hivatalnokréteghez vezetnek.

A legfőbb tét a közelgő Európai Uniós választás. Nem mindegy, ki lesz a nyertes.

A migránspárti erők, akik Európát el akarják árasztani ázsiai, afrikai, arab gazdasági menekültek millióival, vagy azok a józan európaiak kerülnek többségbe, akik Európát meg akarják őrizni az európaiaknak, civilizált hagyományaival, keresztény fehér többségével, nemzetállami önállóságával együtt. Nos ez ami nem mindegy!

Fel kell venni a kesztyűt! Ez nem vitás!

A magyarországi keresztény, konzervatív, polgári jobboldal és az önvédő civilek eddig is ezt tették, és ezt fogják tenni. Ebben a küzdelemben, e nem mindennapi harcban meddig lehet elmenni? Miután ismerjük az ő ideológiájuk természetét – immár száz évre visszamenőleg –, ezért egyértelmű, hogy a törvényes keretek között a végsőkig el kell menni érdekeink védelmében. Sőt, ragaszkodni kell a 2018 áprilisi választási eredményekből következő legitimációhoz, amely ennek az oldalnak adta  kezébe a hatalmat.

És ha ezt a hatalmat a bevándorláspárti kisebbség erőszakkal ki akarja a többség kezéből csavarni, akkor azt végső esetben ugyanazzal a módszerrel vissza kell verni, különben ugyanúgy járhatunk, mint száz évvel ezelőtt. Ugyanis a módszereik hasonlóak. Nevezzük őket Kun Bélának, Szamuely Tibornak vagy Gyurcsány Ferencnek, Ujhelyi Istvánnak, Niedermüller Péternek, hívjuk őket Klara Zetkinnek, Rosa Luxemburgnak vagy Vadai Ágnesnek, Szél Bernadettnek, Bangóné Borbély Ildikónak avagy mondjuk őket Trockijnak, Leninnek, netán Soros Györgynek vagy Junkercnek. Igaz, be kell vallani, hogy a modernkori nemzetközi összeesküvők kistehetségű örökösei a világforradalmat óhajtó Marxnak, Leninnek, de mégis ugyanolyan veszélyesek, mint elődeik.

Ők sem mások, mint fizetett anarchisták.

A harcmodoruk ugyanaz. Az erőszak, a lázadás a nemzetállamok ellen és a törvényes társadalmi rend megdöntésének kísérlete nemzetközi pénzek támogatásával. Íme néhány példa az összehasonlításhoz. Klara Zetkin, német kommunista a The Call (brit szocialista lap) 1920. április 29-ei számában ezt írja: „Annyi bizonyos, hogy a kommunisták és a forradalmárok holnap csakis abban az esetben irányíthatják majd a proletártömegeket, ha már vezérszerepet vállalnak a meglévő szakszervezetekben.”

A kommunisták, a liberálisok mindig felhasználták a szakszervezeteket. Többségük sajnos elárulta a munkások érdekeit. Ma is próbálkoznak ezzel, bár proletariátus már nincs, de vannak elégedetlenkedő, szegényebb sorsú emberek, akik a zavargásokban látják helyzetük jobbra fordulását. A kérdés az, hogy a jelenlegi magyar szakszervezetek hajlandóak lesznek e mondvacsinált ügyekben csatlakozni ellenzéki pártérdekekhez.

Más. A III. Internacionálé az első világháború után Lenin, Zinovjev és Trockij vezetésével azt javasolja az európai bolsevistáknak, spartakistáknak, hogy a hatalom megszerzése okán a következőket kell tenniük:

1. a harc súlypontja a parlamenteken kívül legyen (sztrájkok, lázadások, forrongások);

2. a parlamenten belüli harcok szoros kapcsolatban legyenek a külső harcokkal;

3. a képviselők aktívan vegyenek részt  a szervezési munkában;

4. nem kell a parlamenti szokásokhoz alkalmazkodniuk.

Milyen feltűnő a hasonlóság az elmúlt hetek történéseivel! Gondoljunk csak a parlamenti munka megakadályozására – az MSZP-s, a DK-s, a Jobbikos, az LMP-s, Párbeszédes képviselők erőszakoskodására –, vagy az MTVA köztelevízió rendes müködésének megzavarására, miközben ki-be rohangáltak a tömeghez, biztatva őket, hogy ők is lépjenek közbe. Mi ez, ha nem nyílt lázadás az Országgyűlés és a kétharmados többség ellen?!

A háttérhatalom, a nemzetközi tőke ismeretlen résztvevői (csak Soros György magyar származású milliárdost ismerjük és az Európai Unió bevándorláspárti vezetőit, képviselőit) mindent elkövetnek, hogy béke idején Európában fegyveres harcot robbantsanak ki. Már akkor, 1920-ban azt írják (a már emlegetett The Call nevezetű újságban) a Moszkvából irányított egyes titkos társaságok résztvevői, akiket Kun Béla is támogatott, hogy „A pogány világ nem lehetett rosszabb, mint a mai kereszténység. Az egyedüli különbség az, hogy nem voltak püspökeik, ki a húsvéti hazugságokat hirdették és a tömegeket opiummal bódították volna, mint ezt Moszkva egyik templomának kapuján egy bolseviki fölírás merészen hirdeti.”

Tehát így állunk. Akkor a kereszténység helyett a bolsevizmust kínálták fel az embereknek, most a kereszténység helyett az iszlámot. A szálak összeérnek. El kell pusztítani az európai kereszténységet, a kétezer éves civilizációt, a nemzetállamok Európáját. Itt tartunk most. Száz éve is voltak úgymond magyarok, akik hajlandónak mutatkoztak elárulni nemzetüket. Mint például Jászi Oszkár vagy gróf Károlyi Mihály. Herczeg Ferenc róluk ezt a lesújtó véleményt írta 1919-ben: „Jászi ostoba rögeszméjével siettette a politikai nemzet szétrobbantását… Soha addig ország nem látta még kétes egzisztenciáknak olyan elszánt rohamát, mint aminőt gróf Károlyi vezetett a közélet magaslatai felé… egy politikai szövetkezet cinizmusa ezt a démoni dilettánst taszította ki a világtörténelem színpadára.”

Erre számíthatunk, ha engedünk az új gonoszoknak, az új rombolóknak.

Amíg ilyenekről beszélgettünk este egy jó pohár magyar vörös bor és a lobogó tűz mellett a meleg faházban, addig a hóvihar kint tombolt az Alpesekben. Manapság a barátság kis körei nemcsak bennünket melegít, hanem azt sok százezer kis baráti kört, amely képes, ha kell sok milliós Békemenetté válni.