Behúzta fülét, farkát…

Igen, Molnár Zsoltról, a szocialisták elnökségi tagjáról van szó. A nagy hanggal berobbant nemzetbiztonsági bizottság elnöke visszavonulót fújt. Nincs külön út, nincs önálló politika, a szocialista képviselő besorolt Botka László agresszív fellépése mögé.

Néhány napig volt remény a balliberális ellenzék táborában, egy erős ellenzéki összefogásra, ameddig Molnár Zsolt ragaszkodott ahhoz a stratégiához, hogy széles körben össze kell fogni a demokratikus koalícióval, magával Gyurcsány Ferenccel, mert csak így lehet legyőzni a jobboldalt. De ez szembe ment Botka László, szocialista miniszterelnök-jelölt elképzelésével, a rivális, Gyurcsány Ferenccel szembeni gyűlöletével. Botka Molnárt nemes egyszerűséggel kollaboránsnak, árulónak, a Fidesz szekértolójának nevezte. A kemény hang meghátrálásra késztette az önálló útra tévedt szocialista politikust.

Valljuk be, Molnár Zsolt könnyűnek találtatott. Nem karakter, nem önálló politikus. Hosszú távú koncepciója nincs, befolyásolható, elsősorban személyes ambíciók vezetik. Akkor, amikor a világ egyik legnagyobb és legsikeresebb sporteseménye zajlik, a vizesvilág bajnokság, akkor ő, mint a nemzetbiztonsági bizottság elnöke összehívja a testületet. Akkor akart gazdasági vizsgálatot elindítani a világverseny költségeiről, amikor sport, gazdasági és politikai sikerekről lehet beszámolni. Mivel a Fidesz bojkottálta távolmaradásával az ülést, miután úgy tartotta, hogy ez is a Soros-terv része, így határozatképtelenné vált a parlamenti bizottság ülése.

Molnár Zsolt nevetségessé, komolytalanná vált.

Egyfelől megbukott Botkával szemben, mint önálló politikus, letette a fegyvert. És megbukott azzal is, hogy rosszul mérte fel a nemzetbiztonsági bizottság összehívásával az erőviszonyokat.

Az MSZP-t az erőszakos, bolsevik stílusú politizálás tartja csak össze. Ennek megtestesítője most Botka László. Az MSZP miniszterelnök-jelöltjéhez köthető személyek ezt üzenték Molnár Zsoltnak: „ha nem fogja be a száját, akkor könnyen baja eshet, le lesz ügynöközve, és ki lesz zárva az MSZP-ből”. Ezt a kommunista, bolsevik tipusú hangot már ismerjük és tudjuk, hogy nemcsak puszta fenyegetőzésből áll.

Mindenesetre Botka László ellentmondást nem tűrő politizálását, erőszakos hatalomra törését a párton belül sokan nem nézik jó szemmel. Többen úgy gondolják, hogy inkább ellenségeket szerez magának, mintsem szövetségeseket. Nagy az ellentábora, de ennek éléről, vezetéséről a jelek szerint lemondott Molnár Zsolt.

Számára nagy falat az amúgy is nagyra nőtt Botka László.

Valószínű a meghunyászkodó Molnár Zsoltnak az utolsó keményebb üzenete fogalmazódott meg a Hír TV-ben: „…látható, hogy az MSZP-ben most egy kívülről érkezett érdekkör irányít a választott vezetők helyett”. Vajon kire gondolt Molnár? Csak nem Sorosra vagy Martin Schulzra? Egyszóval by-by kedves Zsolt, most már tudjuk, hogy „teljes mellszélességgel kiáll” Botka mellett.

A belső lázadás nem járt sikerrel.

Összegezve: addig, amíg a szocialisták továbbra is a magyar nemzet ellen küzdenek (határkerítés lebontása, feljelentgetés az Európai Unióban), küzdenek a nemzeti identitás ellen, amíg drukkolnak, szervezkednek a nemzeti sikerek ellen (olimpiarendezés megtorpedózása, nyílt támadás az  vizes világbajnokság ellen), addig nem sok remény van arra, hogy elnyerjék a társadalom többségének szimpátiáját.

Egyre nyilvánvalóbb, hogy nem Magyarországért politizálnak. Ahogyan elődjeik sem politizáltak Magyarországért. Akkor is megúszták. A Kádár-rendszerben keletkezett gazdasági hiányért, társadalmi leépülésért, a szellemi és morális kiüresedésért senki nem vállalta a felelősséget, legkevésbé azok, akik előidézték és haszonélvezői voltak a kommunista rendszernek.

Vigyázzunk, hogy soha ne jöjjenek vissza, mert lassan feledésbe merül mindaz, amit Gyurcsány Ferenc, Botka László és társai műveltek a magyar néppel: eladósodás, devizahitelesek milliói, az ország pénzügyi kiszolgáltatottsága.

Ezeket ne feledjük! Nem kell hülyének lenni, Hölgyeim és Uraim!