Az Öreg

Államiságunk 1015. évében most kell hinni és tenni, hogy ne oda jussunk vissza, ahová a balliberális oldal szán bennünket: a kiszolgáltatott, cselekvésképtelen nemzetek sorába. Szinte naponta olvashatjuk az ilyen és hasonló híreket: “Az Iszlám Állam fegyveresei tizenkét embert fejeztek le és feszítettek keresztre, akik a líbiai szír városért folytatott harcokban vettek részt. A LANA líbiai hírügynökség a hétvégén jelentette, hogy …

Nézem, ahogyan a gólyafiókák a magasan rakott fészkükben próbálgatják szárnyaikat a szemközti ház kéményén. Még dúl a kánikula, de a nyár végén ők is útnak indulnak. A fecskék is megtalálták helyüket az ereszalján, sűrűn váltják egymást, mert a fiókák éhesek. Szeretik a madarak ezt a környéket a Tisza és a Túr találkozásánál, a bukógátnál és itt Tákos, Csaroda Gelénes, Barabás, …

Nem tudom, hol tartunk most. Kettészakadt az ország. Az úgymond baloldali érzelműek, a szélső jobbosok, mintha ebben az igen nehéz nemzetközi politikai világban nem értenék meg, hogy mit kellene csinálni, mit kíván a haza, mit kíván Magyarország. Ez az egyre elterjedő műveletlenség, bunkóság, az olvasás hiánya, -mondjuk, könyv gyűlölet?- százezreket foszt meg a tisztánlátástól, döntési képességétől, hogy mit vár el mindannyiunktól a szülőföld, mit várnak el tőlünk az utánunk jövő nemzedékek. A cselekvés irányát még tudták vörösmartyék. Igazából nincs mit a szemükre hánynunk.

Ausztria, Franciaország, Nagy-Britannia, Németország és más európai országok most már minden bevetnek, hogy megállítsák a népvándorlást. Persze a végső megoldást egy egységes európai uniós fellépés jelentené. De ez az EU-s vezetők tehetetlensége miatt még ez várat magára. Ezt támogatja a magyar baloldal. Valóban igaza volt Orbán Viktor miniszterelnöknek, amikor tusványosi találkozón azt mondta, hogy ha 2014-ben a balliberális pártok győztek volna, akkor ma már nem ismernénk Magyarországra, nem tudnánk, hogy Magyarországon élünk. Valószínű így lenne. Ezek mindenkit beengedtek volna, fél Afrikát is, csak fogyjon a magyar.