Druzsba

Nos, kedves kétkedő Barátaim! Kell ennél több? Mit lehet még néhány hét alatt összehozni a magyar külpolitikában, a magyar érdekek védelmében?

Az utóbbi időben a magyar külpolitika jelentős pozitív fordulattal büszkélkedhet. Nemhogy nem beszélhetünk beszorítottságról, elszigeteltségről, kirekesztettségről, mellőzöttségről, hanem inkább a nyitottságról és elfogadottságról szólhatunk, amelyet élénk, két- és többoldalú tárgyalási folyamatok kísérnek a nagyhatalmak vezetőivel, Eurázsia és Közép-Kelet-Európa miniszterelnökeivel. Angela Merkel német kancellár magyarországi látogatása nemcsak a hagyományosan jó német-magyar gazdasági kapcsolatoknak szólt, hanem Orbán Viktor miniszterelnöknek, aki a Közép-Európai térségben szinte egyedüliként van beszélő viszonyban Oroszország első emberével, Vlagyimir Putyinnal és bizonyos szempontból összekötő szerepet játszhat, játszik az Európai Unió és Oroszország között. A Merkel-látogatás fontosságát itt is részleteztük, de egy biztos: a gazdasági, a pénzügyi kapcsolatok bővítésén túl fontos tárgyalások zajlottak Merkel és Orbán között az Ukrajnában zajló háború minél előbbi befejezése és a békés rendezés érdekében is.

Amit az ellenoldalon mindig lekicsinyelnek, lefitymálnak az a hazai energiaellátás fontossága. Itt lehet szépeskedni, blődségeket beszélni, összevissza hazudozni, hogy innen kaphatunk gázt, meg onnan kaphatunk energiát, az igazságról kell beszélni. Nemcsak Magyarország, de a fél Európa biztonságos gázellátása Oroszországtól függ. Ha az bedugul, akkor (ha csak hazánkat vesszük) milliók nem tudnak majd fűteni télen. Ez kinek jó és kinek az érdeke?

Ezért volt fontos a másik látogatás, Vlagyimir Putyin orosz elnök magyarországi tárgyalásai, amelynek végeredménye a kedvező gázszállítás, a gázellátásról szóló egyezmény megkötése és a paksi atomerőmű bővítése. Nem beszélve a hosszú távú kereskedelmi kapcsolatok bővítéséről, ha megszűnnek a szankciók Oroszországgal szemben. Ez már az oroszok és az ukránok felelőssége is, hogy vére béke legyen a két ország között.
A magyar külpolitika más országokkal együtt, tehát ma már nemcsak diplomáciai kapcsolatokról szól, hanem nagyon hangsúlyosan a gazdasági kapcsolatokról is.

Ezt jelzi, hogy immár három héten belül kedden Magyarországra látogatott Ahmet Davutoglu török miniszterelnök is. A magyar miniszterelnök és a török kormányfő között nem kevesebbről esett szó, minthogy az orosz gáz Törökországon keresztül jöjjön hozzánk, illetve Európába. Ezt a gondolatot támogatja az orosz elnök is. Orbán Viktor felhívta a török-magyar üzleti fórumon arra a figyelmet: ,,Nyugaton az a divat, hogy csak a nyugatiaktól szabad tanulni, és ha valaki a keletiektől el akar tanulni valamit, akkor rögtön kiszerkesztik az újságokban, mint a demokrácia tekintetében nem megbízható miniszterelnököt”. Tudomásul kell venni, hogy Törökország szerepe felértékelődött az energiapiacon – ezt a nyugatiak és az oroszok is tudják -, és ez az energetikai együttműködés a magyarok elementáris érdeke. A számtalan gazdasági és kereskedelmi egyezmény megkötése után nem véletlenül mondta Orbán Viktor, hogy Magyarország kiáll a törökök Európai Uniós tagsága mellett.

Hogy mennyire ügyel a magyar külpolitika a szomszéd országok érzékenységére, a további szoros együttműködésre azt bizonyítja, hogy három hét alatt e három kormányfői látogatás mellett Orbán Viktor miniszterelnök elment az ukrán elnökhöz Petro Porosenkohoz Kijevbe. Ott a kárpátaljai magyarok helyzetéről, biztonságáról és Ukrajna Európai Uniós integrációjáról tárgyalt.A magyar kormányfő kifejtette: “nemzeti érdekünk, hogy összes szomszédunk az EU tagja legyen”. Orbán emlékeztetett arra, hogy korábban Magyarország pártolta Horvátország most pedig Szerbia Európai Uniós csatlakozását. Közvetlenül Putyin magyarországi látogatása előtt Orbán Viktor Szabadkán találkozott Aleksander Vucic szerb kormányfővel is. Egyeztettek a régió energiabiztonságáról, a két ország gazdasági együttműködésének fejlesztéséről. A magyar kormányfő itt is leszögezte: mindkét ország érdekeke, hogy versenyképes áron jusson gázhoz. Ehhez az kell, hogy minél több forrásból, minél több útvonalon jusson el az energiahordozó Közép-Európába.

A hazai balliberális ellenzék mindezekhez az erőfeszítésekhez csak ennyit tudott mondani: a keleti nyitás a gáz. Hát körülbelül erre számíthatnánk tőlük, ha valaha is hatalomhoz jutnának. Körülbelül így törődnének a dolgainkkal, az ország dolgaival. Ezt nem kellene elfelejteni és főként a 2002 és 2010 közötti szocialista- szabaddemokrata országrombolást és az emberek eladósítását. Azért hadd írjam ide Orbán újabb alapmegállapítását: a kérdésre, hogy Kelet vagy Nyugat?, a helyes válasz: Kelet és Nyugat.

Nos ezekben a gondolatokban kellene megtalálnunk további sorsunk válaszait. Ezért is értékelem jó diplomáciai húzásnak, hogy végül Orbán Viktor elrepült Varsóba, ahol kemény, de baráti tárgyalásokat folytatott Ewa Kopacz-al, a lengyel miniszterelnökkel. Kopacz szerint alapvető fontosságú volt a megbeszélésen, hogy az Európai Unió és a visegrádi országcsoport egysége Ukrajna ügyében teljes. Hitet tettek a hagyományos lengyel-magyar barátság mellett és üdvözölték a második minszki megállapodást. Itt jelentette ki a magyar miniszterelnök Ukrajna kapcsán, hogy Magyarország ezt az egységet, amely a minszki megállapodásra épül, a végsőkig támogatni és védelmezni fogja.

Nos, kedves kétkedő Barátaim! Kell ennél több? Mit lehet még néhány hét alatt összehozni a magyar külpolitikában, a magyar érdekek védelmében? Csak nehogy riogassák most hónapokig az embereket a negyven évnyi orosz megszállással és a százötven évig tartó török uralommal. Uraim! Itt üzletről, pénzügyi, kereskedelmi kapcsolatokról, Magyarország biztonságáról,a magyar gazdaság tovább fejlődéséről, az esetleges jólétünkről van szó. Talán ennyi belefér az európai uniós tagságunk mellett a szuverenitásunkba, az önálló külpolitizálásunkba. Nem?