Foci

Rosszul teszi az, aki szembe megy a nemzeti érzelmekkel, a magyar foci sikerekkel. Ez politikai kurzustól független.  Az összetartozás, a közös nevező, a nemzeti büszkeség talán leghatékonyabb kifejezője éppen a foci. Mi lett volna kegyelmes barátaim, ha a Rákosi, Gerő, Farkas Mihály totális terrorizmus korszakában – amikor is valódi diktatúra volt, embereket akasztottak, börtönbe, internáló táborokba vittek, magyarok tűntek el -, ekkor egy ország ne örült volna 1953-ban a magyar-angol 6-3-nak. Csak azért ne szurkoltunk volna a magyar csapat ellen, mert kommunisták vezették az országot és vitték csődbe a nemzetet, ami elvezetett 1956-ig.

Megvallom, én nem vagyok focirajongó. Vízilabdás voltam, a vízilabda érdekelt, de a labdarúgó Európa Bajnokságot ezúttal figyelemmel követem. Mint minden magyart, a színvonalas sport, a kiemelkedő teljesítmény érdekel és főként az, hogy miként szerepelnek a magyarok. S boldogsággal tölt el, nemzeti büszkeséggel, ha nyerünk az úszásban, vízilabdában, kajak-kenuban, vívásban, kézilabdában és más sportágakban. De az, hogy valaki csak azért nem szereti a focit, mert Orbán Viktor szereti, az valami súlyos pszichés betegséget feltételez. Aki ezt teszi, az a kicsinyes politikai vágyait összekeveri a sporttal és ha úgy adódna, még Magyarországot is elveszejtené, hogy megbukjon az általa utált miniszterelnök. Ez már egyszer megtörtént 1918-19-ben Károlyi Mihály és a bolsevista Kun Béláék rövid regnálása idején.

Teddyt ( Farkasházy Tivadart) régóta ismerem a Magyar Rádióból, kollégák voltunk – akkor még volt humora -, de a rendszerváltástól, a kilencvenes évek óta konzekvensen gyűlöli, ekézi a lapjában (Hócípő) vagy a Heti Hetesben az úgynevezett jobboldalt,  a polgári pártokat. Először az MDF-et, Antall Józseffel az élen, aztán amikor a FIDESZ látványosan szakított a hazai liberálisokkal, az SZDSZ-el, attól kezdve a Fidesz irritálja, fokozatosan megpróbálja lejáratni e néppárt törekvéseit.

Ez az elmúlt hat évben különösen fóbiává lett érett, miután rá kellett döbbennie, hogy ez a keresztény, polgári, konzervatív szövetség nyíltan nemzeti érdekeket képvisel, kiáll a magyarok érdekei mellett, sőt még ,,magához is ölelte” ( kettős állampolgárság) az önhibájukon kívül más államokban élő magyarokat. Egyszóval erről az oldaláról ismertem Teddyt, jókat vitatkozunk az ATV Csatt című műsorában, ami még elmegy. Nézetek, ideológiák csapnak össze. De azon magam is megdöbbentem, amikor a minap azt nyilatkozta, hogy boldog lenne akkor is, ha kikapna a magyar fociválogatott. Mert Orbán Viktor miatt örülne a válogatott bukásának. Ez szerintem a Farkasházy rajongóknak – ha van ilyen – is sok volt.

Miről is van szó? Arról, hogy csatlakozott, hasonló szintre süllyedt egy olyan beteg lelkületű, magát magyarnak mondott Dániel Péterhez, az Izraelbe áttelepült jogászhoz, aki magyargyűlőletét a közösségi oldalakon fejti ki. Az osztrákok felett aratott magyar győzelmen így nyivákolt: „Döbbenten, dermedt lélekkel figyeltem, ahogy a szerencsétlen magyar nép, szinte egy emberként térdelt le a diktátor (Orbán) lába elé”. Nyilván az országszerte kitörő ünneplést látta így, ahol valószínűleg senki sem kérdezte meg a másiktól, hogy kit szeret jobban? Gyurcsányt, Tóbiást, Vonát vagy Orbánt.

Aztán ez a beteg lélek az izlandi-magyar döntetlenről ezt írta: „Vicces és szánalmas volt ez a meccs. A magyar foci bizony egy kalap szar maradt annak ellenére, hogy sok százmilliárdnyi közpénzt herdáltak el erre feleslegesen a fideszes politikus bűnözők…” A hab a tortán az volt, amikor a 888. egyik újságírója a Lázár János féle heti politikai tájékoztatón ezt kérdezte: kinek drukkol? A miniszter leütötte a magas labdát: „Már az is kérdés, hogy én magyar vagyok? Szégyen az, hogy vannak olyanok-igaz kisebbségben-, akik nem örülnek a sikernek.”

Ezért sajnálatos az, hogy néhány, a magát magyar értelmiségnek gondoló esetleges foci rajongó ennyire elveszítette józan ítélőképességét.

El tudjuk képzelni, hogy lett volna magyar ember, aki Rákosi Mátyás miatt vesztét akarták volna Puskásnak, Kocsisnak, Czibornak, Grosicsnak, Hidegkútinak, Buzánszkynak – az Aranycsapatnak?

Akik manapság összekeverik a demokráciát a diktatúrával, azok tudatosan teszik és meg szeretnék téveszteni az embereket.  Hát igen, valóban baj van az ő fejükben. Mi lesz, ha a magyar csapat továbbra is sikeresen szerepel az EB-n? Akkor nem lehet olyan erővel támadni a stadion- és tornaterem építéseket, meg az iskolákban megemelt testnevelési órák számát, ami nem szól másról, mint egy egészséges, sportszerűen élő ifjúság felneveléséről.

Rosszul teszi az, aki szembe megy a nemzeti érzelmekkel, a magyar foci sikerekkel. Ez politikai kurzustól független.  Az összetartozás, a közös nevező, a nemzeti büszkeség talán leghatékonyabb kifejezője éppen a foci. A televízió közvetítette, amikor a riporter Marseille-ben megtalált egy magyar női drukkert azzal, hogy „ A nők nem szoktak szurkolni, nem értenek a focihoz”. „Az nem számít!” – válaszolt a magyar nő.

Az számít, hogy magyarok vagyunk. Nem?

(fotó: MTI/EPA)