Megszállás, avagy Húsvét fegyverben

Húsvéthétfőn a budakeszi makkosmáriai búcsújáróhelyen jártam. Időről időre megkeresem ezt a helyet, szeretem a barokk templom hangulatát. Emlékeket idéz arról a legényről, akinek 1731-ben megjelent a szenvedő Krisztus képe, és a legény nem sokkal később súlyos betegségéből felgyógyult. Ettől fogva ez a hely zarándokhely lett. Ezért sokat tett a Trinitárius Rend, a Fogolykiváltó Szűzanya szentháromságáról nevezett rendje, mely a török harcok idején egész Európában a fogságba esett keresztények kiváltásán fáradozott. Pénzt gyűjtöttek erre a célra. A Rend története azonban mintegy kilencezer olyan szerzetesről is tud, aki saját magát cseréltette ki egy-egy hadifogolyért. Ez a  szerzetesrend épített aztán a 18. században egy egytornyú templomot egy kis kolostorral a csodás gyógyulás helyszínén, emlékezve a csodára.

Makkos Mária különleges hely, hiszen szerzetesei az erőszakos iszlamizáció ellenében léptek fel és a keresztény önfeláldozásról tettek tanúságot a keresztényekért. Idejöttünk imádkozni hetven éve, 1948 húsvét hétfőjén nagyszüleimmel, hogy a Feltámadást ünnepeljük. Sok ezer ember összegyűlt akkor a templom előtti réten, a keresztény hitet éltettük, Magyarország megmaradását.

Egy kis kerti vendéglő is működött akkor a kolostor mellett, kint ültünk a kockás abroszos asztalnál. Nagyapám egy krigli sört tartott a kezében, a hab csorgott le az asztalra, nagyanyám száraz fehér kisfröccsöt kortyolgatott, én bodzaszörpöt. Bár verőfényes nap volt, nem tudtuk, hogy ez lesz az utolsó nyugodt keresztény ünnep, amit szabadon megünnepelhetünk, mert végzetesen sötét fellegek fogják eltakarni a napot.

A kékcédulás (a kommunisták hírhedt választási csalása) választás után a Magyar Kommunista Párt Rákosi Mátyással az élen szovjet segédlettel egyesült az áruló szociáldemokratákkal, Szakasits Árpádékkal, Marosán Györgyékkel, és ezzel megszűnt a nagy múltú, csaknem ötven éves Magyar Szociáldemokrata Párt.

Létrejött 1948 nyarán a Magyar Dolgozók Pártja (MDP), amely a magyarországi keresztényüldözés élére állt. Államosították a keresztény iskolákat, Mindszenty József hercegprímást, esztergomi érseket és hű papjait koncepciós perbe fogták, elvették az egyházi vagyont és a szerzetesrendeket is feloszlatták.

A kommunisták az ezer éves magyar kereszténység felszámolását kezdték meg szovjet mintára.

Akkor a budakeszi makkosmáriai búcsújáróhelyen nagyapám nem tudta, hogy az ő dolgos munkája gyümölcsének is vége. Azon a nyáron államosították az Első Magyar Húsipari Gépgyárat, amit ő hozott létre a XX. század elején géplakatosként, néhány szakmunkással.

A magyar kommunisták, az MKP akkor, 1948-ban is becsapta az embereket. Azt ígérték, hogy csak azokat a gyárakat, üzemeket államosítják, ahol nem dolgoznak száz embernél többen. Nagyapámék apámmal együtt a kétszáz munkást húsz emberre redukált úgy, hogy a többiek külső bedolgozóként dolgozhattak tovább.

Ez nem számított Rákosiéknak, nekik a tulajdon, a vagyon, a pénz kellett.

Ebben az időben semmisítették meg a magyar középosztályt. Néhány év alatt, minden ellenszolgáltatás nélkül tízezrektől vették el üzemeiket, műhelyeiket, kis boltjaikat, házaikat, lakásaikat.  A polgárosodást, a polgári fejlődést a kommunisták, a baloldaliak évtizedekre a szovjet katonai megszállás segítségével eltiporták. Ez volt akkor Magyarország húsvétja. Nem a Feltámadást ünnepeltük, hanem a Megszállást szenvedtük el.

Ma pedig, 2018 húsvétján a „fejlett” Nyugat állig fegyverben (az iszlámtól való félelmében) ünnepli Jézus Krisztus feltámadását.

Amíg a második világháború után az USA és Nyugat-Európa eladta Közép-és Kelet-Európát a szovjeteknek, a szovjet vörös ármádia megszállta ezeket az országokat (Magyarországon 40 évig 200 ezer szovjet katona állomásozott), addig Nyugat-Európa önként adta fel nemzeti identitását, a kereszténységet. A kereszténység Európában ismét végveszélybe került, ezért őrzik tankok, harckocsik, géppisztolyos rendőrök a római Szent Péter teret és az összes nyugati nagyváros szent helyeit, legforgalmasabb csomópontjait.

Nem véletlen, hogy Udo Ulfkotte és Stefan Schubert nemrég megjelent Határtalan bűnözés című könyve drámai módon számol be a migránsok bűncselekményeiről, Európa elrablásáról. A Szövetségi Bűnügyi Hivatal szerint 2015-ben 275 ezer bűncselekményt követtek el a bevándorlók Németországban.

A menekültválság miatt a rendőrök kapitulálnak, egy német rendőrnő szerint a „bűnözést importáltuk magunknak”.

Kölnben él az észak-afrikai szexcsőcselék a legnagyobb számban, de média cenzúrázza az elkövetők bűncselekményeit, senki sem háborgatja őket. Elutasítottak 600 ezer menedékkérőt, de nem utasítják ki őket. Mi lesz Németországban, mi lesz Nyugat-Európában, ha így folytatódik mindez? Hiszen a bevándorlók áradata nem szűnt meg, egyre több a „no-go övezet”, a keresztény templomokból átépítik mecsetekké, az iszlám jog terjedt német földön és egyre világosabb, hogy az iszlám és a terrortámadások között kapcsolat van.

Ezt akarjuk Magyarországon is?

Nekünk elég volt a százötven évig tartó török megszállásból és elég volt a negyven évig tartó szovjet megszállásból. Nem akarjuk, hogy az iszlám megszállás Magyarországra is eljöjjön, újra eljöjjön.

Az április 8-ai választáson ez a tét. Nemet kell mondanunk az ellenzéki, balliberális pártok, a Jobbik szírén hangjainak, hiszen betelepítenék százezrével az ázsiai, afrikai és közel-keleti analfabétákat, munkakerülő tömegeket.

Szembe kell szállnunk Soros zsoldosaival és ügynökeivel, akik e szép Magyarország pusztulását idéznék elő.

Őseink másfél ezer év óta karddal, fegyverekkel, életük feláldozásával védték e szent földet. Érdekeink éppen ezért közösek az itt élő, őshonossá vált zsidósággal, cigánysággal, más nemzetiségekkel és a magyarságát vállaló magyarokkal.

Nem fegyver árnyékában akarjuk kereszténységünket megélni sem Húsvétkor, sem Karácsonykor.

Éppen ezért szavazatunk milliói a Fidesz-KDNP pártszövetséget kell támogassa, akik készek Magyarországot magyarnak megőrizni.