Bűnös nemzetek

Hátradőltem. Végre nem magyar ügyet tárgyalnak az Európai Unió parlamentjének plenáris ülésén.  Most a lengyelek vannak soron. Aztán gyorsan elszállt az öröm, mert a napnál is világosabbá vált, hogy az évek óta tartó magyar ügy folytatása zajlik Brüsszelben.

Újra keresnek egy bűnös nemzetet. Ez ismerős. Meg aztán azért sem vagyok nyugodt, mert kihagyhatatlan megemlíteni a dwa bratanki, a két jó barát, a magyar és a lengyel, a két nép összetartozását, akik évszázadok óta küzdenek a szabadságáért, a függetlenségéért. S hányszor segítették egymást a magyar és a lengyel a szabadság küzdelmekben Rákóczitól, a 48-49-es szabadságharcon át a németek 1939-es lengyelországi lerohanásáig. Tízezrével kaptak itt a lengyelek menedéket és otthont Horthy Magyarországában. Később is folytatódott ez a barátság. Ők drukkoltak nekünk és ahol lehetett segítettek 1956-ban, mi izgultunk, titkon igyekeztünk besegíteni, hogy a Szolidaritásnak sikerüljön a lengyel kommunista diktatúrát megdöntenie. És most szinte egymást követve “szégyenpadra” kerültünk Brüsszelben és Strasbourgban. A brüsszeli baloldal, a balliberálisok Szájer József szerint is bosszút akarnak állni a lengyel jobboldal hatalomra kerüléséért és a Visegrádi négyek – lengyelek, magyarok, szlovákok, csehek- következetes politikai összefogásáért, amellyel elutasítják a migránsokat ránk kényszeríteni próbáló kvótarendszert.

De mi is a bajuk a multinacionális tőke érdekeit képviselő uniós balliberálisoknak? Az, hogy mindkét ország védi nemzeti érdekeit!

Ugyanaz a mondvacsinált hazug ürügy, amit kreáltak ellenünk 2010 óta Cohn Benditék, Verhofstadték, Tavaresék és a magyar szocialisták Göncz Kinga, Tabajdi Csaba vezetésével és most az MSZP a gyurcsányi DK-val karba öltve. Aggódnak a balos szélső liberálisok a lengyel média függetlenségéért és a jogállamiságért. Úgyszólván hasonlóak az aggódók, a szereplők, ugyanazok, akik bele szeretnének szólni egy független nemzet belpolitikájába, mint Magyarország esetében tették. Guy Verhofstad belga liberális nem tagadta meg önmagát. Felszólalásában keményen kritizálta a lengyeleket, hogy lebontják a fékeket és ellensúlyokat. Miről beszél? Martin Schulz az Európai Parlament szocialista elnöke szerint a lengyel jogállamiságról szóló vita központi helyet foglal el az Európai Unió jövője szempontjából. Gianni Pitella olasz szocialista uniós képviselő megjegyezte, hogy a bíróságok és a média függetlensége az EU-s demokrácia elkerülhetetlen előfeltételei. Ő is nagyon aggódott a lengyel fejlemények miatt. Beata Szydlo lengyel miniszterelnök visszautasította vádakat és ragaszkodott ahhoz, hogy a jogállamiságot nem sértették meg Lengyelországban. Leszögezte, hogy az ő programjukat szavazták meg a lengyel polgárok egy demokratikus választáson s az ő kormányuk tiszteletben tartják az alkotmányt és az európai szerződéseket.

Tehát tovább folyik a kóstolgatás. Ahogyan a magyar választások kétharmados jobboldali győzelmét, úgy a lengyel választások jobboldali sikereit nem tudják lenyelni az uniós balliberálisok.

S mégis mi a különbség e két Közép-Kelet Európai, volt szocialista állam elleni támadás között? Elsősorban az, hogy amíg a magyar uniós baloldal nemcsak kritizálta támadta a konzervatív jobboldali Orbán-kormányt, hanem tevékenyen részt vett – mint kiderült például, az együgyű Tavares feljelentését is a szocialisták írták – Magyarország lejáratásában. Addig a lengyel ellenzék, élükön a jobbközép Tuskkal, sőt még a lengyel baloldal is eggyel hátrébb lépett. Ellentétben Kovács László szocialista EU biztossal, Donald Tusk az Európai Tanács lengyel elnöke visszautasította a lengyelországi helyzet megvitatását az Európai Tanácsban kellene tisztázni. Sőt az európai tanács elnöke óva intett a hisztériakeltéstől. Úgy látszik a magyar balliberális oldal hatalmának visszaszerzéséért hajlandó elárulni a magyar nemzeti érdekeket. Nem úgy a lengyelek. Mi magyarok ilyen baloldalt kaptunk, amelyet nem is szabadna baloldali jelzővel illetni, hiszen amikor hatalmon van antidemokratikus, nem szociális és a tőke érdekeit képviseli, mint ahogy most is.

cof krakko mernyoferenc 14
A CÖF és a Gazeta Polska klubok 2014-es krakkói felvonulásán. Fotó: Mészáros Péter

De visszatérve a magyar és a most zajló lengyel ügyre, melynek megvitatása a napokban történt az Európai Unióban. Szerettem volna látni pár évtizede azokat a német, holland, belga, francia és olasz balosokat (1968 lázadóit), hogy legalább olyan vehemenciával küzdenek a szovjet elnyomás, megszállás és kommunista diktatúra ellen, mint most Lengyelország és Magyarország demokratikus kormánya ellen. De hiába! Akkoriban inkább kollaboráltak, el voltak ájulva Sztálintól, Bresnyevtől és a nagy népi Szovjetuniótól. Nem akartak hallani a csaknem negyven millió meggyilkolt, elpusztult ártatlan áldozatról, akik Szibéria Gulag-lágereiben, a szovjet börtönökben vesztették életüket. Nekünk ne magyarázzanak jogállamiságról és sajtószabadságról. Mi itt, nyugattól keletebbre csak igazán tudjuk, hogy milyen érték a szabadság, a függetlenség, az egyenlőség. Javaslom, inkább vizsgálják meg például a német sajtószabadságot, amikor is a kölni botrány után a közszolgálati médiaszereplőknek megtiltották, hogy tudósítsanak a bevándorlók nők elleni erőszakoskodásairól. Ez lehetne csemege Brüsszelnek.

Azért, ami most a rendszerváltás után huszonhat évvel történik velünk itt Európában, igencsak elgondolkodtató. Volt szövetségeseket, népek barátságát szeretnék szétszakítani. Gondoljunk csak az ukrán válság idejére, amikor a lengyeleket próbálták ellenünk hangolni, amiért nem szakítottunk meg minden politikai kapcsolatot Oroszországgal, a lengyelek egyik fő ellenségével. Most nálunk próbálnak híveket szerezni a lengyel jobboldal, a lengyelek ellen. De ez nem fog menni. Apáink, nagyapáink, dédapáink, ükapáink és mehetnénk vissza száz évekre, ezer évre, a közös királyaink idejére, amikor is mindig féltve  őrizték a magyar-lengyel barátságot. Bölcsek voltak. Ezt az utat, ezt a hagyományt követi Orbán Viktor miniszterelnök is, amikor a lengyel ügy kapcsán kijelentette, hogy bennünket senki sem tud rávenni arra az Európai Unióban, hogy a  lengyelek ellen szavazzunk.

Hogyan is hangzik a mondás? -,, Polak, Wegier, dwa bratanki/ I do szabli, i do szklanki / Obazuchy, oba zwawi, wiech in Pan Bóy blogoslawi”, azaz: ,,Lengyel, magyar –két jó barát/ Együtt harcol s issza borát/ Vitéz s bátor mindkettője/ Áldás szálljon mindkettőre”.

Ezt nem kell elfelejteni. Ez az egyik fő iránytűje a két népnek.

A vezető képen: Istenem, adj nekünk egy lengyel Orbánt! – Kérték a lengyel Gazeta Polska Klubok ünneplői, 2012 március 15-én, a budapesti Bem szobornál. Fotó: Mészáros Péter 

Facebook hozzászólások

Ez is érdekes

Ali

Így nevezték őt a szakmában. Tizenhárom éve nem találkoztunk. A Magyar Nemzet újságírójaként hetvenedik születésnapján …

egy hozzászólás van

  1. Mocsok balosok! Csak az intrikât hordjâk maguk utàn. A jóba is belekötnek,
    fâj,hogy annak idején ők ennek az eredménynek a morzsâjât sem tudtàk
    elêrni,amit Orbàn Viktor!
    Hiànyzik a hatalom? Tenni is kellett volna érte! Tettek is,csődszêlêre juttattâk
    az orszâgot,tönkre tettêk az egêszsêgügyet,az oktatåst! Most nekik van a leg
    nagyobb szâjuk! Sajât hazåjukat tåmadjåk,szêgyen! Vegyenek pékdât a Len
    gyekekről!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük