1956, a választóvonal

Most, hatvanegy év után is még mindig csak egy megemlékezés, egy ünnep a forradalom és a szabadságharc napja. A kormányzat hiába próbálja fontossá tenni az országban különböző emlékpontokkal (Terror Háza Múzeum, Hódmezővásárhelyi Emlékpont, Szanki Büszkeségpont stb.) a kommunista diktatúrák elleni küzdelmet, ha a hétköznapokon ötvenhat csak egy nap a többi közül.

A mai fiatalok jelentős része nem tartja fontosnak október 23-át, számukra nem érdekes az esemény, döntő többségük nem is tudja, mi történt ekkor, fogalmuk sincs, hogy az akkori korukbeliek, a pesti és budai srácok az életüket áldozták fel a szabadságért, a függetlenségért a megszálló szovjet hadsereggel szembeni harcban. Magyar szlenggel élve: nagy gáz, hogy a mai gimnazistáknak, tizennégy éven felülieknek fogalmuk sincs ennek a napnak a történelmi jelentőségéről, a magyar identitásra gyakorolt pozitív hatásáról. Alig látni fiatalokat manapság az 1956-tal foglalkozó filmeken, előadásokon, ünnepségeken. Dehát ők erről nem tehetnek.

Ki a felelős ezért? Egyértelműen kimondható, hogy a múlt bagatellizálásért, az ötvenhatos népfelkelés elhallgatásáért a szülők, az otthon, az iskolák és a történelemtanárok a felelősök, és azok a felnőttek, akik halkan és egyre erőteljesebben ellenforradalomról beszélnek.

Könyörgöm, ma már nincs kommunista diktatúra, nincs szovjet megszállás.

Nem kell ellenforradalmat hazudni és nem kell bizonygatni, hogy a népi demokrácia, a szocialista építő munka volt a jövő. Mindenki tudja, hogy nem jár börtön, kivégzés, megtorlás az igazság kimondásáért, mint a Rákosi és Kádár korszakokban, lehet szabadon beszélni a valóságról. De miért nem tesszük? Nincs megkötve senkinek a keze, nincs befogva senkinek a szája, sajtó- és szólásszabadság van, még ha az amerikai ügyvivő aggódik is a magyar demokráciáért.

A magyarság elementáris érdeke, hogy feltárja történelmét, dicső történelmét, hiszen kevés nép van, amelyik egyaránt dicsekedhet 1848-49-cel, 1956-tal, és egy olyan néppel, amelyik elsőként ejtett súlyos sebeket a Habsburg birodalmon, majd a monolitikus kommunista hatalmon, a szovjet birodalmon. Rossz az oktatásunk, nem jók a történelem tankönyveink, beijedősek, képzetlenek a tanáraink vagy egyszerűen sok a megtévesztett a történelem tanárok között?

Mi a baj, hogy még mindig nincs a helyén 1956 megítélése, tanítása. Hiába volt a rendszerváltás? A negyvenéves bolsevista diktatúra ennyire megfélemlítette az embereket? Vagy csak a magyar történelmi felfogás maradt meg marxistának?

Nemrégiben egy kiskunsági nagyközségben, Szankon jártam a fideszes polgármester meghívására. A művelődési házban a forradalomról, a pesti srácokról szóló élethű, kreatív dokumentum filmemet vetítettük, a Nem vallott, eltemetve címmel. Többnyire idősek ültek a padsorokban. A film végén percekig néma csendben ültek az emberek. Majd kitört a taps. A falu idős körzeti orvosa állt fel könnyes szemekkel és meghatódva szólalt meg: „…a múlt emlékei ismét rám törtek. De csak a lelkesítő napokra emlékezem, a vidék és a főváros összefogására, s arra a pár percnyi szabadságra” . Majd azzal folytatta, hogy hol vannak a település középiskolásai? A történelem tanárnő azzal magyarázta, hogy a családban még mindig félnek őszintén beszélni ötvenhatról. Közeli élményeik csak a nagyszülőknek lenne, de azok többnyire hallgatnak. Még élénken emlékeznek az erőszakos téesz beszervezésekre, az atrocitásokra. Meg aztán ő, mint történelem tanár nem akarta a diákoknak kötelezővé tenni a művelődési ház rendezvényét. Igaz, jelest igért annak, aki eljön a filmre. Ez sem számított. Egyébként is, a tantervben csak a második világháborúnál tartanak történelemből. A tananyagban pedig majd tavasszal érnek el az 1956-os forradalom és szabadságharchoz.

Mit lehet erre mondani? A történelemtankönyvek nem jól időzítenek? Jól tudjuk – mi idősebbek –, ami nem kötelező, azt nem is tanulják meg a gyerekek, se a verset, se a fontos memoritereket, s nem is végzik el a kiadott munkát. Az én gyerekeim máig nem tudnának úszni, síelni, sőt lovagolni, ha nem tettem volna kötelezővé a sportolást, ha nem vezettem volna rá őket, hogy aki sportol, az jobban tanul, aki rendszeresen mozog, annak jobban fog az agya.

Honnan is tudnák a diákok maguktól, hogy mit jelentenek számunkra szabadságharcaink.

A helyi polgármester fogalmazta meg helyesen. Szerinte a túlzott liberalizmus, a gyerekek akaratának szabadjára engedése, a szertelen önállóság vezetett el odáig, hogy homályba veszik a fontos cél, a felnőtté válás. A falu hiába rendezett gyönyörű templomaival, házaival, kertjeivel, parkjaival, utcáival, a sportteleppel, ha a fiatalok csak nehezen találnak rá arra, hogy ez mind az övéké. Reménykedjünk a jobbik énben.

Addig is, csináljunk már valamit! Ez nem mehet így tovább! Vegyük tudomásul, 1956 megítélése választóvonal. A forradalmat és szabadságharcot nem reformkommunisták harcolták végig a világ legnagyobb szárazföldi hadseregével, a szovjet katonasággal szemben, nem a kommunisták üldözték el a Rákosi-, Gerő-, Révai – féle despotákat, az idegen érdekeket képviselő bolsevista diktátorokat, hanem a pesti és budai srácok, a magyar munkásság és értelmiség, a magyar polgárság s parasztság vívta meg a harcát.

Ébredjünk már fel! Ne engedjük tovább, hogy történelmünket egyes történészek újra és újra átírják, meghamisítsák. S megpróbálják belénk verni, hogy merjünk kicsik lenni. Több mint ezer éves történelmünk nem erről szólt.

1956 megítélése választóvonal. Kádáréknak ellenforradalom volt, nekünk, a többségnek forradalom. Egy kis ország emelkedett népének világraszóló szabadságharcáról volt szó. S ezt bátran magunkénak vallhatjuk.

Ez is érdekes

Ne hazudj!

Nem múlik el nap, hogy „újságíró kollégáink” némelyike a Pesti TV megszűnésén ne örvendezett volna. …

6 hozzászólás

  1. Balliberális németek ,franciák , …… stb. Nyugat- ,Észak- és Dél-Európai országok fiatalok , aokz mint a MOMENTUMOSOK , – szerencsénkre – annyira feltűnően haszontalan ,hazátlan ,áruló ,élősködő , ellenforradalmi….. stb. politikát folytatnak a hazai ,külföldről lefizetett többi balliberálisokkal együtt ,hogy a MOMETUM-OSOK HOLNAPRA TERVEZETt FELSZÓLÁSAIK MEGRENDEZÉSÉT LEMONDTÁK!!!

  2. ….. fiatalok azok mint ……

  3. Lánctalpon jött érted a halál de véred nem hiába hulltt a kövezetre
    Neved örökké fénylik az égen te dicső.

    Albert Camus Le sang des hongrois
    Avanti ragazzi di Buda
    Dante Hungaria bella …non malmenare
    Ezra Pound High deeds in Hungary

    Povl Bang Jensen

    A szélsőjobbtól a szélsőbalig minden becsületes ember kiállt Magyarország mellé 1956 / 57
    de aztán elfeledték vagy meghazudtoták.

    Most mélyrepülésben de az igazság ismét győzni fog.
    A kommunisták és hazugok kihalnak és 56 dicsősége eltiporhatatlan.

  4. Kele Loránt

    Szorongással tele, közeledtem a Terror Háza felé. Emlékemben kavarogtak azok az újságcikkek, könyvek, amelyek 1956 történéseit körülveszik, elemzik. Leginkább az maradt meg bennem, hogy a gonosz ellen forradalmat, volt második világháborús fasiszta elemek zúdították az országra. Az épülethez érve, első lépésként a házfal utcai oldalát borító kivégzettek képsorát kezdtem elemezni. Munkás, újonckatona, hegesztő, bányász, évjárat szerint a húszas éveikben. Ezek biztosan nem harcolhattak a WaffenSS kötelékeiben. Ezeket végeztette ki a Kádár rendszer, mint ellen forradalmárok? Szerencsétlenek! Egyre jobban megérett bennem az a vágy szívesebben látnánk a Kádár- Apró-Dögeinek a képsorát kifüggesztve szemlélni.

  5. Mi akik akkor iskolások voltunk tudjuk. Egy Kossuth címert rajzoltam a füzetembe, levittek az igazgatóhoz aki félórát ordított velem majd intőt adott. A szüleim szó nélkül aláírták és megbeszéltük, hogy van ami csak itthon, van amit lehet az iskolában. Kettős világban éltünk. Otthon kint volt a könyvespolcon Nagy-Magyarország térképe és apám halálos nyugalommal hallgatta a Szabad Európát. Viszont erről az osztálytársaimnak sem volt szabad beszélni.

  6. Véghely Tibor

    Nincs mit csodálkoznunk! Akik ellen 1956-ban harcoltunk, azoknak a gyermekei, unokái, eszmetársaik ülnek, minden elképzelheő fontos pozicióban (kormány, parlament, sajtó, MTA, kultúra, sport, pártok stb.). A néhány
    IGAZI pedig meg se mer mukkani…”Ne tévesszen meg bennünket, hogy az 1990 utáni kormányok 1956-os szababadságharcunkat használják cégérül. Ez csak szemfényfesztés..” Hernádi Tibor. Így nézve, nem valami
    rózsás a helyzetünk. Erre még az sem gyógyír, hogy az egész nyugati világ ebben szenved… A VIGASZ, ahogy a sláger szövege mondja: “Minden elmúlik egyszer…”

Hozzászólás a(z) Kele Loránt bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük