„János, tartozunk neked egy rendszerváltással!”

Farkasházy Tivadar humorista emlékezett meg a Facebookon az elhunyt újságíró barátjáról, Avar Jánosról. A közös múltról, a közös harcokról írt, arról, hogy Avar rendszeresen küldi írásait a Hócipőbe, de a szokásos hat helyett csak ötöt sikerült elküldenie. A közeledő műtét az Uzsoki kórházban ebben megakadályozta.

Az utolsó beszélgetésüket Avarral Farkasházy így rögzíti, aki egy újabb rendszerváltásról álmodozott:

„Csak ebben említi meg, hogy ez most nem éppen egy kávéházból érkezik, majd elhaló hangon felhívott:

Hatot szerettem volna, de az utolsóra már nem maradt erőm. Ugye rendben van?

Hát persze, hogy rendben van! Illetve dehogy is van rendben, hogy az ilyenek meghalnak. János, tartozunk neked egy rendszerváltással!”

Dráma az öregség, a betegség utolsó napjairól, az elmúlásról. Rendes körülmények között erről nincs mit mondani, erről csendesen merengeni vagy hallgatni kell. De azt nem lehet szó nélkül, hogy egy, a nyilvánosságra szomjazó, letűnt újságíró áhítozik egy számára, számukra elfogadható rendszerváltásra. Akkor mi történt 1990-ben és 2010-ben? Nem volt rendszerváltás? 1948 után, a negyvenkét évnyi kommunista diktatúrát követően nem történt meg az első szabad országgyűlési választás, nem szűnt meg a szovjet megszállás, nem lett a szovjet típusú alkotmány helyett új magyar alaptörvényünk? – tehetném fel a kérdések sorát, ami bizonyítja, hogy Magyarország ismét szuverén állam lett, szabad választásokkal, szólás- és sajtószabadsággal, és a nemzeti kormányzás óta a magyarság érdekeit felvállaló jövőképpel.

Azért nem árt leszögezni néhány tényt a hazug álmokról. Farkasházy Tivadar (Teddy) Avar Jánossal, Megyesi Gusztávval, Andrassew Ivánnal, Havas Henrikkel és még számos más, a kommunista nomenklatúra, a Kádár-rendszer megbízható újságírójával együtt a rendszerváltástól a legfőbb akadályai voltak Magyarország demokratikus átalakulásának. Farkasházy álhumorista volt. Vicceivel látszólag kritizálta a Kádár-rendszert, de valójában Komlós Jánossal – a volt ÁVH-s, rettegett vallatótiszttel – és Sas Józseffel együtt a leghűségesebb kiszolgálói voltak a már recsegő-ropogó kommunista rendszernek. Ahogyan most is. Csak nem kommunistáknak nevezik őket mostanság, hanem globalistáknak, nemzetelleneseknek.

De miért, lehetett másképpen? Hiszen a rendszerváltás hajnalán mindent elkövettek írásaikkal, humoros előadásaikkal, hogy lejárassák a nemzeti, polgári oldalt. Farkasházy Tivadar élen járt a Demokratikus Charta megszervezésében, amely meg akarta buktatni a törvényes Antall–Boross-kormányt. De a többi között a Heti Hetes politikai televíziós műsor, ahol a szereplők óriási gázsit kaptak Teddyvel (Farkasházy) az élen, a magyarságot, a nemzeti politizálást folyamatosan nevetségessé tették. De ezt csinálták a Gyárfás-féle ATV-ben, a Hócipőben, a 168 Órában, a Népszabadságban…

Ezekhez tartozott, vezető szerepet játszott az Avar család, akik közül többen munkásőrként és újságíróként védték a Kádár-rendszert – írta a PestiSrácok.hu-n 2015. október 10-én Mező Gábor kollégánk. Avar Jánosék apja 1957-ben lépett be a pufajkások közé. A középső fiú (Avar György őrnagy) 1965-ös önéletrajzában munkásőrként említi bátyját, Avar Jánost. Avarék életútja tipikus: a fivérek (Avar János és a legkisebb fiú, Károly) a rendszerváltás előtt és után is megtalálták a helyüket. Avar János kétszer négy évet töltött az Egyesült Államokban washingtoni tudósítóként. Köztudott volt, hogy az az újságíró, akit Washingtonba, New Yorkba, Londonba, Párizsba vagy Bonnba küldtek, azok komoly állambiztonsági háttérrel rendelkeztek. Gondoljunk csak Aczél Endre (Acsádi) londoni tevékenységére.

Ezek az emberek a múltat kívánták, kívánják vissza. Ahol verseny nélkül, párttagkönyvvel, ügynöki beszervezettséggel lehetett fényes karriert csinálni. Vajon milyen rendszerváltást akarnak ezek Magyarországra erőltetni? Az egyre világosabb, hogy ők és jelenlegi társaik Moszkva után lovat váltottak. Szemüket, nyelvüket Brüsszel, Berlin és Washington felé vetették. Számukra semmi sem drága. Ahogyan a múltban tették a kommunisták, most hasonlóan cselekszenek a Nyugatról pénzelt, irányított embereik. Jelszavuk: minden eladó! Az ország is.

A szomorú, hogy balliberális újságírók hada – a szakmaiság ellenére – sok pénzért támogatja ezt a célkitűzést. Lelkük rajta. Az ilyen fajta rendszerváltásra remélhetőleg az ország többsége nem tart igényt. Így Farkasházy vágya csak álom marad.