Mi zsigereinkben érezzük az erőszakos megszállások kárait, következményeit, az engedékenység hátulütőit. Mi nem akarunk abba a hibába esni újra és újra, hogy tiló alá tesszük a nyakunkat. A 12. Kötcsei találkozón, a Polgári Magyarországért Alapítvány szervezésében végül is ezek a gondolatok fogalmazódtak meg.
Dobjátok ki végre Magyarországot az Európai Unióból!- fogalmazta meg véleményét Sebastian Christ újságíró a német Huffington Postban. A német sajtó egy részét uraló balliberális médiahad, a balliberális és szociáldemokrata elit támogatásával folyamatosan tűzet fúj Orbánra, a legfőbb rossz eredőjének tartja, és minden igyekezete, hogy hazugságokkal, csúsztatásokkal, hamisításokkal, dezinformációkkal totálisan lejárassa a magyar miniszterelnököt és természetesen a magyarokat. Ez a ,,derék” német publicista például a nevezett lapban azt hazudja, hogy ami ma jelenleg a Keleti pályaudvarnál történik, az Európa alapértékeinek megcsúfolása. Hozzáteszi – erőltetett túlzásoktól sem megriadva -, hogy Orbán Viktor mostanában azon munkálkodik, hogy minden nap még reggeli előtt az EU – szerződés cikkelyeinek legalább a felét megszegje.
Aki nem tartja becsukva a szemét, aki földön jár akár a Keletinél, az aluljárókban, akár a déli határainkon Röszkén vagy Ásotthalomnál, az világosan látja, hogy kik ezek az úgynevezett menekültek, mit hagynak maguk után és milyen céllal vágnak neki családostul a cseppet sem veszélytelen útnak Nyugat-Európa, legtöbben Németország felé. A hazai, nemzeti oldalon álló politikacsinálók nemcsak sejtik, de tudják is, hogy mi történik itt migránskérdésben, és mit akarnak velünk megetetni nyugatról a keresztényi szeretetről, a befogadásról, miközben ők – úgy együtt- tehetetlenül szemlélik az Európa felé elinduló százezreket: hol beengednek néhány ezret Ausztriába és Németországba, hol lezárják a határokat. Maguk sem tudják, hogy mi lesz itt, mi lesz ennek a határozatlanságnak a következménye, míg eközben Magyarországon, a legfőbb tranzitútvonalon torlódnak fel tízezrével az Ázsiából, Közel-Keletről és Afrikából érkezők tömegei.
Mi tudjuk, hogy mi jöhet itt Európában, mi tapasztaltuk a 150 éven át a muszlimuralmat, aminek végvári harcaiban legjobbjaink tízezrei hulltak el, kiüresedett a százötven év végén a keresztényi Magyarország. Mi zsigereinkben érezzük az erőszakos megszállások kárait, következményeit, az engedékenység hátulütőit, mi nem akarunk abba a hibába esni újra és újra, hogy tiló alá tesszük a nyakunkat. A 12. Kötcsei találkozón, a Polgári Magyarországért Alapítvány szervezésében ezek a gondolatok fogalmazódtak meg vagyis azok, hogy minden ország annyi bevándorlót fogad be, amennyit akar, de Magyarországnak senki ne mondja meg, hogy kivel akar élni, kit enged be hazájába, kivel akarja megosztani ételét, italát és otthonát.
Az egyértelműen kiderült ezen a konzervatív, jobboldali, értelmiségi találkozón, hogy Magyarország magyar akar maradni, ragaszkodni akar továbbra is ahhoz az etnikai, kulturális összetételhez, ami az évszázadok során kialakult – beleértve a cigányságot is. És ha már befogadásról esik szó, akkor ott vannak a határon túli magyarok százezrei, akik bármikor, bármilyen esetben hazát találnak Magyarországon. De már ez sem kérdés, mert a három Fidesz-KDNP-s kormányzás ideje alatt először létrejött a magyar igazolvány, aztán törvényileg szabályozva lett a kettős állampolgárság ügye, ami egyenlő jogokat biztosít – az alkotmányunk is rögzíti- minden magyar számára, bárhol is éljen. Ami most történik Európában, az népvándorlás, hogy Magyarországot hónapok óta, az államhatárok semmibe vételével erőszakosan lerohanják, ezek az emberek nem biztonságot akarnak, hanem jobb életet. Úgy akarnak élni, mint mi, európaiak, európai módon. A mi életünket akarják, a többi csak liberális mellébeszélés, a valódi menekültek ezekhez a százezrekhez képest elenyészőek. Most üt vissza a globális világ, amit a média propagált világszerte. Százmilliók a világ elmaradott térségeiben, amit eddig a televízió képernyőin virtuálisan átélt, azt most a valóságban élné át, de nem otthon, hanem Európában. S természetesen minden univerzális jogot követelve. A kérdés az, hogy tíz-száz milliókat el tud e tartani Európa? Tud-e ennyi munkát adni, szállást, élelmet, szociális-egészségügyi ellátást úgy, hogy a befogadó európaiak ne mondanának le örökre a jóléti társadalom eszményéről előbb virtuálisan, majd tényszerűen.
Magyarországért felelős miniszterelnök, felelős állampolgár, szüleiért, gyermekeiért és nem utolsó sorban hazájáért felelős Orbán Viktor fejtette ki véleményét Kötcsén. Szerinte a liberális bla-bla-korszaknak vége van. S ez leginkább a menekültáradat kezelésében derült ki, ami megmutatta, hogy nemcsak a magyar, de a nemzetközi liberalizmus is identitás válságba került. Továbbra is egyetlen eszközük maradt a képmutatás. Jónak akarják magukat láttatni, keresztényi szeretetről beszélnek – aki megtagadják a keresztény Európát – és látványosan segítenek, ételt osztanak, de sohasem a sajátjukból. A keresztényi kötelezettség az soha nem lehet az állam dolga- amit a hazai balliberálisok követelnek a magyar kormánytól- az az egyéni felajánlásokból állhat. Hiszen az állam pénze, közös pénz és nincs olyan kormány, amelynek joga lenne szétosztani idegenből jött százezreknek, a hazai rászorultaknak is járó szociális juttatást. Tehát a liberálisok egyéni szinten is hipokriták. Magukat is jónak akarják láttatni: befogad a házába néhány migránst, akár az ingét is oda adja, de csak abból a százból. Persze, amikor magyar sorstársait kellene befogadni, segíteni, akkor a balliberális nem olyan segítőkész, sőt kampányol a határon kívül élő magyar testvérei ellen is, megtagadva a kettős állampolgárság megadását. Ők ilyenek, ezt látni kell. Megoldást a bevándorlási problémára sem ad, nem is akar adni, hiszen amikor hatalmon voltak -szocialisták, szabaddemokraták- akkor is a közös pénzt sajátjukként kezelték, az ország gazdaságát a csőd szélére vitték. Szemforgatás, önzés az életük, saját népükkel nem törődnek. A nemzeti liberalizmus nem más tehát, mint szervezet képmutatás.
A kötcsei találkozás egyértelműen világossá tette, hogy hiába gazdag Európa, ha gyengeséget mutat, akkor ide fognak jönni sok tízmilliónyian és elveszik azt, amire azt gondolják, hogy az övék. Ezzel kell szembesülnie minél előbb Európának. A kormányfő leszögezte: a határainkat minden áron meg kell védeni. Az az ország, amelynek nincs határa, az nem ország. Fontos az is, hogy Magyarország etnikai, kulturális összetétele megmaradjon. Ez is védelemre szorul. A liberálisok nyitott határokat szeretnének, támadják is emiatt a magyar kormányt. De a magyaroknak joguk van ahhoz, hogy eldöntsék, kikkel akarnak együtt élni. A magyar gazdaságnak sikeresnek kell maradnia. Az erős gazdaság a szuverenitásunk záloga. A nemzeti, keresztény identitáshoz, a megmaradáshoz szükség van mindennapi patriotizmusra és ennek a mindennapi patriotizmusnak főként a fiatalok körében kellene terjednie. Ennek a küzdelemnek a végeredménye végül is ezeknek a sikerétől fog eldőlni.
A nem sajtónyilvános kötcsei találkozó helyszíne előtt Varga György (MTI) fotózott.
Az emberek zöme egyetêrt a mondanivaló
jåval.Köszönjük,amit a hazånkēr tesz és
eddig is tett! Jó egêszséget tovâbbi kitartåst
Miniszterelnök Úr!
Szànalmas,libsi,böszme balfêkek! Mit êrte
tek ti egyàltalân az európai keresztênysêg
hez? Mêg a fogalmât sem ismeritek,akkor
miért beszêltek róla? Ti akartåtok éveken
ât az emberek szivéből Istent és a keresz
tênysēget szâműzni. De nem sikerült!
Magyarsåg kudarcai keserítői vagytok!
Egy nép nyelve, kultúrája, történelme sajátos érték, ezt mindenkép meg kell őrizni. Apáink, nagyapáink, ükapáink által létrehozott nemzeti örökségünket nem fogjuk idegenekre, idegen betolakodókra hagyni. Látni lehet nyugaton, hogy sehol nem asszimilálódnak, hanem mindenhol elkülönülnek és felépítik a maguk világát, saját szokásaikat, vallásukat, kultúrájukat ráerőszakolva a befogadókra. Az a liberális elmebaj, hogy nem állítunk karácsonyfát, mert ezzel megsértjük a muszlimok érzékenységét, nos ez gyengíti igazán a nyugatot. Behódolnak a beilleszkedni nem akaróknak.
Mi pedig egyszerűen nem kérünk olyanokból akik nem akarnak a mi szokásaink, a mi törvényeink és a mi szabályaink szerint élni.