Az Öreg Az Öreg, aki már mindent látott
Kilépett az Európai Unióból az Egyesült Királyság. A brit EU-tagság 2020 január 31-én, közép-európai idő szerint éjfélkor szűnt meg.
Az Európai Unió és elődszervezeteinek történetében a brit kilépésig nem volt példa teljes jogú tagország távozására. Az Egyesült Királyság 47 évet és egy hónapot töltött el az Európai Közösségek, majd utódja, az Európai Unió tagországaként. Francia pezsgők, belga sörök és megszámlálhatatlan mennyiségű brit zászló – így ünnepelte „függetlenségét” és „szabadságát” az egyszeri Brexit-párti a brit parlament előtt, így telt az ő számára a „felszabadulás” a „demokrácia ünnepén”, azon az estén, amikor londoni idő szerint este 11-kor megszűnt az Egyesült Királyság európai uniós tagsága. Érezni lehetett, hogy az angolok egy része valóban a függetlenség, a felhőtlen szabadság édes ízét kóstolgatják, a skótok és írek szomorúságukban gyertyát gyújtottak ezen a napon, mert a függetlenségüket féltették. Az Európai Parlament képviselői az Auld Lang Syne című skót műdalt énekelték, melyet Robert Burns skót költő 1788-ban írt egy korábbi népdal dallamára, s ezzel a képviselők búcsúztatták az Európai Uniót elhagyó Egyesült Királyságot, miután ratifikálták a britek uniós tagságának megszűnését.
Szép dal, elgondolkodtató és mélyen humanista:
„A régmúlt napokért kedves
A régi szép időkért
Iszunk majd egy pintnyi emberséget
A régi szép napok emlékére.”
Ahogyan elnéztem, hogy aztán Londonban tízezrek énekelték boldogan és harsányan a „God Save the Queen”-t, az Isten óvd a királynőt, az Egyesült Királyság hagyományosan használt nemzeti himnuszát a szabadság első perceiben, hirtelen eszembe jutott 1991. június 19-e, amikor az utolsó szovjet katonatiszt hagyta el peckesen Magyarországot.
Ezzel véget ért az 1944-45 óta tartó szovjet megszállás, amely (hasonlóan) 47 év és pár hónap szovjet rabságot jelentett a magyarok számára. Nálunk akkor Magyarországon már túl voltunk a rendszerváltás első évén, és sokunkban belülről jött a boldog és keserédes szabadság érzése, de nem volt utcabál, ünnepség, magyar Himnusz. Akkor már tudtuk, hogy a szabadságot, a vasfüggöny lebontását, nem a teljes függetlenség, a jogállamiság követte, hanem a régi, kommunista nomenklatúra rablóprivatizációja. Szemünk előtt szétosztották egymás között az állami, közös tulajdont, amit már 1988-ban, az átalakulási törvénnyel levajaztak, és az ígért jólét, fordulat helyett sokaknak a munkanélküliség, a nyomor, az eladósodás, a nélkülözés jutott.
Ők, a múlt belső bolsevik kollaboránsai nem mentek el az oroszokkal, hanem a nyakunkon maradtak.
Még abban is különböztünk az angolok önfeledt örömétől, hogy született ebben az időben egy utolsó szovjeteknek benyalós dal a Bye- bye Szása… Szövegírói a Pa-Dö-Dö együttesének énekesei, Lang Györgyi és Falusi Mariann. S lám, kit látunk még a szerzők között? Gréczy Zsoltot, a Népszabadság akkori újságíróját, a későbbi és jelenlegi gyurcsányista DK-s politikust, közismerten szexuális ragadozót. Micsoda gyalázat! Búcsúztatták, éltették az ország elnyomóit, elfeledve asszonyaink meggyalázóit, férfiaink gyilkosait, az 1956-os forradalom-és szabadságharc leverőit, a Gulág rabtelepeire elhurcolt 800 ezer magyar honfitársunkat. Micsoda lélek kellett ehhez, hogy ezt a szerzeményt előadják végleges szabadságunk napján.
Nekik nem egy magyar népdal, nekik nem Petőfi Sándor, Arany János jutott eszükbe, hanem ez:
„…Hisz látom, hogy mindenki boldogan integet
Én sírok egyedül, ég veled, ég veled…”
Tehát a két európai ország szabadságának és függetlenségének elnyerése s érzése között óriási a különbség.
Nem beszélve, hogy Nagy-Britannia évszázadok óta nagyhatalom, atomhatalom, mi pedig a történelmi területeinktől, ősi hagyományainktól, magyar lakosságunk millióitól megfosztott közép-európai ország vagyunk. Az tény, hogy amennyi előnyt jelentett az uniós tagság, annyi hátrányt és akadályt is jelent egy nemzet fejlődésében. A jónak induló európai szövetség egy ideig biztosítéka volt a Szovjetunióval és a kommunista blokkal szemben a szabadságnak, a függetlenségnek, a gazdasági fejlődésnek és az anyagi jólétnek.
Nem véletlen, hogy a rendszerváltás után (kicsit későn, 2004-ben) örömmel csatlakoztunk az Európai Unióhoz, abban a hitben, hogy magunk is európaiak vagyunk, immár több mint ezer éve. Legalább annyit adtunk Európa biztonságához, kulturális fejlődéséhez, mint amennyit kaptunk az úgymond Nyugattól.
Azonban az utóbbi évtizedben valami nagyon elromlott. Ez az Európa már nem Konrad Adenauer, Robert Schuman, Pompidou, avagy Helmut Kohl Európája, hanem egy szélsőségesen neoliberális, globalista, föderalista szemléletű Európáé, melynek célja a kevert európai népesség megteremtése, a nemzetállamok elpusztítása és egy központilag irányított Európai Egyesült Államok megteremtése. Mindezt a globalista elit akkor teszi, amikor már nem fenyegeti a vörös veszély, a bolsevista Szovjetunió, a szovjet blokk. De hát nem is fenyegetheti, mert ez az európai vezetés hordozza magában a bolsevizmus, a neoliberalizmus balos mételyét, ami egyben a keresztény, civilizált Európa önfeladását is tartalmazza.
Ennek megvalósítása jelentené a keresztény Európa végét.
Na, ettől szakadtak el az angolok, ettől szakadt el a Szigetország a saját, jól felfogott érdekében. Ma más veszedelmekkel kellene szembenéznie Európának: a másfélmilliárdnyi lakosságot számláló Kínával és a radikális iszlám terjesztőinek százmillióival, a terrorizmussal. Ezt ismerték fel a britek. Inkább saját magukban hisznek, inkább az Egyesült Államokkal szövetkeznek, mint egy katonailag gyengülő, a schengeni határokat feladó Európai Unióval.
Nem véletlen, hogy a britek megtartották a fontot, az eurót elutasították. Boris Johnson brit miniszterelnök közvetlenül a kilépés előtt közzétett üzenetében azt mondta, hogy az Európai Unió fejlődési iránya már nem felelt meg Nagy-Britannia igényeinek. Szerinte a legfontosabb annak kimondása, hogy a Brexit nem valaminek a vége, hanem kezdet, amikor „felmegy a függöny a mi nagy nemzeti drámánk új felvonása előtt”. Johnson szerint a kilépés részben arról is szól, hogy „a visszaszerzett szuverenitást” az emberek által megszavazott változások végrehajtására kell felhasználni, legyen szó a bevándorlás ellenőrzéséről, szabadkikötők létesítéséről, a brit halászati politika „felszabadításáról”, szabadkereskedelmi megállapodások megkötéséről, vagy „egyszerűen arról, hogy magunk alkothatjuk meg törvényeinket és szabályainkat az ország népének javára”.
Felvetődik a kérdés, hogy megtehetnénk-e ugyanezt, vagyis a kilépést, amit a britek tettek. Hiszen a keresztény, konzervatív kormány hatalomra kerülése óta (2010) állandó támadások érnek bennünket az Európai Unióban. Kifogásolták az Alaptörvény létrejöttét, hogy nincs szólás-és sajtószabadság, vagy Magyarország nem jogállam, a bírói függetlenség is veszélyben. A mondvacsinált vádakkal szemben Orbán Viktor miniszterelnök felvette a kesztyűt. Az Európai Unió és az Európai Parlament zöld, szociáldemokrata és egyéb balliberális képviselőit felhergelték Magyarország ellen, majd felbérelték a portugál kommunista Tavares, majd a zöldpárti Sargentini képviselőket, hogy a 7-es cikkely alapján minden jogától fosszák meg hazánkat. A Soros György által pénzelt képviselők százai és a hazai magyar balliberális ellenzék hathatós közreműködésével fogalmazták meg a valóságtól teljesen távol lévő hazug vádiratot. Sajnos az Európai Néppárt – aminek tagjai vagyunk – képviselőinek egy része is a Fidesz ellen fordult. Magyarország és Orbán Viktor immár tíz éve a célkeresztben van. Mindenki tudja, hogy sok más mellett a támadások, lejáratások valódi oka országunk migráns-ellenessége, azaz, hogy illegális határátlépők százezreit nem engedünk be országunkba. Pedig Magyarország nem tesz mást, mint betartja az Európai Unió schengeni egyezményét és még számos más uniós szerződést.
Jelenleg elhamarkodott lenne az Európai Unióból való kilépésünk. A Visegrádi négyekkel és más, hasonlóan gondolkodó országokkal be kell bizonyítanunk igazunkat. Mi keresztény, nemzetállamok fejlődését garantáló Európát akarunk.
S a briteknek miért éri meg?
Az előző érveken túl még csaknem 52 nemzetközösségi állammal tud tartani politikai, gazdasági és kereskedelmi kapcsolatot. Úgyszólván az egész világgal kereskedhet. Számukra az Európai Unión kívül is van élet. Nekünk még van mit építkezni. Az biztos, amíg a többség által megválasztott Fidesz-KDNP vezeti az országot, addig nincs mit félnünk.
Fő az egymás iránti bizalom. Egy valami az elmúlt évtizedekben azért kiderült. Nem értettük hosszú ideig, hogy a rendszerváltás kezdete óta miért értenek szót a nyugati politikusokkal, bank- és megmondó emberekkel az MSZP, az SZDSZ vezetői, azaz a volt nómenklatúra leszármazottai? Miért kötnek önfeledten velük üzleteket, miért nézik el ahogyan a balliberális kormányzás idején ez az oldal (Hornék, Medgyessyék, Gyurcsányék) gazdaságilag tönkreteszi az országot és eladják áron alul a nemzeti vagyont. Nem értettük. Aztán lassan világosodni kezdett minden. Ezek egy tőről fakadnak (a 68-asok, a kommunisták és szocialisták, a liberális zöldek), legalábbis a liberális, globalista és nemzetellenes szemléletben.
De mégis, van közöttük egy óriási különbség. Amíg itthon az éppen kormányzó balliberálisok eladták a családi ezüst készletet, a közös vagyonunkat, addig a külföldi pénzemberek begyűjtötték azt, a régi kapitalista módon. Ők ehhez értenek. Itt meg néhányan az áruláshoz.
90 előtt odavágytunk. Aztán az ország jó része érezte, hogy bűzlik valami, nemcsak Dániában.
Most meg kifele vágyakozunk.
Én a belépésre nemmel szavaztam. Soha egyetlen pillanatig sem bíztam a nyugati hatalmakban. Eleddig nem adtak okot ugyanis bizalomra! A jelét sem mutatták a tisztességnek soha! De most azt mondom, jó, hogy csatlakoztunk, mert akik “odavágytak”, már ők is láthatják, micsoda egy gerinctelen, gyülevész banda ez.
Lesz átmeneti pár év, amikor lesznek nehézségek és az ezzel együtttjáró lázító balosok. Aztán majd megkötik az összes társulási egyezményt az EU-val, meglesznek a keretek és a kiszámíthatóság. Mint Svájc esetében. Ezután pedig a maguk urai és ők döntik el, hogy kit engednek oda, kivel akarnak üzletelni és kivel nem. A saját érdekük lesz az első helyen és senki sem vonja őket felelőségre Nem lesz 7-es cikkely és hasonló koncepciós eljárások. Irigylésre méltó lesz a helyzetük 10 éven belül ! Mi pedig tartunk feltartóztathatatlanul a liberális diktatúrába, ami az EU-ban hosszú távon elkerülhetetlen…Sajnos nálunk ez nem megoldás, mert gazdaságilag a végtelenségig kiszolgáltatottak lettünk a Nyugatnak. Pár év alatt lenulláznának minket, ha kilépnénk és forradalom lenne az elszegényedés miatt. Kizárólag az a megoldás, ha igaz szövetségeseket szerzünk az EU-n belül, akik nem árulnak el minket, ha kenyértörésre kerül a sor.
Amúgy sem segitene a népszavazás… Elbutult szolganép lettünk, tisztelet a kivételeknek, az EU maga a csoda, mert sokan igy gondolják. Főleg akik továbbra is szeretnének mosogatni meg takaritani valahol Nyugat-Európában..
Nem értek egyet azzal az örvendezéssel, hogy a britek jól járnak a kilépéssel.
Az a nép amelynek fővárosát muzulmán vezeti, ahol a belügyminiszter a Koránra esküszik fel. Ahol évtizedig csak fehér őslakos gyereklányokat használnak muszlim bandák prostituáltnak, s a rendőrség végig tudott róla, de nem lépett közbe mert félt a rasszizmus megbélyegzéstől, ahol a fővárost már Halef-Londonnak kellene nevezni, ahol férfi erőszaktevőt tesznek női börtönbe, ahol óvodás (persze csak fehéret) csoportokat érzékenyíthetnek kirúzsozott pedofil “gender”szörnyek, ahol őslakos fehér nem juthat be egyetemre, viszont ennek következményeként IQ negatív bajnokok lesznek brittudósok…
Ott azt kell feltételeznem, hogy már akkora a baj, ami nem éppen a szép szabad jövőt ígéri.
A britek azért szavazták ki magukat, mert érzik, hogy nagy a cólesz, de nem merik kimondani, ezért kivetítették az Európai unióra a haragjukat.
Mert Soros Brüsszele semmivel sem kártékonyabb, mint a mostani álbrit vezetésük. Mert a baj, hogy mázsaszámra engedtek be léhűtőket, amik tönkreteszik országukat, őslakosaikat azért nem a brüsszeli idióták kezdték, hanem már sokkal korábban mint 2015 az angolok, skótok, írek saját maguk.
Naprózsa! Ettől az EU védené meg őket?! Ezt már visszavonhatatlanul elintézték maguknak. ( Csak kis adalék, 90-ben angol lányokat tanítottam magyar nyelvre. Az öt közül egyik sem ismerte Shakespeare szonettjeit! Nem tanulták otthon! )Ne viccelj már, szentem-lelkem! Gazdaságilag nekik lehúzás volt. A többi meg szarhab a fospalacsintán.
Nincs kettőnk között ellentmondás, kedves Győző2018. Egy szóval sem mondtam, hogy az Unió mentené meg a briteket. Pont az ellenkezőjét állítom: nem menekültek meg, nem lettek szabadok. Ha Brüsszelt lerázva nem kezdenek gyorsan kirakni élősködő muzulmánokat és leállítani a genderfasizmust, akkor semmitől se szabadultak most meg. Ugyanabban sza..os palacsintában vannak mint eddig, amit csakis maguknak köszönhetnek.
Nálunk ugyanis valóban szabadság lenne kilépni, mert ránk az unió akarja kényszeríteni a genderterrort és iszlamizálást, de a britek ezt már sokkal korábban saját maguk tették, mégpedig önként és lustaságból, hogy ne kelljen tanulniuk és dolgozniuk, s a kilépéssel semmit sem oldottak meg.
Hogyne, persze! Csupa “lustaságból” lettek ilyen nagy nemzetté! Ahelyett, hogy itt osztod az észt az angoloknak és nevetségessé teszed magad, menj le Gyöngyöspatára, rakjál gyorsan rendet az élősködők között.
Good luck brave Britain !
“Zsanett”nek :
Egy kicsikét még ráolvasol a témára ( egy-két évig), és rájössz arra hogy Naprózsa-nak és gyozo2018-nak van igaza.
Az angol már régen nem nagy nemzet, Zsanett úrhölgy. Le tetszett maradni valamiről, úgy 1918-tól, amikoris csak az amcsik segítségével “nyertek” háborút, és 1945-ben dettó. A gyarmataikat elvesztették, sőt majdnem az országukat is, mikor Mahatma Ghandi felajánlotta, hogy nem támadja őket, addig míg bombázzák őket a hitleristák.
A nagy nemzetük úgy múlt el, mikor akárcsak a spanyolok, portugálok, hollandok a gyarmati kifosztásból meggazdagodva leszoktak a munkáról. Ezután engedték be a volt gyarmatokról a piszkos munkát végzőket, majd tőlünk keletiektől is elcsábították és csábítják az orvosainkat és szakembereinket.
Én az Angliában élő vagy dolgozó keletieknek és honfitársainknak hiszek, akik szerint ugyanúgy mint Svédország Anglia is már elveszett. Ahol eléri a muzulmánok száma a 10%-ot ott békésen az eliszámosítási folyamat már nem oldható meg. Mostmár csak erőszakkal és polgárháborúval lehetne visszafordítani a kalifátussá válást, s nem úgy fest, hogy akarnának harcolni az ősangolok a hazájukért.
A kint dolgozók mind mesélik, az angol nagyképű, de nagyon szereti, ha mások is hozzáférnek a munkához, London és a legtöbb nagyváros feketéllik az idegenektől és szégyen gyalázat, egy olyan országban, ahol a királynő egyben a keresztény egyház feje, szaporodnak a mecsetek és a rejtett sharia bíróságok.
Nem engem kell kioktatni, hogy menjek rendet rakni az 500 éve beengedett “élősködők” között, aminek nem is értem mi köze ahhoz, hogy sajnálom is az angolokat, de el is ítélem, mert ők pár évtized alatt tudták magukra húzni az élősködőiket, nem tanultak a történelemből, hogy ez nem vezet jóra.
S ha már az élősködőknél tartunk, az angolokra bőven ráillik e jelző, hisz fél világot kifosztva ők élősködtek többszáz éven át a gyarmataikon, sőt kelet-Európa népein még ma is.
Tévedés azt hinni, mivel haragszom a britekre, mert elszúrták országukat, nem tisztelem az eredeti brit ősnépeket és kultúrájukat. Kedvencem a “Csengetett, Mylord?”, szeretetteljes humora és eleganciája, a Monthy Pyton, a “Fekete Vipera”, a Doc. Martin, a Midsomer gyilkosságok, Waczak szálló… stb.
Értük haragszom mert ilyen balga módon elvesztegették múltjukat, és nagyon úgy fest, hogy a jövőjük és kétséges, s nem akarom gyönyörű favázas ódon angol városkákban idegen hódítók minaretjeit látni, előttük levágott kézfejekkel. S ez a kilépés nem a szabadságot hozza el nekik, hanem a további korlátlan eliszlámosítást, hisz épp minap közölték, hogy mindenhonnan várják a képzett szakembereket. Vagyis egyáltalán nem akarnak a multikulti ellen védekezni, mert igenis jódolgukban eme egykor okos szorgalmas nép alaposan ellustult.
+ JAMES BOWEN
…hát valahogy így lehetne összefoglalni ezt az állapotot amibe kerültünk. úgy hívják csapda.
nagyon jó ez a cikk!!!!
Ehhez érdemes elolvasni Bayer cikkét az MN-ben. A kettő együtt egész.
Ha még hozzávesszük Bogár interjúját a Gondolán, akkor az egész mechanizmus tiszta.
A nagyhatalmak csiki-csuki játékot játszhatnak.
A több évszázadon keresztül kifosztott Magyarország, a Kárpátmedence, Közép-és Kelet-Európa nem ugrálhat.
Az ideális az lenne, ha együtt ugranánk ki, de elintézték anno Trianonban, hogy a valós, szoros összefogás ne jöhessen létre.
Az únióból,csak a V4-kkel együtt érdemes lelépni.
Nem tudom,van-e ennyire egyező véleményünk velük? De nem ártana megtudni.
Ha meg is valósulhatna, s külön gazdasági szövetség jöhetne létre, bosszú szankciókkal akarnák felrobbantani, már, ha…
Vagy idő múlva az egészet megint betagolni valami rakás szarba. A NATO-tagság bonyolítja.
a NATO TAGSÁG EGY SZÉP akármicsoda, a törökök már vagy 30 éve tagok, az unijóba mégsem tudnak belépni, régen volt valamikor egy olyan kifejezés, hogy élettér,mindkét oldal törekedett rá, és a közép-kelet ide esik mindkét oldal számára, úgy hogy sztem a tartós tej vételét itt óvatosan, figyelmesen kell kezelni.
Még jöhet a kutyára dér! De hogy ki a kutya ebben az esetben, azt nem tudom. És hogy mi lesz a dér, azt sem. De az biztos, amit itt írnak: a “Nyugatot” csak az önérdek vezérelte. Kíváncsi lennék, mennyi pénzt szedtek ki a közép- és kelet-európai népek zsebéből 1970 óta, a miénkből vagy 2-3 év GDP-t? A lengyelekéből? A románok éhkoppal fizettek az olcsó nyugati vajért, húsért. Lassan minden idevaló nép rájön erre, még azok is, akik a 20. századdal -úgy hitték- jól jártak. Pl. szlovákok. Épp ők meg a románok a gyenge láncszemek. Jó lenne, ha valaki kiszámolná, mennyi is az annyi. Jó lenne, ha a dolgok békésen változnának meg, mert a nagy kataklizmákat mindig a csóró közép-európaiak fizették meg a legdrágábban.
A 2. világháborúban is: nem mindegy, hogy norvég, holland, vagy pláne dán és svéd voltál, vagy lengyel, magyar avagy román, szerb.
A VOR (Vörös Október Ruhagyár) és a MÁJUS1 RUHAGYÁR már akkor bérmunkában állította össze a ruhákat a németeknek.
Ha az EU annyira korrekt és nagyszerű, az EP képviselői csupa kitűnő döntést hoztak az elmúlt időszakban a jogállamiságtól a migráns kérdés problémáján keresztül az Európai Ügyészségig, akkor miért is léptek ki a kő konzervatív (királyság, bal oldali közlekedés, londoni cab, piros telefonfülke, stb.) angolok?!?!
Egy vérbeli “értő’ ballib gyökér megpróbálná elmagyarázni?
Nagy Britániának, a majdani egykori Brit Birodalomnak, az Egyesült Királyságnak mint régebbi vezető gyarmattartónak nem tetszett az hogy Brüsszelben gyarmatként kezelik őket és dirigálnak nekik.
Ennyi.
Magyarország legalább 450 évig gyarmat volt, itt más az emberek lelkülete.
De remélem előbb utóbb itt is kigyógyul a lakosság a gyarmati lelkületből.
Évente százezernyi fiatal végzi el a középiskolát ismeretek, munkára való készség és képesség nélkül. A tovább tanulók 30 százaléka is lemorzsolódik. Tömbben leszavaznák a kilépést, hogy mehessenek nyugatra segédmunkásnak. (Hogy miért, abba nem megyek most bele. Itt is megvitattuk már.)
Szóval ha most lenne népszavazás a kiklépésről, a többség bent maradna.
Ez a demokrácia győzelme, a szuverenitás helyreállítása, de minden győzelemnek ára van.
Talán kissé késő, de sehol sem olvastam, vagy hallottam sem a médiában, sem a kampányban (lehet, hogy csak elkerülte a figyelmemet) :
A Berlini Humboldt Egyetem 2006-ban egy körlevelet küldött szét európai társszervezeteinek, melyben felháborodásuknak adtak hangot amiatt, hogy Niedermüllert 2004. december óta nem látták az egyetemen, illetve mert tetemes adósságot hagyott maga után. Az egyetem kijelentette, hogy Niedermüller többé nem tagja a Humboldt Egyetemnek, sem az Európai Etnológiai Intézetnek, továbbá nem használhatja professzori címét.[5]
Forrás: Wikipedia Niedermüller Péter
régen az ilyenre mondták, a mi kutyánk kölyke.