Az Öreg Az Öreg, aki már mindent látott
Egyre kevesebben élnek igazi ötvenhatosok, ezen a héten meghalt Dénes János kilencvenegy éves korában. A Kőbányai Gyógyszergyár Munkástanácsának elnöke volt 1956-ban és a Nagy-budapesti Központi Munkástanács tagjaként dolgozott csaknem fél évig, letartóztatásáig. A kádári megtorláskor tizenöt évre ítélik, 1963-ban részleges amnesztiával szabadul. Bár vegyésztechnikus volt a végzettsége, mégis a rendszerváltásig munkásként dolgozott Kőbányán. Az MDF egyik alapító tagja, volt országgyűlési képviselő.
Csaknem húsz éve kerestem meg kőbányai, kertes házában, ahol virágjait gondozta, szőlőt művelt. Tagbaszakadt, valódi melós volt, ezt nem is titkolta. Leültünk, megkóstoltuk saját termelte borát és órákon át beszélgettünk. [Az interjú itt olvasható: Stefka István: Ötvenhat arcai.]
A forradalom és szabadságharc nem ért végett a szovjet invázió után, 1956. november 4-én, hanem folytatódott a munkástanácsok által szervezett országos sztrájkokkal egészen 1957 márciusáig. Dénes János ebben tevékenyen részt vett Rácz Sándorral, a Nagy-budapesti Központi Munkástanács elnökével és helyettesével, Bali Sándorral.
Kádár Jánosék, Münnich Ferencék, Biszku Béláék, Apró Antalék, egyszóval a Magyar Szocialista Munkáspárt véresszájú politikusai fenyegetőztek, megpróbáltak egyezkedni a munkástanácsok vezetőivel, hogy nyugodjanak bele a szovjet megszállásba, a semlegesség, a függetlenség feladásába és csendesítsék le az embereket. A közhangulat azonban ezt nem engedte.
Folytatódott a bolsevik erőszak, gyilkosságok, sortűzek, kivégzések, akárcsak 1919-ben Kun Béláék, Szamuely Tiborék idején vagy a Rákosi-korszakban.
Még egy pohár bort megittunk. Dénes Jánosból ömlött a szó.
December 6-án a Nyugati pályaudvarnál dördült el a sortűz, ahol a pufajkás Horn Gyula is jelen volt. Majd december 8-án Salgótarjánban munkásokat gyilkoltak meg a karhatalmisták.
„Elképzelheti, hogy milyen volt a hangulat a budapesti Központi Munkástanács ülésén az Építők Házában, amikor berobbant a hír, hogy több mint száz embert géppuskával lőttek agyon Salgótarjánban. A szovjetek és a helyi pufajkások odacsábították a tömeget, majd szétlőtték őket. Az óvatosabbak álláspontját elsodorták az események, Rácz Sándor álláspontja győzött. Jómagam is felszólaltam, és totális sztrájkot javasoltam. Elfogadták a javaslatomat. 1956. december 11–12-én sztrájkba léptünk.”
A sortüzek miatt a hatása óriási volt, mert ez egyben a Kádár-rendszer elleni „népszavazást” is jelentette: a magyar nép nemet mondott a kádári diktatúrára.
„Ekkor tartóztatták le Bali Sándort és Rácz Sándort, és még sokakat közülünk. Én még február 26-ig a helyemen tudtam maradni. Ezután nem sokkal letartóztattak. Izgatás vádjával a Fővárosi Bíróság elé kerültem. Tutsek vérbíró elé kerültem, kaptam tizenöt évet.”
Dénes Jánossal való beszélgetésünk aztán átterelődött a rendszerváltás előtti időszakra. Ott volt 1987-ben a lakiteleki sátorban. Az ő szájából hangzott el először: „KÁDÁRNAK MENNIE KELL.” (Stefka István: Rendszerváltók – Mi történik itt?)
„1956-ot nem tőlünk rabolták el, hanem jogos örökösétől, a magyar néptől, a magyar fiataloktól rabolták el – folytatta a kőbányai munkástanácsok egykori elnöke. – Hogy kik? Azok, akik a Reagan–Gorbacsov-találkozó után nemzetközi és helyi viszonylatban Kelet- és Közép-Európa átalakulását szervezték. Erre csak menet közben jöttem rá. Az MDF színeiben országgyűlési képviselő lettem 1990-től négy évig!”
„Hittel voltam országgyűlési képviselő. Én hittem abban, hogy a történelem számunkra futószalagon hozza 1956 világraszóló igazsága alapján a történelmi lehetőséget. Ezzel a felelősséggel mentem be a magyar parlamentbe, amit én még akkor magyar parlamentnek hittem. Mélységesen csalódtam.”
– Miben csalódott? – kérdeztem.
„Amiket elkövettek a magyar nép ellen! A taxisblokáddal meggyalázták 1956-ot. A taxisblokád idején még a napok is úgy estek, mint 1956 októberében.
Mese, hogy a benzináremelés ellen vonultak ki a taxisok. Nézze meg, hogy azóta milyen őrületes módon emelik a benzin árát! Állandóan és folyamatosan. Mégis csend van. Ellopták minden öröm lehetőségét, ellopták a nemzet felemelkedésének reményét. Ellopták az Expó megrendezésének jogát, és most semmissé tették az olimpiai részvételünk lehetőségét is.
Ellopták tőlünk 1996-ban honfoglalásunk 1100. évfordulójának és az 1956-os forradalom negyvenedik évfordulójának méltó megünneplését is. Helyette kaptuk Horn Gyulát, a pufajkás miniszterelnököt, most pedig Medgyessy Pétert és az MSZMP utódpártját.
Ezzel gyalázták meg a magyar népet. Kiszolgáltatott társadalom lettünk, ide jutottunk el. Éppen ezért nem hiszek a „birkanép” meséjében. Az a leggyalázatosabb, aki ezt kiejti a száján. Mert a magyar nép jelesen vizsgázott 1956-ban, tizenkét év kemény diktatúra után.
Aztán jelesre vizsgáztunk a Hősök terén is a rendszerváltás előtt, amikor százezrek tüntettek az erdélyi falurombolás ellen. Őfelsége a magyar nép jelesre vizsgázott az 1990-es választáskor is, amikor keresztény, nemzeti programmal kormányzási lehetőséget adott a Magyar Demokrata Fórumnak és koalíciós partnereinek.” (Stefka István: Ötvenhat lövészárkai)
Utoljára a Gyurcsány–Bajnai-korszak utolsó évében találkoztam Dénes Jánossal. Visszavonult a politikától.
Ötvenhatos könyveket árult ötvenhatos és nemzeti rendezvényeken. Tőle vettem meg a Dr. Utólag Visszaemlékezése című Csurka István-könyvet, amit sehol sem lehetett már akkor kapni.
Ekkor hajolt hozzám közelebb és ezt súgta:
„Kérem, elértük a paratifuszos malac nívóját. Ebben a testi, lelki, erkölcsi, biológiai állapotban, amelyben van ez az ország, ötven év alatt eltűnünk a moslékban. A palesztinoknak még van esélyük, lehajolnak a kőért. Nálunk már nem hajol le senki.”
Dénes János utolsó éveiben megkeresedett lett, mint több 1956-os csalódott forradalmár.
Hogy mit gondolt az elmúlt tizenegy évről, azt nem tudom, mert bezárkózott kőbányai házába, nem fogadott senkit. Remélem, ez a mély csalódottsága utolsó éveiben valamennyire feloldódott.
Én viszont úgy gondolom, hogy egyre többen vagyunk, akik lehajolnak azért a kőért.
Az 1919-es Tanácsköztársaság szovjet mintára alakult, a tanács szó jelentése oroszul =szovjet.
A Tanácsköztársaság 1919. április 2-án megjelent a Forradalmi Kormányzótanács XXVI. rendelete „A Tanácsköztársaság alkotmánya” cím alatt. Ennek ” 1. §-a kimondta: katona- és földmívestanácsokban dolgozó nép hozza a törvényeket, hajtja azokat végre és bíráskodik azok megszegői felett.”
Ez a törvény tömény önbíráskodás és emberrek gyilkolása , pogrom,koncolás, mert a törvényt hozó, abíráskodó és végrehajtó ugyanaz.
Sajnos az 1956-os zavargásoknak is a legfőbb kommunista szókincse volt a”munkástanácsok” 1919-es nosztalgiázása.
Már nagyon unalmas a sok maradi “munkástanács” emlegetése, ami egyben komoly veszélyérzetet teremt.
Jó lenne ha már egyszer a magyar nép kijózanodna és be lenne fejezve a “munkástanács” nosztalgia, ami nem más mint tömány kommunista szókincs és fogalom.
Összemosni a frontlógós stricikből álló 19-es “katonatanácsokat” az 56-os munkástanácsokkal gazemberség.
56 kapcsán zavargásokról beszélni hazugság.
Azt kívánni, hogy valami “be lenne fejezve” műveletlenség.
1956 egy vesztes zavargás.
(1848 is vesztes volt, az se forradalom, de hivatalosan is függetlenségi háború, az igaz hogy vesztes).
A vesztes zavargásokat inkább gyászolni kell és nem úgy kell ünnepelni mintha győztes forradalom lett voltna.
Se nem győztes, és se nem forradalom.
Csak az őszinte gyász indokolt 1956 esetében, ugyanúgy mint 1848 (márc.15) esetében.
Ahol a gyásznak van helye , ott cinikus gúnyolódás az ünneplés.
” k”
Nem kellene itt vikipédiás logikával firkálni.
Nem gondolod,hogy sokan únjuk már a szövegedet. Ez nem nosztalgiázás ez történelem.
Nehogy azt hidd hogy azok az emberek harcban,munkaszervezésben,lexikális és gyakorlati tudásban
alábbvalók voltak mint a maiak. Sőtt a Rákosi és Kádár rendszer munkása szellentéssel vinné földre a maiakat.
Én már éltem a Rákosi rendszerben is. Nem mai VIKIPÉDIÁS tananyagot tanultam.
Ha neked veszélyérzet a tanács akkor valami komoly gond van nálad.
Persze máshol már leírtad hogy a Kádár rendszer munkása alulképzett és tudatlan volt.
Lehet hogy egy úrigyerek az okostelefonjából ezt szívja de pont ellenkezőleg áll a dolog.
Kisfiam a történelmet ne akard meghamisítani!!!
Ne akarjál az 56-os forradalomból díszmagyaros kurucfelkelést csinálni.
Nosztalgia,eszem megáll. LEKÖPNÉNEK A MUNKÁSTANÁCS TAGOK AZ ORSZÁG MINDEN RÉSZÉRŐL
AMENNYIBEN MÉG KI SEM ENGEDNÉD MONDANI TITULUSUKAT. Sajnos már alig élnek a MUNKÁSTANÁCS
TAGOK. IGY NAGYBETŰVEL. DICSŐSÉG A HŐS FORRADALMÁROKNAK !
nemzeti
2021-10-21 at 15:24
Megértem hogy fáj az igazság.
De sajnos a tények azok tények, és túlságosan nyílvánvaló a munkástanács és a szovjet azobosság. A Tanácsköztársaságban ez összeforrt a munkások (“tanácsok”) által csinált lincseléssel, és a fentebb idézet törvény által próbálták ezt legalizálni.
A “intelligens” látszatába akarsz bújni amikor szememre hányod a “wikipédia” forrást, de azért bátran lesüllyedsz arra a szintre amikor a következő hasonlattal véded a Rákosi-Kádár rendszert : “Sőtt a Rákosi és Kádár rendszer munkása szellentéssel vinné földre a maiakat.”
Arról panaszkodsz : “hogy sokan únjuk már a szövegedet” , de azért reagálsz rá, de azért továbbra is számíts arra hogy a kökemény igazságot és a tényeket fogod tőlem megkapni, akármennyire is fáj ez neked, vagy másnak.
Próbálj értelmesebben reagálni erre a problémára.
*******
Akár tetszik, akár nem, a munkástanácsok emlegetése a Tanácsköztársaság primitív reklámja, az önbíráskodó kommunisták által csinált gyilkosságok miatt a Tanácsköztársaság idejében.
Ezekből az ocsmányságokból a magyar népnek ki kellene gyógyulni, ki kellene józanodni.
nemzeti
2021-10-21 at 15:24
Jut eszembe: én beszéltem olyanokkal akik éltek a Tanácsköztársaság idejében, és rettegrteg a Tanácsköztársaságtól, és annak “munkástanácsaitól”.
Te tudod mi az hogy rettegés??????
Az a gyanum hogy nem.
” K”
Értelmesen reagáltam kishaver !
Valószínű nem dolgoztál a Kádár rendszer gyáraiban.
Az ottani munkások szakmai képzése verte a nagy nyugati gyárak munkásaiét
Az meg hogy beleakaszkodsz az 56-os munkástanácsokba a primitívség netovábbja.
S hogy jelentéktelennek nevezted a mai magyar autógyárak munkaadását a magyar családoknak az idiótizmus.
S ennek a véleménynek semmi köze az MSZMP vagy Fidesz pártpolitikájához.
Akkor te már saját magadtól is rettegsz,kisfiam.
Ne járasd már le magad!
K !!
Bukohill is megmondja rólad,hogy lesír a műveletlenség rólad.
nemzeti
2021-10-23 at 09:58
Na kedves “nemzeti” :
Te a hasadra ütsz, és olyanokat állítasz amiről sohasem győződtél meg, sorozatosan kamuzol, hazudsz.
Állításoddal ellentétben sok évtizedet dolgoztam a kommunizmusban, és nagyon is jól ismerem a “szocialista embertípus” munkamorálját.
Nem ok nélkül ment gazdaságilag csődbe a kommunista rendszer 1990 előtt :
Minden lusta kommunista diplomát kapott,
és minden lusta kommunista munka nélkül fizetést kapott.
A “gyáron belüli munkanélküliség” csúcsra volt járatva.
Az elemi logikával sem rendelkezel és ezért részletesen leírom neked hogy értsd, próbáld lassan olvasni:
A “tanács ” szó orosztul “szovjetet” jelent. Nem ok nélkül hívták az 1919-es Tanácsköztársaságot “Tanács”köztársaságnak: a földmunkás,katona és munkástanácsok megalakulása miatt, és fentebb visszamenve olvashatod az általam beszúrt Tanácsköztársaság alkotmányából idézett első paragrafust, melyben a “tanács” törvényhozói,bírói és végrehajtói hatalom, és ezért tekinthetőek a kommunista munkástanácsok primitív önbíráskodásnak,(lincselőknek).
Sajnos az egy tragikus egybeesés az 1919-es Tanácsköztársasággal hogy 1956-os zavargásokban sorra alakultak a kommunistázó (nosztalgiázó) munkástanácsok , bár voltak az egyetemistáknak olyan követelés pontjai ahol többpártrendszert, szovjet kivonulást stb követeltek, de nem ez volt a jellemző hanem a munkástanácsok.
A vesztes zavargásokat inkább gyászolni kell és nem úgy kell ünnepelni mintha győztes forradalom lett voltna.Se nem győztes, és se nem forradalom.
Csak az őszinte gyász indokolt.
K
Nem képes (mert nem is hajlandó) felfogni, hogy az 56-os szabadságharc vérbefojtása után pontosan a munkástanácsok ellenállása rántotta le végleg a leplet, a szóban lépten-nyomon a munkásságra hivatkozó, a megszállók szuronyaira épülő sötét diktatúráról.
Helyette (mint az MTA) elkezd nyelvészkedni és leszovjetezi a magyar szabadságért fellépő magyar munkásokat.
Volt már harminchárom olyan év, amikor senki nem beszélhetett nyilvánosan az 56-os munkástanácsokról, csak fasiszta, horthysta, stb felbujtókról.
Aki vissza akarja hozni a szájkosarat és zavargásoknak titulálja 56-ot, az bizony oldalt választott.
P.S.
Egy pufajkásnak valóban minden oka megvan gyászolni.
Sajnálom, a munkástanács az csak önbíráskodó lincselő munkástanács,kommunista színjáték, ez nemcsak nyelvészkedés és szóazonosság a Tanácsköztársasággal.
Valóban az egyetemistáknál volt függetlenségi törekvés 1956-ban,töbpártrendszerre törekvés, de nem ez volt az általános, hanem a kommunista munkástanács.
Az 1956 áldozatait gyászolni kell.
Csak az őszinte gyász indokolt 1956 esetében, ugyanúgy mint 1848 (márc.15) esetében.
Ahol a gyásznak van helye , ott cinikus gúnyolódás az ünneplés.
Elveszített zavargást ahol csak függetlenségi és forradalmi szándék volt, nem lehet ünnepelni csak gyászolni.
K
Március 15-én ünnepeljük a szabadságharc hőseit, október 6-án gyászoljuk áldozatait.
Október 23-án egy másik szabadságharc hőseit ünnepeljük, de maga elvenné az ünnepeinket és minden nap gyászoltatna bennünket, mert maga egy igazi kútmérgező.
Dögkút van a lelke helyén.
Meg is érdemli.
Akár tetsziuk akár nem , vesztett veszteséges esemémyek ünneplése cinikus gúnyolódás.
Tessék szives lenni a szomszédba menni, és megnézni az osztrákokat, még a győztes eseményeket sem ünneplik, csak a vallásosat, illetve az örökös semlegesség napját ami szintén egy okafogyott, mert már nem semlegesek,
de ha ausztriában vesztes eseményt ünnepelne, akkor lehet hogy megnyúznák élve.
Ha már megemlítette a “dögkútat” akkor az leginkább az ön lelke mélyén van.
2006-ban, fiatalon, lehajoltunk a kőért…
Dénes János egyike volt az utolsó, eddig élő 56-os hősöknek. Nem csoda, hogy megcsömörlött Ő is az elmaradt felelősségre vonásoktól. A kommunista utódok még ma is büntetlenül élő vezető politikusaitól. Ő is hirdette Csurka Istvánnal együtt az un. “Rózsavölgyi paktum” valóságát. Ismerek még egy hozzá mérhető 56-os hőst, a 90 éves Molnár V.Józsefet, akit szintén az elfeledés homálya kisér. Ő ELTE 56-os diákjainak volt vezetője. Többek között egy év sötétzárka volt a “jutalma”. Wittner Mária már többször próbált közbenjárni, hogy ismerjék el a forradalomban és tudományos munkásságában végzett érdemeit. A XVI. kerület Díszpolgára. Többet érdemelne.