Nem Nagy Imre, nem a reform-kommunisták robbantották ki a forradalmat, nem a csalódott párttitkárok, párttagok harcoltak a szovjet tankok és a pufajkások ellen, hanem a pesti és budai srácok, az egyetemisták, a munkások és a magyar értelmiség nagy része, amihez csatlakozott a parasztság, és a vidéki városok döntő többsége. Össznépi felkelésről volt szó a szabadságért. Miért nem tesszük rendbe történelmünket? Máig  sincs semmi …

Ismét vízre szállt Budapesten a Polgári Gondola. Az 1995-ös kezdeményezés fő célja az volt, hogy az akkori értékválságban megfogalmazza a polgári értékrend kereteit. A húsz éve kimondott alapvetés mai is érvényes: a keresztény, konzervatív jobboldalnak van erkölcse, tudja mit kell cselekednie népe érdekében. A magyar polgárt tehát a polgári értékrend különbözteti meg a homo sovieticustól. Sajnos homo sovieticusokkal még ma is el vagyunk látva, bár létszámuk szerencsére egyre fogyatkozik. Szellemi vezérük pedig a demagógiával bőven ellátott Gyurcsány Ferenc.

Ha ez az engedékenység folytatódik, akkor Európa a weimarizálódás útjára lép. S az nem más, mint egy jogállami rendszer felbomlásának és diktatúrává válásának spontán folyamata, melynek során az állam elveszti erőszakmonopóliumát, és a szélsőséges politikai erők kezébe kerül a hatalom.

Egy barátomtól kaptam legutóbb ezt az sms-t: ,,Állati sürgősen meló kéne, összeomlottunk anyagilag. Közel állok az öngyilkossághoz”. Amikor elolvastam, végig futott rajtam a borzongás. Na, ne! Ide jutott a rendszerváltás óta eltelt huszonötödik évfordulón egy jó nevű, az irodalmi életben sikeres, József Attila-díjas, ötvenes férfi a családjával? Ezt nem hiszem el. Nincs aki mellé álljon, a jelentős politikai karriert befutó …