Európa végvára

Talán Kövér László, a Fidesz Választmány elnöke fogalmazta meg legpontosabban a Fidesz 27. kongresszusa utáni hónapok programját. Dobó Istvánt idézte, az egri vár kapitányát, aki a várvédői ima és eskü kapcsán így szólt védőtársaihoz: „Ebben a várban van most a maradék ország sorsa”. Vagyis Dobó az egri vár sorsát a hazával azonosította.

Kövér ezt úgy értelmezte, hogy Orbán Viktor miniszterelnök és a Fidesz-KDNP pártszövetség az a vár, amely a többség támogatásával az ország és Európa megvédésére készül. Nem véletlen az analógia. Hiszen a százötven évnyi török megszállás tapasztalata, a végvári vitézek helytállása, a szakadatlan harc az idegen megszállás ellen Hunyadi Jánostól, Dobó Istvánon, Jurisics Miklóson, Szondi Györgyön, Balassi Bálinton át Thury Györgyig, Zrínyi Miklósig az Magyarország történetének egyik legmeghatározóbb része, a függetlenségi harcok, a szuverenitás megvédésének, kivívásának története.

Ma, a XXI. században többé-kevésbé ugyanerről van szó: Magyarország identitásának, több mint ezer éves kultúrájának, keresztény hagyományainak, népének megvédése egy felelőtlen multikulturális világtól, amit tetéz egy végzetes, több száz milliós népvándorlás.

Ez ma a tét. Ennek az özönvízszerű illegális migrációnak a megakadályozása.

Hovatovább Magyarország lesz újra az a végvár, a visegrádi országokkal együtt, amely megvédi Európát a keresztény hagyományaival együtt az inváziótól. Ezt az újraválasztott pártelnök úgy fogalmazta meg, hogy harc és küzdelem van és lesz, és ez odavezet, hogy a következő évtized európai vitái az identitás, az emberek, a népek, a nemzetek, az országok, sőt a kontinensek mivolta körül forognak majd. Ezért nem mindegy, hogy a 2018-as tavaszi választás után folytathatja-e megkezdett munkáját a jobboldali pártszövetség, vagy nem.

A balliberális ellenzék a jelenlegi politikájával egyértelműen feladná Magyarországot és egy vegyes népességű, vegyes identitású lakossággal cserélné fel a magyart. Tehát a választás tétje Kövér szerint az, hogy megvédjük-e, ami a miénk, azaz megőrizzük-e az évezred alatt kiharcolt jussunkat.

De ez a végvári harcmodorral már nem megy.

Orbán Viktort pontosan tudja, hogy hol, mikor, milyen harcmodort kell alkalmazni Magyarország védelmében. A kormányfő eleinte megpróbálta a brüsszeli és a strasbourgi parlamentekben a meggyőzés taktikáját alkalmazni, elmagyarázni a képviselőknek, hogy miért kell megvédeni a schengeni határokat. A liberálisokat, a zöldeket, a szocialistákat nem lehetett jobb belátásra bírni. Erre jött a szembenállás, az ellenállás, Magyarország elementáris érdekeinek a megvédése. Ez több mint hét éve szakadatlanul folyik.

Nem véletlen, hogy a pártelnök kongresszusi beszédében kiemelte: érzések nélkül nincs gondolat, szív nélkül nincs politika és szenvedély nélkül nincsenek tettek. Ebben óhatatlanul kifejeződik, hogy van egy közös szenvedélyünk, amit úgy hívnak, Magyarország.

Legalábbis a jobb érzésű magyarok döntő többségének ez a szenvedélye.

S ezt a gondolatot, érzést, a cselekvések sorozatát, ami az elmúlt hét évben történt, nem követheti más, mint a megerősítés, az elmélyítés és mindezek megvédése.

A liberális ellenzék és az összeroskadás szélén álló szocialisták azzal operálnak, hogy a Fidesz-KDNP nem huszonegyedik századi módon, nem az európai korszellemnek megfelelően politizál. Micsoda badarság! Ma az európai jobboldalon ez az egyetlen olyan pártszövetség, amely valóban korszerűen politizál, a magyar nép és az európai népek, nemzetek érdekeinek megfelelően. Egyre többen felismerik azt, amit Kövér László az országos választmány elnöke fogalmazott meg: a kommunizmusnál is aberráltabb, természetellenesebb rendszer fenyegeti a világot.

Orbán Viktor ismét megemelte a lécet, amikor arról beszélt, hogy a szellemi és lelki alapjait kell elmélyíteni a politizálásnak. Ez talán a leglényegesebb gondolat.

Végre világosan kimondta: ez a politika nem faji- és nem osztályalapon áll, hanem nemzeti alapokon nyugszik. S ez a lényeg.

Ennél korszerűbb aligha lehet egy politika, amely arról szól, hogy meg kell védeni, biztonságot, anyagi jólétet kell nyújtani a keményen dolgozó, felelősséget vállaló, családjukról gondoskodó, hazájukat szerető és keresztény gyökereihez ragaszkodó magyar és európai embereknek. Ezt a normális tételt csak az utóbbi időben kell magyarázni. Ez valamikor része volt a nyugat-európai normáknak.

Ezt az egészséges normát kell visszaállítani.