Feketék-fehérek

A rendőri túlkapások elleni amerikai tűntetésen az orvlövészek a tiltakozást biztosító rendőrök közül ötöt meggyilkoltak, tizenegyet megsebesítettek. Sokkoló filmek sokasága jelenik meg a közösségi oldalakon a Dallasban történt gyilkosságokról. A CNN amerikai hírcsatorna élőben számol be, ahogyan egy rendőrt közvetlen közelről fejbe lőttek. Nem sokkal később ugyanezt az orvlövészt a rendőrök egy robottal felrobbantották. Eddig a szikár hírek.

William Johnson, az amerikai rendőrszervezetek szövetségének vezetője szerint az Egyesült Államokban „háború folyik a rendőrök ellen” és ezért Obama elnök politikáját okolja. Közben egy fekete jogegyenlőségi mozgalom magára vállalta a dallasi rendőrgyilkosságokat. A Black Power Political Organization további vérengzést ígér, sőt robbantásokkal fenyegette meg a dallasi rendőrkapitányságot.

Mi történt az USA-ban? Hová tűnt az afroamerikai Martin Luther King ötven évvel ezelőtti, az amerikai nemzethez intézett „Van egy álmom…” című szózata? Mivé vált az a törekvése, hogy a fehérek és feketék között fennálló jogi egyenlőtlenség és a feketékkel szembeni faji megkülönböztetés megszűnjön? Az, amiért a polgárjogi harcos végül az életét áldozta, mikor Memphiszben, 1968. április 4-én, mint egy kutyát lőtték le.

Persze történt sok minden, hiszen afroamerikai elnökük van az amerikaiaknak Obama személyében, sok magas rangú pozíciót feketék töltenek be – sőt a dallasi rendőrfőnök is fekete-, nem elválasztva, hanem együtt utazhatnak a feketék és a fehérek a tömegközlekedési járműveken. Sorolhatnánk tovább, látszólag minden rendben van.

De a feketék tömegei továbbra is gettókban élnek segélyekből, viszonylag alacsony az iskolázottságuk és a túlzottan liberális, engedékeny politika a bűnözést megnövelte körükben. Ehhez támogatást adott a liberális sajtó, amely folyamatosan kisebbíti a feketék által elkövetett erőszakos bűncselekmények jelentőségét. S ha ez ellen valaki szót emel, akkor könnyen a rasszizmus bélyegét kapja a nyakába.

A Louisianában, Minnesotában és a Dallasban történt események könnyen eszkalálódhatnak.

A tüntetéssorozatot két afroamerikai halála okozta, akiket letartóztatás közben lőttek le fehér rendőrök. USA-ban a fegyvertelen – olykor fegyveres – feketék megölése miatt elég kiélezett társadalmi-politikai vita indult a feketék elleni rendőri erőszakról. Csak tavaly 1152 embert öltek meg a rendőri intézkedés során az országban, az áldozatok 30 %-a fekete volt. Hogy jogos önvédelem vagy rasszista indítású fegyverhasználat volt-e a rendőrök részéről, azt az amerikai igazságszolgáltatásnak kell eldöntenie.

Egy biztos: az Egyesült Államok börtöneiben különböző erőszakos bűncselekmények miatt a számarányukhoz viszonyítva jelentős többséggel feketék töltik büntetésüket. Hogy mivel magyarázható? A feketék közötti munkanélküliség magas számával, a bűnözésre való hajlammal, az egymás közötti bezártsággal? Ennek megválaszolása a szociológusok dolga. Biztosan tudják okait, tanulmányok ezrei születhettek erről és sok igazságot talán ők sem mernek nyilvánosságra hozni. Innen kár lenne, sőt, nem is lenne ízléses okosnak lenni, ahogyan ők szoktak okosnak lenni a mi dolgainkban és kritizálni, elítélni, tanácsokat adni a nálunk fellelhető cigány-roma-magyar kérdésben vagy úgymond jogrendszerünk hiányosságaiban.

Mi tudjuk, nem könnyű különböző etnikai csoportok együttélése.

Az amerikai földrészre, két-háromszáz évvel ezelőtt nem önként jöttek Afrikából tízezrével (négerek) feketék, hanem erőszakkal hurcolták be őket rabszolgának. Miközben az őshonos indiánokat irtották, addig hajók ezrein szállították az ingyen munkaerőt az Egyesült Államokba. Az afro-amerikaiak végül is megharcolták a maguk szabadságát. Hogy milyen szabadság ez, azt nekik kell érezniük, eldönteniük.

Az látszik, hogy a fehérek és feketék között máig nincs béke. A két kultúra nem tudott teljesen azonosulni. Most a fegyverek szólnak. Most feketék vadásznak fehér rendőrökre. „Az  Afganisztánt is megjárt agyonlőtt fekete orvlövész mindenáron fehéreket akart ölni.” Így fogalmazott a megölt rendőrök főkapitánya.

Meg is tette. Jó lenne, ha ezt a világot nem akarnák importálni, ráerőszakolni Európára, Magyarországra. Mi majd saját európai eszközeinkkel megoldjuk gondjainkat, problémáinkat.